Hallgat a Csend

fázós éjjeleken

 

Elapad szavaim forrása
lelkemnek szomját már nem oltja
versek csörgedező patakja.

Fázós éjjelek gunnyasztanak
kihűlt takaró ráncai alatt,
nem lelem sehol a helyemet
puszta önzés láncolja létemet.

Rám fonódik végleg a magány
a Hold marad néma társ csupán,
szívemre ezüst fényét öntve
törékeny álmot von szememre.

Hallgat a lelkemben a Csend
már nem súg, nem vezeti kezem,
porladó báb lesz az életem.

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
zsuzsahorváth
#10. 2013. október 15. 21:26
Köszönöm az olvasást mindenkinek! Azt hiszem,mindnyájunknak vannak lelki mélypontjai...én kiírom s utána túllépek rajta.
Kedves Fer-Kai, nem önsajnálatnak szántam.
Belső teremet uralja a Csend.
Ruder - Jana
#9. 2013. október 12. 07:30
A vers, pillanatnyi bánatérzet lenyomata lehet. ( remélem) Ez a lenyomat azonban szép költői képekben mutatja meg, a magány kínzó súlyától terhes hétköznapokat...
Szép versedhez gratulálok!
sarahajnalka
#8. 2013. október 11. 19:54
Kedves Zsuzsa, érdekes ez a nagyon pesszimista versed. Gratulálok, Hajnalka
Answer
#7. 2013. október 11. 17:06
Fájdalmas...
Nehéz megszólalnom.
Tetszett, minden negatív vonulata ellenére!
Szeretettel: Answer
Juhász Kató
#6. 2013. október 11. 16:14
Drága Zsuzsa!
Versed szomorú hangulatban íródott, de ahogy a legzordabb idő után is gyorsan kisüt a nap, úgy változik minden az ember életében,- így a magány sem marad állandó.
Este,- egy gyertya fényénél - vágyaidról, s egy szebb jövőről biztos csodás versed születik hamarosan.
Várom!
zelgitta
#5. 2013. október 11. 14:27
Végtelen szomorúsága ellenére is szép...talán épp azért?

Üdvözlettel
B.
Fer-Kai
#4. 2013. október 11. 12:16
Ahol reménytelenség és önsajnálat tölti be a teret, kiszorul a Csend.
Mert Ő soha nem tolakodik előre, de ha egy lépést teszünk feléje, kettővel jön felénk.
Mara
#3. 2013. október 11. 11:55
Drága Zsuzsa!

Nagyon lehangoló a versed, de remélem átmeneti hangulat.
Szeretettel gratulálok és ne legyen porladó báb az életed.
Ezt kívánom szívem szeretetével: Mara
Bedő Csaba
#2. 2013. október 11. 09:16
Nagyon szomorú sorok ezek. Remélem a lelkedben hallgató Csend, fog még súgni, és vidámabb sorok megírására vezeti kezed.

Minden jót kívánok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek