Górcső alatt a SW

Reflektálás a fórumozótársadalom kötekedéseire.

 

 

STAR WARS: AZ ÉBREDŐ ERŐ – SZABÓ DÁRIÓ LENCSÉJÉVEL A FANYALGÓKNAK

 

 

 

 

A látványon nincs mit ragozni: csillagos ötös, vitathatatlan... Élethű, finom.

 

Viszont…

 

Divat lett szidalmazni az új alkotást… Ezen nem lehet meglepődni, még mindig mindenki be van gyöpösödve az első trilógia képkockái közé. Igen, vitathatatlanul örökzöld és fantasztikus mozi mind a mai napig, de könyörgöm, Emberek, engedjük be az újat is, nem akarja az bántani a régit, inkább csak ápolni.

 

Az a tény, hogy Jeffrey Jacob Abrams a rendező, és, hogy a Disney tulajdona a film, a legtöbb ember szemére vaskos hályogot rántott. Sok fórumozó nem arról beszélt eddig, hogy mit látott, hanem arról, hogy mit nem… Ami valljuk be, elég nevetségesen tud elsülni… Krumplistésztát eszünk és közben keressük a fahéj ízét – ez inkább egy rosszindulatú, primitív hisztiként ölt alakot.

 

Kétféle ember ült be megnézni Az ébredő Erő-t: az egyik típus, amelyiknek tetszett, többnyire ők azok, akik hallgatnak; a másik pedig a Disneygyűlölők hangos delegációja, ők pocskondiáznak, logikai buktatókról beszélnek…
Most szeretném megalkotni azok táborát, akiknek tetszett, akik élvezték, akik elégedetten jöttek ki a moziból, mosolyogva, és akik majd kinyitják a szájukat, hogy miért is viseli ez a film méltón a Star Wars címet.

 

Kezdem.

 

(Némileg reflektálnék majd útközben néhány agyas kommentárra, amiket fórumokon olvastam.)

 

Megnéztem a filmet kétszer egymásután a moziban és másodszorra még jobban is tetszett, mert már több morzsára tudtam figyelni, amit a stáb elszórt, hogy az új dolgok – mert igenis vannak új dolgok – emészthetők legyenek. Hűha, már látom is, ahogy a fórumozótársadalom krémje sorsol, melyikük pofozhasson fel előbb.

 

A legnépszerűbb támadás az a klisé, hogy ,,Hú nédda, ezek lemásolták az első részt.” Lelki szemeim előtt megjelenik, ahogy Móricka kijött a premierről, és nagy, pislogó szempárral még a kólát félig szürcsölve elmondja ezt a megállapítását az egyik mellette álló, tűnődő, bizonytalan léleknek, ezzel egy lavinát indítva és megpecsételve a mű értelmezését… Szerintem, ha valaki valamennyit is ad magára szellemi téren, nem él ilyesmivel, hanem inkább ezt is analizálni kezdi. A felépítés hasonló? Igen, hogyne. De miért? Talán azért, mert ennek a filmnek minden, megismétlem minden generációt meg kellett fognia… Nem készülhetett csak a mai fiataloknak, és nem készülhetett csak azoknak, akik még a régi trilógiába szerelmesedtek bele – olyan mozira volt szükség, ami megidézi a Star Wars hangulatát és felépítésében megfelel bármelyik korosztálynak. Szerintem ez mindenképpen sikerült. Láttunk benne elég nosztalgiát, de a nosztalgia mellett bőven akadtak olyan történések, amelyek felerősítik ezt a fiktív világot. Jó alapul szolgál az új trilógiának.

 

Ha beszélhetünk hibáról, akkor az a játékidő. Nem ártott volna megtoldani az egészet egy jó negyven-ötven perccel, vagy kicsit máshogy bánni az idővel, mert én szívesen láttam volna egy kisebb univerzumtágítást – néhány új bolygót. Oké, kaptunk egy Jakkut, sokat is láttunk belőle, de már megismertünk egy ilyen klímájú közeget korábban… Poe és Finn barátsága kapkodásnak tűnhet… Apropó, Poe… Belőle remélhetőleg jóval többet kapunk majd később, nagyon lendületes, vagány karakter, üde színfoltja a vászonnak – talán csak azért szorult háttérbe, mert ebben a részben kötelező volt a több szerep Han Solonak, de a következőkben Poe átveheti a stafétát és szinte biztosak is lehetünk benne, hogy ezt a lehetőséget a Disney meg is ragadja… Bűn lenne kihagyni. Ide még annyit, hogy hiányolhatjuk a szállóigévé előléptethető szószabásokat.

 

Na nézzünk kicsit mélyebbre…

 

Kezdjük Kylo Rennel. Személyében olyan főgonoszt kaptunk, amilyet még soha nem láttunk a SW történetében. Személyisége szélsőséges, összetett, nem beszámítható. Valójában el sem tudjuk dönteni, mennyire erős vagy mennyire gonosz, vagy épp hová tartozik. Egyelőre csak annyi biztos, hogy szinte saját maga ellensége, és így válik mindenki számára azzá. Nem lehet kiszámítani, mi fog történni vele a trilógia végére, és ez nagyon pozitív húzása a forgatókönyvíróknak – köszönet J.J. Abrams, Lawrence Kasdan. Ki tudja, mi lesz vele!? Még azt is el lehetne képzelni, hogy kilép egy olyan személlyé, aki nem tartozik sem az Első Rendhez, sem az Ellenálláshoz. Az nyilván nem lenne túl jó döntés, hogy visszatár a fény oldalára és levágja Snokeot, mert valami olyasmit már láttunk errefelé korábban… Meggyilkolta az édesapját, tehát sok esély van rá, hogy menthetetlen, őrült gonosztevőként a sötétségben marad és ott is pusztul el… Esetleg egy feszült momentumban megvilágosodik és feláldozza magát édesanyjáért? Hm. Azt mondjuk sajnos kétlem, hogy a Disney majd azt fogja kifundálni, hogy Kylo Ren annyira állat lesz, hogy lekaszabol mindenkit, aztán a trilógia zárójelenetében előlép a galaxis urává, ahogy üveges tekintettel ácsorog egy hullakupacon, melyből kilóg Luke robotkarja, Rey buksija, Finn lába, és Leia jellegzetes kis frizurája. Szóval mi lesz veled Kylo Ren?

 

Ha már főgonosz, akkor megajándékoztak minket egy pozitív vezérkarakterrel is. A neve Rey. Nőnemű. Szóval ez is egy újítás, végre egy olyan erőhasználó, aki a másik nemből válhat legendás karakterré – nem is akármilyen adottságokkal bír. A külső bájos egyéniséget sugall, de hamar szembesülünk azzal, hogy Rey ennél is több. Talpraesett, akrobatikus. A kedvenc állandósult szókapcsolatom éppen a vele kapcsolatos szálaknál fordul elő legtöbbször: logikai buktató… Bizony, fórumozók tömkelege dobálózik percenként a logikai buktatóval, méghozzá teszik mindezt úgy, hogy közben valódi, sőt, a legnagyobb SW szimpatizánsoknak vallják magukat. A hódító szidalmazások itt úgy kezdődnek, hogy azt mondják, a Disney felrúgja a Star Wars törvényeit, mert Rey túl jól használja az Erőt különösebb előképzettség nélkül. Hát, nem tudom… Én ettől nem vágtam magam földhöz… Magam is SW rajongó vagyok, de, ha képes voltam elfogadni azt, hogy Anakin mint messiásunk fogta magát és kimászott Shmi Skywalkerből, nyolc évesen pedig eldöntötte, hogy ő lesz a galaxis legjobb pilótája és ezt meg is valósította, pedig még ki sem látott az ülésről, akkor nem igazán értem, min kell itt meglepődnünk, fennakadnunk. Rey több, mint egyszerű tehetség, ő az Erő kegyeltje, egy valódi virtuóz… Szerintem teljesen valóságos. Hogy tanult meg fénykardozni? Láthattuk, hogy a vívótudománya nem valami kiforrott, viszont azt is – még a film elején –, hogy nem ijed meg attól sem, ha többen támadnak rá, képes megvédeni magát. Tehát itt is csak rosszindulatú furkálódást lehet érezni, semmi többet, érveket végképp nem. Abramsék jól elhintették azokat a morzsákat, de nem mindenki akarja észrevenni őket, mert hát: Abrams és a Disney produktuma. Minden megoldás rengeteg lehetőséget nyitott a következő két résznek, és ez nagyon lényeges. Rey és Ren esetében rengeteg karakterfejlődéssel kecsegtető esemény történhet, hogy aztán belefoghassanak egy véget nem érő, brutálisan látványos fénykardpárbajba.

 

Továbbá említendő újításként a fénykardok megjelenítése, mind képi, mind pedig hangi effektek tekintetében. A struktúra új, és ez nagy örömre ad okot, mert manapság már számos ingyen letölthető program is megengedi nekünk, hogy akár a telefonunkra felvett videóra olyan szabját operáljunk, ami tökéletesen megfelel a korábbi részekben látottakhoz… Elvészni látszott a fénykard jelenlétének élménye… Megmentették.

 

Mint már írtam erről, a középpontban egy nő van… Ez is bőven újítás… Az előzetesek pedig nagyon alaposan félrevezettek minket. Itt is bekerül néhány piros pont.

 

De most kitérnék az egyik, ha nem a legfontosabb eseményre: Az Erőt végre visszahelyezték egy spirituális síkra. Az Erő újra az anyag világa fölött álló misztikum lett – végérvényesen levedlette magáról a midikloriánokat. Ezt nagyon is rendbe kellett tenni, ha az előzménytrilógiákat vesszük.

 

Volt már szó a fénykardról, és most az Erőről is. Ideje elmondani végre az Erő és a fénykard kapcsolatát, mert ahogy tapasztaltam, ez is sokakban homály. A fénykard már nem csak egy tárgy, hanem maga az Erővel átitatott ereklye, kiváltság. Egyesek szerint baromság volt, hogy Reyt megszólította a fénykard… Reyt az Erő szólította, az az Erő, mellyel a kard alkotója készíti magát a tárgyat – tehát én ebben sem érzek semmiféle logikai buktatót, inkább azt, hogy a Star Wars bizonyos törvényeit még csak tovább erősítették, konkretizálták, nem meggyalázták…

 

Kedvenc kifogásom a SW7 ellen, hogy a Poe Dameront alakító Oscar Isaac latin-amerikai, és egy ilyen származású színész nem illik az űrbe, sem a Star Wars világába. Ugye nem baj, ha erre nem reagálok?

 

Az igényesen megszerkesztett BB-8 pedig derűs, imádnivaló, jellegzetes formája lesz az új részeknek.

 

Örültem volna, ha kísértetként feltűnik egy Hayden Christensen, Ewan McGregor… De erre még bőven van lehetőség, ne legyünk telhetetlenek, hosszútávon nem örültünk volna, ha minden poénnal most szembesítenek minket... Trilógia... Evidens, hogy mit von magával, mégis szüntelenül hangsúlyozni kell és ez fárasztó...

 

Zene volt, még mindig John Williams biztosította, de ezzel lehetett volna ügyesebben bánni. Nagyon sokat dob a filmen és pár jelenetnél borzasztóan hiányzott az átütő muzsika – gondolok itt egy Han Solo elhalálozásra…

 

A megválaszolatlan kérdések pedig mind csak pozitívumok, mert ez még mindig egy trilógia első részének készült, és annak teljesen megfelel, teret ad a következő részeknek, a Star Wars hangulatát is teljesen megidézte, sőt, mint írtam, erősítette a film által korábban lefektetett alapokat, rendbe tette a terepet, melyet az előzménytrilógia megingatott – jelentem: az Erő felébredt.

 

 

 

Szabó Dárió


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek