Fekete Péter

Csúcs(forgalom) saga22

Már megint esik! - kászálódott ki Fekete Péter a papírdobozok alól. Kezeivel próbálta kisimítani koszos és gyűrött ruháját, csak úgy ültében. Tudta felesleges oly nagyon foglalkozni vele, jobb úgysem lesz. Bozontos szakállának és hajának is próbált valami emberi külsőt varázsolni ötujjú fésűjével, de hamar feladta, hogy kigubancolja a portól és víztől összeragadt szőrzetét.

 - Hihetetlen ez a város! Egy percre nem tud nyugton maradni. Állandó rohanás, jövés-menés!  Nagyot változott a világ. Bezzeg mikor még én voltam fiatal! - Szemei rosszallóan követték a csitri korból alig kinőtt hölgyikéket. - Akkor még tudták mi az a tisztesség. Hol mertek így öltözni a lányok, és csodálkoznak, ha a pasik csak megdönteni akarják őket! Nincs itt már semmi tisztesség és tisztelet. Hát most nézd azt a kis fruskát, még a pappal is kikezd! Hűha, atyám nagy a kísértés!

- Mi az, atyám? Csak nem akar minket megváltani, vagy épp feloldozni, hogy ennyire a nyakunkban liheg? Bár lehet, hogy inkább csak a nyála csorog? Csak nem ezt szeretné? - hallotta, amint az egyik visszafordult az Úr szolgája felé.

 - A kis pimasz! Sok mindent láttam az utcán, de ez már nekem is sok!   

Mit kapna tőlem, ha az én lányom lenne! Remélem az enyémre odafigyelt az anyja! Mi lehet az én kis Dorkámmal? Hej, ha még meglenne a kis üzletem! Akkor tuti az asszony és a gyerek is mellettem lennének, és nem itt az utcán kéne aludnom, kéregetnem. De eljön még az én időm! A Bori mama azt mondta. Akkor aztán....!

    Elmélkedése közben előkotorta kis bádogbögréjét és egy kartondoboz darabkát, melyen a következő felirat szerepelt: Éhes vagyok!

- Nem mész innen!- próbálta finoman odébb lökdösni a kis dögöt, mely már emelte lábát, hogy pont mellé vizeljen. Nem tetszett neki az ötlet, mert hangos ugatásba kezdett.

- Nézd, ott egy galamb, az kell neked! - és kezével olyan mozdulatot tett, mintha a törpe vérebnek dobott volna valamit.

- Amilyen kicsi, olyan erős - állapította meg magában Péterünk, mikor gazdáját ráncigálni kezdte a madár láttán.

- Már megint egy tömött busz. Hogy képesek ennyien felpréselődni rá?  Fogadni merek, senki nem fog egy kis aprót adni. Mindenki csak rohan. Na, legalább ez a kis vakarcs is eltűnt a buszon. De mit néz annyira az atya azon a döglött galambon?

Kíváncsisága hajtotta és odakászálódott mellé. 

- Ez már nem fog felkelni - épphogy kimondta a koldus ezeket a szavakat, a galamb megrázta magát, felállt, majd szárnyra kelt.  Tisztelete jeléül szépen lepottyantotta Fekete Pétert. Az atya két kezét összetéve csodát kiáltott, hősünk szemében örömfény csillant meg!

- A Bori mama megmondta!  Egy holt madár, ha lecsinál, sorsom jobbra fog fordulni!

Hátrafordult, hogy visszakuporodjon helyére és egy lottószelvény hevert a lábainál. Lehajolt hát érte. Senkit nem látott, aki keresné, hát zsebre tette.

- Érvényes. Lesz, ami lesz! A Bori mama megmondta!

Gesztenye

2010.06.20.

A csúcsforgalom saga előzményei és folytatásai