Gyilkos éjjele

Csúf reménnyel sanyargatod a kegyetlen miérteket...

 

 

Királyoknak ártatlan, ősi leple fedi hűs vállaid,
Szentivánéjkor öltöd arcodra nemesek álarcait.
Magány lakta utcákon járod hős Velence házait,
Csalfa csalóként látogatod szegényeknek álmait.

 

Csúf reménnyel sanyargatod a kegyetlen miérteket,
Elátkozott angyalként szállsz lelkükre, kivérzettek
tőrével ontod ki önnön vágyaik létét, s megértitek,
Miképp hunyt el az utolsó Lampyridae

                                                     haldokló fénye.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Szente Erika
#5. 2013. március 7. 19:55
Nagyon szép.Szomorú vers.
Gratulálok.
Szép napot.
Erika.
Balage
#4. 2013. március 7. 18:57
Tetszett, grat!
Rézi
#3. 2013. március 7. 18:20
Van ebben a versben valami keserédesség....!
Tetszett,Béla-Rézi
Csilla
#2. 2013. március 7. 16:18
Versed is olyan varázslatos, mint Szentiván éjjele, amikor bármi megtörténhet ......
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek