Gesztenyefák

"Most is hallod hangját, ahogy hozzád szólt, gyengéd karja, s mégis támaszod volt." Ő volt a nagymamám.


Gesztenyefák állnak az út két oldalán,
nincs már név egy régi ház falán.
Könnycsepp gördül le arcodon,
eső kopogtat egy poros ablakon.

 

Elsárgult levelek hullanak a földre,
Csöndes a táj, fájdalom költözik a szívbe.
Őszi szellő érint, simogat,
gyermeki emlék, mi most múltba hívogat.

 

Ajtót nézel, rajta zár,
elhalkuló nevetések, foszlányos képek.
Nyughatatlan lélek, belülről éget,
hiányzik, mi egykor jelentette a szépet.

 

Gesztenyefák állnak az út két oldalán,
ott állsz egyedül egy ház udvarán.
Most is hallod hangját, ahogy hozzád szólt,
gyengéd karja, s mégis támaszod volt.

 

 

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Gandalf
#10. 2013. április 19. 20:38
Ez több mint emlékezés, gratulálok nagyon szép sorok. Sokatmondóak.
Szente Erika
#9. 2013. április 19. 19:17
A szeretet nem hal meg soha.Nagyon szépen tükrözi versed.Megható versedhez gratulálok.
Szép napot.
Erika.
Answer
#8. 2013. április 19. 17:23
Megható sorok!
acélszívű
#7. 2013. április 19. 16:37
Kedves Kató !

Köszönöm szépen a hozzászólást !

Üdv: Gabriella
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2013. április 19. 10:30
acélszívű
#6. 2013. április 19. 16:36
Kedves Csilla!

Köszönöm szépen, hogy olvastad a versem, és a hozzászólásodat, sajnálom, hogy nem emlékezhetsz az anyai nagyszüleidre. Én se emlékszem, emlékezhetek az anyaira. Apai nagymamám viszont voltak olyan időszakok, mikor részben anya szerepet is betöltött. Édesanyámat viszont elhagyta az anyukája mikor kicsi volt... nem ítélem el, nem tudom mi történt, de már nem él, anyum se ismerhette.

Üdv: Gabriella
előzmény: Csilla hozzászólása, 2013. április 19. 13:24
janos
#5. 2013. április 19. 15:47
Hogy acélszívű ilyen gyönyörű lágy verset tudott írni ez érdekes. Viszont a vers nagyon szép, és mindenkinek eszébe juttatja az eltávozott, kedveseit. Szívből jövő gondolatok.
Csilla
#4. 2013. április 19. 13:24
Kedves Gabriella!

Szép-szomorú versed megérintette a szívemet.
Én is nagyon szerettem az apai nagymamámat.
Sajnos anyai nagyszüleimre nem emlékszem, még egészen kicsi voltam, amikor az öröklétbe távoztak.
Eliza Beth
#3. 2013. április 19. 11:04
"ott állsz egyedül egy ház udvarán" Ez olyan szomorú :-(
Juhász Kató
#2. 2013. április 19. 10:30
Nagyon megható, szép emlékezés.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek