Ez az öröklét?

xxx

Ketten egy árnyékba fagyva…

Már nem is emlékszem arra.

Rémlik, kiáltunk a napra

két alak eggyé fonódva.

 

Régen volt. Kopott az emlék

már azt sem tudom, igaz e.

Bámulok. Ez az öröklét?

Felejtve élet kézjegye?

 

Megfejtésre nem vár semmi

minden világos. Értem én.

Átgördül rajtam. Mi mennyi?

Eladó lett egy költemény!

 

Csak a kövek igazsága…

Mozdíthatatlan örökség.

Lámpa elfogyó világa

látó szememben múló kép.

 

Nézd, mi lett belőlünk végül.

Homályba vész az alakod.

Maradt csak múló emlékül

szememben még megláthatod.

 

 

2016.09.06.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mester Györgyi
#3. 2016. szeptember 13. 09:47
Kedves Kolumbán Jenő!

Szomorú, de nagyon szép verset írtál.
Tetszett!

Györgyi
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek