Ezerkettedik éjszaka

.

 

Pörgeted a fejed, csigolyád.

A lasszót keresed.

A dobót.

Gyűlölöd a rád vadászt.

Már pihennél. Megremegsz.

Inkább belehajtod  a fejed.

Az utolsó hurokba.

A homok a nyelvedre pereg.

Nem látsz. Már szemedben a por.

Hanyatt vagy homlok,

elfelejted a parancsot.

Zúgsz, amerre nézel.

Csak rohansz, vágtázol.

Hang és képsor disszonáns.

 

Szuper, szuper, szuper!

Már zsibbad az orrod,

Ádámcsutkád markolják,

csavargatják. Kitépik.

Zsibbad minden, pitvarod, kamrád.

Nem ők benned, hanem te bennük.

Egy pillanat és nova leszel, nova!

Sztár! Ha hiszel.

Most megtanulod.

 

Az égen már csak egy,

egyetlen csillag lehet.

A vörös óriás.

Mióta is nézed?

 

Mint a vörösmeleg acél,

foltos, revés.

Ki a kovács?

Mesélő sakálok is rettegik szagát.

Vonyít, csikorog minden.

 

Csikkek széttaposva. Köpések.

Izzadtság sóhéja, munka.

Az óriás sistereg.

Rom evolúció.

Törpe fehérré sötétedik.

Fehér törpe és álarcos karnevál.

Az utolsó éjjel.

Ha végig éled.

Az ezerkettediket.

 

Az arcodba röhögött mesét.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek