Felismerés: TE és ÉN

...

 

ÉN ÉS TE
Körülöttem ismerős arcok vannak, kihalt helyek és élettelen arcok. Minden mozdulatlan arc csak egy maszk, amely mögött a szem sír, anélkül, hogy a gazdája észrevenné, talán, mert nem akarja felismerni, és nem akarja megszüntetni a forrását, mert fél. De te mégis segíteni akarsz. És ez lehetetlen a számodra, hiszen nem te irányítod mások sorsát, nem te befolyásolod mások életét. Minden szavad üres kiáltás a semmibe. A segítséget nyújtó kezedet megaragadják, és azzal döfnek kést a mellkasodba.
Honnan erednek a láthatatlan könnyek? A lelkünk mélyéről, ahová csak az ás le, aki változtatni akar önmagán. Segíteni is csak úgy tudunk társunknak, ha ő hagyja. De nem így történik. Mindenki fél szembenézni a valódi énjével, az okokkal, a viselkedésük forrásával. Pedig a változás első lépése a felismerés.
Eddig pedig te, ki magad körül látod mindezt, áldozatául esel mindennek. Senki sem tudja, ki vagy valójában. Senki sem érti meg, hogy te szembenéztél személyiséged lidércével, és erősen kapaszkodsz az akkor megszülető igazságba. Hogyan is tudhatná ezt bárki, a társadalom, hiszen oly érdektelenek vagyunk mindnyájan. Önző módon saját boldogságunk a fontos, ezért nem látunk túl az egónkon. Sajnáljuk mástól a boldogságot, egészséget, örömöt, karriert, csak azért, mert mi más utat választottunk.

TE ÉS ÉN
Az a Te utad, amin jársz, éppen azért ne sajnáld az Én utamat, hiszen ezt én élem meg. Ha sajnálod, hogy mennyi igazságtalan, rossz dolog történt az életedben, hát nézz körbe, ne siránkozz, állj föl, és fejezd be, amit elkezdtél. Hiszen ez a Te utad, amelybe senki sem kényszerített bele. A Te mohóságod hajtott előre. És ezért szenvedsz. Mert az élet a vágyaktól válik kínná a buddhizmus tanai szerint. És Te vagy az, aki mindezt nem látja meg, mert félsz, mert az egód dominál. Ezért mások életét vágyod, irigyled, szánod, siralmazod.
Ha saját magaddal nem vagy kibékülve, hát mások életében keresed azt, ami neked nem adatott meg, önnön hibádból. Önző léted révén azt kívánod, másnak is jusson ki saját sanyarúságodból. De ez a valaki mégis a kezét nyújtotta. Akárhányszor a sárba rántottad amiatt, hogy Te nem vagy boldog, nem vagy megbékülve önmagaddal, ő mégis próbál rájönni arra, amire te nem vagy képes. De ő nem oldhatja ezt meg helyetted, ez a feladat Rád vár, hogy feltérképezd önmagad, és piros X-szel jelöld be azokat a részeket, amelyekre fényt derítettél. Ám mégis, saját hibáidat másokban keresed, mert félsz meglátni azokat magadban.

FELISMERÉS
Hiába minden szó és minden mozdulat. Hiába az eső, ha a termést férgek rágják. Hiába helyezünk vödröt a csöpögő plafon alá, a víz attól még beszivárog, mivel nem a tetőt javítottuk meg. Tápláld hát a földedet, javítsd meg otthonodat, és válj azzá, -akivé talán nem gondolod, de - válni szeretnél.

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Báró von Shenczky
#3. 2013. december 7. 08:48
Szívemből szóltál testvérem. Haszos írás, nagyon.
janos
#2. 2013. december 6. 17:49
Nagy -nagy szeretettel olvastam el, tanító írásodat és igen így van ahogy ide szépen kifejtetted. Amikor az embernek sikerül megszabadulnia az egójától, akkor válik igazán szabaddá. Ha felnéz önmagára, másokra, és mindenkit olyannak fogad el aki. Mielőtt ítélkeznénk mások felett, lépjünk bele a cipőjébe és járjuk végig azt az utat amit ő megtett. Öltsük magunkra szakadt ruhadarabjait és nézzünk szét a nagyvilágban, éljük át azokat a viharokat amiket ő átélt és majd ezek után alkossunk véleményt róla.Azt cselekedd másokkal amit szeretnél, hogy cselekedjenek veled. Végül de nem utolsó sorban: Ép testben ép lélek. Lehet bármink a világon, ha nincsen szeretet és egészség megette a fene.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!