Halottak napja

Elképzelés.

 

Ég a mécses csendben a hideg zúzmarás temetőben. Családok emlékeznek, s gyászolják azt, ki életük fontos eleme volt. Most mi is a sírok felé vesszük az irányt. És gondolkodom közben. Vajon ha mi eltávozunk, ki hozza majd nekünk a virágot? Vagy emlékezni fog ránk valaha bárki? Sok háború, és vér folyt már, és rengetegen haltak meg. S gondolkozunk, mi van, ha a következő halottak napja, a harmadik világháború lesz? Eljön vajon a nap, mikor ember és a lét békés? Mikor nem féljük a halált, s kijelenthetjük, tudjuk mi a boldogság? Szerintem az az igazán boldog ember, aki halálában azt mondja: Most érzem magam igazán boldognak.

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
zsuzsahorváth
#4. 2011. október 28. 17:50
Érdekes gondolatok....a magam részéről szeretném,ha poraimat a Balaton ringatná.
Üdv: zsuzsa
janos
#3. 2011. október 28. 11:44
Azért aggódsz, hogy ki tesz majd virágot a sírjainkra?
Ha nem lesz más hoz magot a szél a mellettünk levő sírokról és nekünk is nyílik majd rózsa.
Tudod aki a virágot szereti az már látta,hogy ki a legboldogabb a világon.
Az aki a virágokat, és a természet szépségeit maga körül észreveszi, meglátja. Te is ott vagy közöttük hiszen a virágokért aggódsz.
Balageval kell egyet értenem.
Üdv!
János
Balage
#2. 2011. október 26. 11:15
Az utolsó soroddal nem értek egyet.
Szerintem annak eléggé szerencsétlen az élete, aki így gondolkodik...
Inkább az kellene lennie az utolsó gondolatnak, hogy "Bár vége, de mindent elértem, amit szerettem volna...", vagy "jó volt", esetleg "íváncsi vagyok a folytatásra"...
Persze ez csak az én véleményem. A többi tetszett, elgondolkodtatott. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

MEGÉRKEZETT A HAB FILMZENÉJE!