Győzz, ha győzni akarsz

Tegnap esti filozofálásom az életről, az elvesztett pillanatokról, a célokról melyeket meg tudunk valósítani, a félelemről a gyötrődésről a hazugságról.

 

A félelem a gyenge emberi agy beidegződött fegyvere,
Szembe néz a jövővel és hátráltatva előle lemereved.
Csak boci szemekkel nézve előre nem lehet sikeres.
Hol állsz meg, hogy mostoha sorsod előrébb vidd e világban?
Ki hátráltat mégis? Ez csak a te gondolatod, egy elképzelt ábra.
Hol van az igaz szó, ha minden csak hazugságodra épült?
Akkor már minden veszve, ha nem bízol, s az arcod is rémült.
Ki az, aki elvárná tőled, hogy azonnal cselekedj?
Hogy pillanatról pillanatra változtass, ki mondá neked?
Amiről tehetsz, ha nem ismered be, hogy nem küzdesz eleget.
Az erő mindenkiben ott van, csak ki kell hogy eléggé fejtsd.
Előbb értékeld magad, minthogy sem másokat hibáztatsz,
Saját sorsod nem más írja meg, te viszed, s ha álmatlan
azon tanakodva próbálsz felnézni az égre, minden szép lesz,
abból akkor lesz valóság, ha azt Te is idővel eléred.
Azt mondom néked, ki csak állsz és hallgatsz,
Lemerevedve állhatsz s milliószor tagadhatsz.
Hős erőt, energiát csak az kaphat,
Kit száműztek a sorssal alaptalan.
Miért erős, aki a poklot a földön élte át?
Miért hisz, és tudja, nyerni fog éveken át?
Miért kifogásol a kifogásolhatatlan?
Miért dacol a sikertelen, s miért hallhatatlan?
Hová megy, akinek oda-se vissza már?
Miért bántják egymást sziklaszilárd
A hamis attitűdöket valló képzetek?
Hová lesznek ezek a releváns érzetek?
Ki az, aki dönt a sorsod felett, s majd sugallja néked,
hogy előre, csak előre, úgy minden a tiéd lesz,
amit kitűzöl célt, azt úgyis eléred,
ennek csak az a feltétele, hogy bízz magadban.
Hiszen tudod jól, a sorstalannak is volt valaha sorsa.
Miből táplálkozik az emberi szív, ha már nincs miből?
Miért került oda, aki még kapálózott volna az életért?
Hogy gondolhatunk bármit is, szeressünk, szívből!
Van háború, van nehéz küzdelem, van viszont győzelem.
Ne féljünk hát lépni, valósítani, hisz nem ez a förtelem,
Hanem, ha egy helyben állunk s nem lépünk előre.
Nézzük továbbra is, hogy egy vonalban élünk?
Változás nélkül a gondok halmazába szédülsz,
Magad írod meg, hogy legyen, s az életed is úgy alakítsd,
Hogy egyszer éled élted, s nem szabad elcsúsznod rajta.
Itt vegyél erőt, és ne nézz, ne háborogj a múltadon!
Hoztunk mind rossz döntéseket, de mint a madár
elrepültünk már, s tudjuk, hogyan s ha az traktál,
hogy nem tudni merre visz a szél, a vihar, az élet,
egyszerűen fogd magad és akkor most már lépj Te!
Álmaidból táplálkozz, valósíts, lépj, tedd valósággá,
amit akarsz, érd el tisztán, s ez nem csak egy ábránd.
Ez az előtted álló harc, melyről te döntesz, nyersz-e
vagy elállsz a kihívás elől és dacolsz, mert nem kell.
Kell, bizony, hogy elismerjenek, kell a jóvátevés,
Mit a múltban sajnos soha meg nem tettél.
Abban lásd a csodát, aki Te magad vagy,
Ne mást ostromolj, hiszen ez a te utad.
Sóvároghatsz, hogy milyen szép lenne egyről a kettőre,
De küzdeni, s felállni, sohasem hátrálni, így lesz győzelem,
Nem egy semmirekellő, semmit nem tevő a gödörben.
Hihetetlen felfogással soha nem lépsz előre.
Előre-előre nézz és sohase hátra, a siker előtted!
Ki mocskolná be két kezét, hiszen ezt te szőtted.
Nem lehet más az, aki olyan volt, amilyen maradt,
viszont nekünk egy dolgunk van, haladéktalan
elismerést, sikert, boldogságot kapni s tudni,
hogy ezzel csak felnövünk és értjük már végleg,
hogy milyen fontos az irodalom, a versek tengere,
kell a végső elismerés, hogy tudd, sikerül
minden álmod, amit magad elé kitűzöl.

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
acélszívű
#4. 2015. augusztus 3. 14:37
Gratulálok a versedhez ! Sok erőt ! :)
ZsofiaHorvath
#3. 2015. augusztus 2. 16:56
köszi :)
előzmény: hozbi hozzászólása, 2015. július 27. 11:03
hozbi
#2. 2015. július 27. 11:03
Gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek