Hangok mögött, szavak alatt - Vénusz hasán (A Gátnál)

... Egyszercsak jön a semmiből egy megfoghatatlan inspiráció, ami szavak és hangok bizonyos egymásutánját egy mindaddig nem létezett dallá rendezi össze.

 

Ez a folyamat mindig máshogy zajlik. Máshogy zajlik szerzőnként, együttesenként, de még dalonként is, mint ahogy a vízmolekulák is más és más formákat alkotva dermednek hópelyhekké.

 

A Félmágió című első nagylemezével a közelmúltban jelentkező sárvári A Gátnál zenekar tagjai arra vállalkoztak, hogy sorozatunk epizódjainak segítségével - néhány gondolat erejéig - az albumon szereplő szerzeményeik kulisszái mögé kalauzolják az olvasót. A múlt héten a Bársony lennék című dal volt soron, az eheti folytatás, a Vénusz hasán.

 

2) Vénusz hasán (A Gátnál zenekar Félmágió című nagylemezéről)

 

Homoki Fóka ("civil" nevén Benkő Gábor, a dal szerzője és szövegírója, A Gátnál zenekar gitáros/énekese): Az ezredforduló környékén járunk. Adott egy az éjjeli országúton, az Esthajnalcsillag irányába suhanó Kispolski. Mi ülünk benne: Dalos, A Gátnál akkori basszusgitárosa és én. Én vezetek. Jóleső fáradtság ül rajtunk, egy zalaegerszegi koncertről tartunk hazafelé, utasomból ömlik a szó, vidám éji anekdotázás kerekedik, miközben a fényszórók pászmáit bámuljuk az aszfalton... Hirtelen a semmiből feltűnik valami az út közepén, innentől kezdve minden szempillantások alatt játszódik: a másodperc tört része alatt alig fogjuk fel, mi az, csak azt látjuk, hogy mozdulatlan, gyorsan félrerántom a kormányt, hogy kikerüljem, aztán egy vörös villanás, és már el is hagytuk. Néhány percig elnémultan haladunk tovább. Mindketten sejtjük, hogy a "valami" egy frissen elgázolt állat lehetett. Csak kilométerekkel távolabbról fordulunk vissza. Félreállunk az út szélére, a reflektorok egy zsigereit ontott rókára világítanak. Ajtónyitás. Dalos kiszáll, óvatosan az ölébe emeli a halott állatot, majd az utat szegélyező, végtelen sűrűségű, oltalmat adó nyugalmú erdőbe viszi, aztán visszaül a kocsiba. Egészen hazáig egy szót sem szólunk, és csak otthon, az elbúcsúzáskor veszem észre a pulóvere elejét borító szőrrel fedett vérfolfot.

Néhány nappal később, a következő zenekari próbán ennek az estének az emlékéből megszületik a Vénusz hasán című dal, ami mindmáig felidézi bennem ezeket a retinámba égett képsorokat - még ha mostanra kicsit fel is újítottuk a szerkezetét... Nincs koncert, amelyen ne élném újra azt az estét a "Vénuszt" játszva.

 

Valamilyen Karabély ("civil" nevén Baráth Tibor, 2012-től A Gátnál zenekar dobosa):

A "Vénusz hasán" számomra maga a napfelkelte. Ezt nem csak a refrén szövege adja, hanem a nóta egészét átjáró pozitív töltet és persze a trombita kellemes dallamai. Egyszer feltétlenül kiülök majd a dombra a "Vénusszal" napfelkeltét nézni. A dal süvítős kezdete után a trombita és a dob duója kezdi a verzét, itt szinte mindig áll a szőr a hátamon, de olyan koncertes élményeim is vannak, amikor harsányan befütyültek a hallgatók. Egyszerűen ők is érezték, hogy történik Valami, történik velünk valami jó...

 

Fiatal Kutya ("civil" nevén Bucsin Tamás, 2011-től A Gátnál zenekar basszusgitárosa):

Maga a dal valamiféle különös nyugodtságot sugároz. A dallamvilága éppoly' elfolyós, mint a tenger hullámzása... egy hullámtörő gátig (!), ami aztán összefröcsköli a nóta végét...

 

Tétova Farkas ("civil" nevén Pfeiffer Milán, 2012-től A Gátnál zenekar trombitása, tangóharmonikása)

Nagy örömmel gondolok arra a napra, amikor Fókával leültünk műhelymunkázni ezzel a számmal, és gyakorlatilag akkora inspiráció-hullámba keveredtünk, hogy nagyon röpke idő leforgása alatt újrahangszereltük a dalt. Utána már csak táncikáltunk rá, és élveztük a munkánk gyümölcsét... Nagyon jó érzés fog, el amikor erre a számra gondolok. Amikor próbán játsszuk, hatalmas adrenalinlöket tör ki a tagokból. A gitárszóló a szám közepén pedig megkoronázza az egészet... hatalmas kiteljesedés... imádom!

 

A Vénusz hasán Youtube-linkje

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek