Hangtalan gondolatok

Az idő kegyetlenül múlik, de az emlékek maradtak. Elég volt érezni, kimondatlanul...

 

Éjjeli fájdalmat, olykor te is érzed,

nappal csak bolyongasz mosolyt öltesz,

de legbelső éned perzsel, összeéget.

Tagadhatva jól titkolhatod,

hogy összeomlik  még sziklaszíved.

 

Erős karjadba hajtod fejed,

a múlt mardos, savként marja lelked. 

Nincs ki letörölje a titkolt sós cseppet,

események, képek, mi elötted pergett.

Hangtalan gondolataim, hozzád el nem értek.

 

Virrasztva ülünk, távol egy-egy szobában,

egyedül úszunk, emlékek tavában.

Szíved dobbanása adta az ütemet,

szorítás hiánya az, mi élve eltemet.

 

Kitörölni a kitörölhetetlent,

gyógyítani a gyógyíthatatlant.

Adj erőt az úton, hogy viseljem terhemet,

nem ragadtál meg kiáltva, estünk a hibánkba.

Keressük egymást szürke homályba'.

 

Bűnöm, hogy őrzöm még nevedet,

Óceán, ég és kék, nem látom többé szemedet.

Felejtést kértem, hogy múljon a kín,

biztos volt, aki feledni jobban bír.

Nem mondtuk ki, s a szó elveszett.

Nincs falon a kép, úgy égetett. 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#2. 2013. július 15. 16:30
Kedves Gabriella!
A másik hiányának fájó érzése bújik meg versedben.
Talán majd az idő segít felejteni.


"események, képek, mi elötted pergett."

..... ebbe a sorba egyeztetési hiba csúszott.

események, képek, mik előtted peregtek..... így volna helyes, bár a versekben át lehet hágni a szabályokat :)))

Ne haragudj, hogy szóltam.

Üdvözöllek:
Csilla
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek