Gyűjteményem

emlékek

Ülök a szobámban

emlékeket gyűjtök.

Gyufás skatulyában

egy kavics.

Szemem lecsukódik

álmodni kellene,

de már elfogyott az 

álmom is.

 

Emléket elkoptattak évek.

Jelen és a múlt keveredett.

Nem tudom már hogy ez a kavics

vajon mire emlékeztetett?

 

Nedves csók íze szárad számra

lány ujjak nyoma tenyeremen.

Nem jön vissza semmi, hiába

próbálja idézni a szemem.

 

Kavics a gyufás skatulyában.

El kellene dobni, nem merem.

Hátha később eszembe jutna

mire is kellett ő énnekem?

 

Kavargó képek ködbe térnek.

Szél fújta füst lett minden emlék.

A régi tárgyak nem mesélnek.

Nincs múlt, jelen, és nincs öröklét.

 

Vagyok a semmi közepében

üres kezemben kong néma csönd.

Mi lép majd a múltam helyébe

ha minden emlékem elköszönt?

 

Ülök a szobámban

emlékeket gyűjtök.

Gyufás skatulyában

egy kavics.

Szemem lecsukódik.

Álmodni kellene.

De elfogyott minden 

álmom is.

 

2016.07.14.


 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek