Gondolatok egy eszméhez

Írásommal azt szeretném bemutatni, hogy míg szükséges az embernek a tudás iránti étvágya, menthetetlen egyben mellé a hit gyökere is.

 

 

Az élet? Megfejthetetlen titok. Olyan, mint egy tövisekkel teli szúrós-bokros kert. Mégis boldog, aki képes ezeket a tüskéket úgy leszakítani, hogy ne fájjon neki a mögötte megtett út. Hit vagy tudás? Nem tudom. Az ember, aki hisz, azt gondolja Isten mindenre az ír. Aki tud, az meg azt gondolja, az akarat által teremt. Gyermekek, idősek, nem tudom ti hogy lesztek. Lelketek fiatal, mint egy csillag, és mégis, mély, és tudós. Többet tudtok, mint mi felnőttek.
Ez az élet igazsága. S ha egy hullócsillag pásztázik az égen, szívetek tárjátok afelé, ezt tudom. Igaz történet létezik valóban. De én nem az emlékeimben szeretnék meríteni, hanem a tudatomban. Mi az élet értelme? Nem tudom, s nem tudhatom. Ez a helyes válasz? Nincs neki célja, mind Raszkolnyikovok lennénk, ha célt határoznánk afelé, mert mind szeretnénk bebizonyítani, hogy többet érünk embertársunknál. Legyünk vallási fanatisták, vagy politikusok. De Isten színe előtt, vagy nevezzük bárminek ezt a kozmikus teremtőt, ő előtte nincs titok. Hogy mit gondolok? Azt, hogy egy jobb világhoz nem politika kell, nem a célok megkötése. Az csak ragaszt minket a Föld felé, mi pedig mindig is szerettük volna a transzcendens létet. Szerintem az kell, hogy az ember úgy élje az életét, ahogy szükségszerű.

Gondoskodjék magáról, de arról is, aki mellett mondjuk nap mint nap elhalad. S ne legyen csalás, és ámítás a Földön, mert ha látunk is, eszünk nem becsapható. Hisz elvehetik ételünk, italunk, de az eszménk, gondolataink nem. Azok örökek maradnak, és ha nem is jutottak szóhoz, de tudni fogja őket a világ.

S mik ezek a gondolatok? Pénz, csalárdság? Nálam egy szó: szeretet. Így gondoljuk azt, hogy bár nincs az életnek járható értelme, de úgy gondolom, hogy egy megoldás van. Úgy megélni a boldogságot, ahogy szükségszerű, s ezzel ne ártsunk senki környezetének. De azt se feledjük, a boldogság nem örök. Így beláthatja az ember, hogy bár az életnek nincs behatárolható célja, mégis vannak apróságok, amik embernek marasztalnak minket. A gyermekek boldog arca, a segítés a haldoklón, vagy akár a boldog nyugdíjas évek unokáinkkal. Hisz miért is jöttünk a Földre? Hogy boldogok legyünk,
S mi a véleményem a körülöttem lévő környezetről, és világról?
Csodásabb nem is lehetne. Legyek bármily pesszimista, bármennyire okos, de lenyűgöz az, hogy a természet be tudja bizonyítani, képes teremteni.
S ha tisztátalanok gondolataim?  Erre csak egy Sík Sándor Te Deumát tudok idézni:

 

" Hála légyen,

Hogy ember lehettem akkor is, 
mikor az emberek nem akartak emberek lenni, 
hála legyen. "


S mivel zárnám elmélkedésem? Azzal, hogy azt mondhatom. Bár az élet csalfa, mégis, a rosszban képesek vagyunk meglátni a jót, ez az emberi faj titka, s mi az életé? Ezt majd megfejti az, aki képes érteni, amit leírtam.

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#7. 2011. március 25. 12:59
Megjelentek. ;o)
Jó hétvégét!
előzmény: Danka Balázs hozzászólása, 2011. március 24. 21:08
Danka Balázs
#6. 2011. március 24. 21:08
Pedig reménykedtem, hogy mára felkerül egy újabb rész a Ritidiusból, meg egy másik írás, de ezekszerint még várat magára. Sajnos hétvégén nem leszek itthon, úgyhogy nem tudok majd kritizálni vissza, ha neadjisten megjelenne. Mindenkinek kellemes hétvégét.
Danka Balázs
#5. 2011. március 24. 15:26
ok. amúgy még késik 2 írás, remélem idővel felkerülnek. És nem túl filozofált. Nem tértem el a címtől... na mindegy nem veszekedem
Eliza Beth
#4. 2011. március 24. 11:49
Balázs, Balázs, Danka Balázs, hallod egyáltalán, amit mondanak neked? Ne a mennyiség legyen a fontos!
Kilistázzam a hibákat? Mert vannak. De nincs kedvem hozzá :-)
előzmény: Danka Balázs hozzászólása, 2011. március 23. 14:08
Danka Balázs
#3. 2011. március 23. 14:08
Köszönöm. Sajnos levették róla az RD jeligét :( na mind egy.... azért köszönöm, remélhetőleg felkerüla közeljövőben még pár :) és akkor folytatom :)
Balage
#2. 2011. március 23. 13:40
Ez nekem kissé túlfilozofált. Balázs, figyelj oda kicsit a szóismétlésekre. Az elején a "tudom" kismilliószor szerepelt. Tök jó a mondanivalód, de egy kicsit túlbonyolítod. Még mindig azt mondom, ne töltögess minden nap újabb írást, hanem olvasd át őket újra meg újra. Remélem, építő jelleggel veszed kritikám és nem sértésnek! Üdv: Balázs
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek