Ez vagyok én

****

 

 

Kék az ég, és álmot kergetek,

bár égig ér a gyom már bennem.

Homokórán gyöngyöt pergetek,

szinte már mindent elvesztettem...

 

Fájdalmasakat botlott lábam,

volt, hogy az élő húsba rúgtam...

De nem görbült meg az én hátam,

és hibáimból nem tanultam.

 

Mentem előre szegett fejjel

mint aki ismeri az utat.

Megsebeztek, nincs fejtett rejtjel!

Ítélő ujj föld felé mutat.

 

De ez vagyok én, egy vén makacs

aki sohasem doromboló,

és ha néha mégis dal fakad

belőlem, az nem simogató.

 

Vágyamat is csontig faragtam,

és szerettem volna szelíden.

Magamat néha megálmodtam,

és szebbnek álmodtam, azt hiszem.

 

Gyomjaimat nem irtom mégsem,

mert én azokkal vagyok egész.

Ma már azzal is megelégszem

ha egy virágot nevel a rét.

 

2015.07.13-16.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek