Fekete Felícia: Kabaré a Centrál Színházban

Elöljáróban annyi, hogy Marozsán Erika gyönyörű. A feje búbjától a talpáig. Amúgy a Kabaréban szereplő összes táncosnő végtagjait megirigyelhetik az Operaház szólótáncosai.

 

Úgy látszik Bozsik Ivett ért valamicskét az esztétikához, a tánchoz, és ahogy most kiderült a musical rendezéshez is.

Csakúgy, mint a klasszikus filmet, a Centrál Színház előadását is a hetvenes évek inspirálták. A kosztümök, a dekadens hangulat, a testi szépség felértékelése és túlfűtött szexualitás emlékezteti a nézőt a tánc nagy korszakára, a hetvenes évek végére, nyolcvanas évek elejére.

A fasisztálódó Németországot a rendező úgy jeleníti meg, hogy egy fekete táncosnő táncolja el a zsidó lány szerepét. A jelenetet különösen fájdalmassá teszi, hogy egy majmot kell a táncosnőnek alakítania.  Nagyon bátor, eredeti és hatásos jelenet. Az előadáson valahogy minden a helyén van, de közben mégsem, de ez semmiképp sem Bozsik Ivett hibája. A darab az ember kiszolgáltatottságáról szól, ami a Haumann Péter által csodálatosan megformált zsidó zöldséges szerepében vissza is köszön, nem úgy, mint a főhősökében. A tökéletesen megkomponált, világszínvonalú művészeket felvonultató rendezés sem tudja feledtetni az eredeti forgatókönyv író óriási hiányosságait. A főhősnő viselkedése érthetetlen, jellemfejlődése egyenlő a nullával. Röviden összefoglalva, a szerencsétlen sorsú lecsúszott prostituált-énekesnőnek rendbe jön az élete: összejön egy meleg amerikai férfival, gyerekük lesz, és boldogan élhetnének, amíg meg nem halnak. Igaz a nácik addigra hatalomra kerülnek Németországban, de ők még vígan kimehetnének Amerikába. Ezt a főhősnőnk, Sally nem akarja, mert ott él az anyósa, akit ugyan még soha életében nem látott. (Nem igazán érthető miért nem megy ki a férfival és legrosszabb esetben majd ott elhagyja.) A hazaszeretetnek egyetlen szava sem hagyja el a száját, nem úgy mint a panzióst nagyszerűen alakító Básit Julinak, aki világosan megmondja, hogy képtelen lenne máshol élni, ezért boldogságát is feláldozza, és tudatosan Berlinben marad. Főhősnőnk motivációjáról semmi sem derül ki. Szó mi szó, Sally inkább elveteti a gyermekét, amibe kicsit ő is belehal, otthon marad a náci Berlinben, ahol bevagonírozzák. Hm. Ezek után még illene sajnálni, ami nem nagyon sikerül. Azt hiszem a mártír életérzés már nem annyira sajátja az emberiségnek, mint évtizedekkel ezelőtt, ezért, bár az alkotók mindent megtettek, és Keresztes Tamás a konferanszié szerepében tényleg elementáris, a nézőre (rám) a Kabaré című musical nem volt maradandó hatással.

Ui.: A darabot akkora sikerrel játsszák, hogy a következő két hónapra már nem lehet jegyet kapni.....

 

Kép és bővebb információ: Centrál Színház

Fekete Felícia


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek