Fer-Kai riport

A karácsonyról, kiadványokról, alapítványi munkáról - készítette az Aquarius Alapítvány (az illusztráció Budaházy Éva műve a "Sugárka" című mesekönyvből)


Ferkai Tibor társunkkal az Aquarius Alapítvány küldetésének megvalósításában régebb óta, sokféle formában együttműködünk. Tibor képzőművészettel foglalkozott 1982-2001 között: „belső tájakat" megjelenítő akvarelleket festett, szimbolikus-szürrealisztikus kisplasztikákat és installációs műveket készített vegyes technikával. Az ezredforduló táján alkotói érdeklődése az irodalom felé fordult: meséket, mesés-misztikus történeteket és haikukat ír Fer-Kai művésznéven. Felolvasásokat, kiállításmegnyitókat is tart, saját mesével kapcsolódva a kiállított művek tematikájához. 2012 óta részt vesz az évenkénti szakrális építészeti konferencián, ahol a rendezvény hívószavához, illetve templomszimbolikához kapcsolódó mesés történetet ad elő. Most az ünnepekkel kapcsolatos gondolataira voltunk kíváncsiak.

Mit fogalmaz meg számodra a karácsony?

A karácsony számomra fényünnep, mely - Angelus Silesius szavaival élve - arra figyelmeztet, hogy hiába születik meg Jézus ezerszer Betlehemben, ha bennünk nem. A lélek világossága akkor kel életre mibennünk, ha a hamis világosság sötétségét felismerjük, és az újszülött lélek szereteterejével, folyamatszerűen feloszlatjuk. Ha ennek a feladatnak szenteljük magunkat, ajándékaink - mások felé fordulásunk - tükrözni fogják az újfajta fényt, mely kibontakozhat bennünk.

Hogyan készülődsz, irányulsz az ünnepekre?

Az adventi időszak négy hete, és maga az ünnep sokféle jelzést, élményt kínál. Mindaz, amivel „kívül" találkozom - ambivalens tapasztalok serege -, ilyenkor felerősödik, kontrasztosabbá válik. Mintha egy kozmikus-mikrokozmikus varázstükör tárulna fel, s megjelenésével tovább élezné a helyzetet, a helyzetünket. Megszokott, régi önmagunkat szeretnénk szépnek látni, visszaigazolódni benne (az ünnepi szokások automatizmusa is efelé terel bennünket), de ha igazán a mélyére nézünk - minő ijedelem -, Hófehérkét látjuk benne. Nem csoda, hogy karácsonykor sokakat megvisel, összeroppant a mostoha sors... A meghittség valódi értelmét, állapotát szeretném megtalálni. Éber figyelemmel, türelmes készenlétben. Tudván, hogy az igazi ajándék önmagunk odaajándékozása. De tudjuk-e valóban?

Az általad készített 2015-ös naptárnak központi témája a Csend. Miért? Mit vársz az új évtől?


Számomra is központi téma a Csend. A korábban megírt, fényképekkel kísért haikukból kiállítás lett az únyi Csendpark alkalmából tavasszal, illetve tovább válogatva, most pedig naptár. A csendről ugyanazt tudom mondani, mint az előző kérdésnél, hiszen ez maga a varázstükör. Megmutatja, ki vagyok - mi minden vagyok -, a csendben sok minden felszínre kerül. A belső zaj is. Csak a legbensőbb csendben, és abból élünk igazán. Ha visszahúzódunk is belőle, megtisztultunk, felfrissültünk. A rendkívül zajosnak ígérkező új évtől is azt remélem - azt kívánom -, hogy minél többen találkozzunk az örök csendforrásnál, melyből a belülről jövő szabadság fakad.

Hogyan tudsz kapcsolódni az Aquarius Alapítvány küldetéséhez, céljaihoz - miért fontos ez számodra?

Az alapítvány spirituális célja tulajdonképpen szakadatlan adventet jelent. A szó legteljesebb értelmében, mert nemcsak várakozásteljes felkészülés, tisztulás, hanem megidézés, eljövetel. Ahol figyelmet szentelünk (milyen szép is ez a kifejezés!) egymásnak, és a bennünk rejlő belső embernek. Az alapítvány rendezvényeit, megjelenési formáit és kiadványait ilyen szellem hatja át. A most megjelent haiku-falinaptáron kívül, két évvel ezelőtt született megSugárka. A mesekönyv tizenhárom „beavató" történetét gyönyörű színes képek és rajzok kísérik, melyek a magyar és egyetemes ősi motívumkincsből táplálkoznak. Megjelent írásaimon kívül meseelőadással, kiállítással, irányított beszélgetéssel (művészemberként) tudok kapcsolódni az alapítvány működéséhez - egy magasabb cél, magasabb erő eszközeként.


Meseelődás és beszélgetés Budapesten, december 19-én:

http://aquariuskincsei.hu/esemeny/fenyfia-aquarius-talalkozo/

Kiadványok (mesekönyv és haiku-falinaptár):

http://aquariuskincsei.hu/kiadvanyaink/

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Fer-Kai
#6. 2014. december 9. 22:10
Köszönöm, kedves Mara.
A zenét is sokan (és joggal) tartják olyan kifejezési eszköznek, ami közvetlenül és azonnal hat.
Igen, az írás-olvasás bonyolultabb átviteli mód...

"Ha ennek a feladatnak szenteljük magunkat, ajándékaink - mások felé fordulásunk - tükrözni fogják az újfajta fényt, mely kibontakozhat bennünk."

Ehhez hozzátennék még valamit:
A tükröződés - az újfajta fény - nem mindig kellemes annak, akit ér, olykor meg is égeti.
Miként a tükrözőt is, aki nem mindig képes harmonikusan fogadni és továbbadni.
előzmény: Mara hozzászólása, 2014. december 9. 21:36
Mara
#5. 2014. december 9. 21:36
Kedves Fer-Kai!
Answerrel ellentétben annyit tudtam Rólad, hogy képzőművészetet tanítasz, mert valahol egyszer említetted.
A fotóid is sokat elmondanak Rólad, a meséid is, de a szunnyadó festőművész remélem nem alszik el, felébred hamarosan. Még csak a festményben tud a csend mindent kifejezni, amit csak akar, és azt hiszem Leonardo de Vinci egyedül a .festészetet tartotta hallhatatlannak, és erőteljesen kifejezőnek, minden mást háttérbe szorított. Ha tévedtem a névvel, elnézést kérek, de nincs erőm keresgélni. 80% -ban biztos vagyok benne. Nos, ha nem értek vele teljesen egyet, de abban igaza van, hogy a festmény, az szakrálisan is közelebb
áll, mint a leírt szöveg, legalább is hozzám.
A MIT FOGALMAZ MEG NEKED A KARÁCSONY cím alatt áll hozzám a legközelebb amit kifejtettél.

Köszönöm, hogy olvashattam: Mara
Fer-Kai
#4. 2014. december 9. 18:52
Köszönöm szépen.
A képzőművészi énem jóízűen szundikál, de a képszerűség, jelképiség erősen áthatja az írásaimat.
A rendezvényt örömmel várom, úgy érzem, emlékezetes - már-már szakrális - élmény lesz.

A "Sugárka" mesekönyv képeit és rajzait alkotójuk igen mélyről, nagyrészt a belső emberből hozta elő - minden tiszteletem a műveké, és a léleké, melyből erednek. Emberi gyarlóságokkal, feledni való történésekkel nem szívesen hoznám kapcsolatba . Ha valakik sértettségükben (nem vétlen áldozatként), magukat törölve elhagyták az oldalt, akkor nyugodjanak békében - minden irónia nélkül, jó kívánságként.
(Tudom, Te is jóindulattal hoztad szóba a múltat, én is ily módon, felbolygatás szándéka nélkül hoztam ide a képet - hálával és tisztelettel.)
előzmény: Answer hozzászólása, 2014. december 9. 16:26
Answer
#3. 2014. december 9. 16:30
Budaházy Éva neve ismerősen cseng...
Nem őt marta el a Tollalról egy valaki, ( a nicknevére már nem emlékszem), aki szinte csak ezért regelt be hozzánk?
Answer
#2. 2014. december 9. 16:26
Örömmel olvastam a Veled készült riportot.
Nem is tudtam, hogy képzőművész is Vagy!
Gratulálok a kiadványaidhoz, és sok sikert kívánok december 19-hez!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek