Ha hazatérek

Otthonom ez....

 

Csapódik mögöttem a busz ajtó az Alföld határán,
Egyedüli vándor vagyok, batyuval a hátán.
Nehéz csomag ez, benne van életem,
Másnak tán ócskaság, kincs, amit rejt, nekem.


Ahogy a por mi arcon vágott lassan leülepszik,
Szétnézek, s szívemre megnyugvás telepszik.
Délibábos tájat csodálok szeretőn,
Lágy szellő simít végig a hatalmas legelőn.


Fűzőjével cipőmet vállamon átdobom,
Utamat könnyedén mezítláb folytatom.
Kilenc lyuk felé ballagok csendesen,
Rackák mellől öreg juhász bólint csak, kedvesen.


Gémes mellett pihenek meg, arcomat megmosom,
Száraz földnek hűvös vize folyik le torkomon.
Széna szag van, kánikula, sok gyönyörű sóvirág,
Különc lennék, mert nekem még csoda e pusztaság?


Szikes puszta nagy királya, réti sas száll kecsesen,
Fejem felett prédát köröz, magasan a kerecsen.
Itt a világ vége van, szürke csík csak a gulya,
Hortobágy, szerelmem, Alföld kiskapuja.


Itt az idő is lassan jár, nem szalad, nem siet,
Talán néha meg is áll, addig is itt lehet.
A hídon át a csárda felé, egyre inkább azt hiszem,
Hogy vándorutam végére ér, mert otthonom csak itt lelem.

 

 

A kép forrása

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek