Fogaskerék

Ördögi fogaskerék mibe belelöknek, önmagad nem adhatod, mert összetörnek.

 

Érzések, könnyek célba itt nem érnek,

túl zajos itt minden, hol értékrendek cserélődnek.

Hangosodó szavakkal elfojtani egymást,

érdekből vagy kényszerből keresztezni a másik útját.

 

Vékony kötélen táncolunk, egymás ellen dacolunk,

Pattogó, feszülő idegek, a rohanásba' elbukunk.

Vissza se nézünk, de futunk a semmi után,

fuldokolva úszunk egy parányi érték után.

 

Nézd! Ez most kinevet, prédikál, mert neki mindent lehet.

Tiszta a lelke és a szíve, hibákba még sosem esett.

Megitél, elitél, magában mélyre ás,

mert te nem követed éppen a "szentírást".

 

Kit szeretnél, az szívedbe most nem lát,

sötétség, köd fedi a lelked mély titkát.

Bánat karmai mardossák testedet, foszlányos képek...

Hangtalan gondolatok, fájdalmak, mélységek.

 

Fokozódik benned a nyughatatlanság,

oltalmazó karokra itt nem találsz.

Reggelente nem terád vár a biztonság,

Szorítva, fojtva fenyeget a bizonytalanság.

 

Belefáradtál...

Belefáradtál az álltaluk hitt jóba,

az oly erőltetett, csodásnak igért valóba.

Nem kell aggódni, hisz jobban tudják, neked mi kell,

meghallgatást ne várj, csak újra hibás leszel!

 

Ördögi fogaskerék, mibe belelöknek,

önmagad nem adhatod, mert összetörnek.

Türelmetlenül lökdösnek, akár bele a szakadékba,

Hibátlanság, tökéletesség - a szemükbe ez van írva.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#2. 2013. december 30. 15:38
Kedves Acélszívű!

Életképekből felépített versedhez szeretettel gratulálok: Mara

B.Ú.É.K.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek