Esik az eső, szívem is ázik

Nem történt meg,csak elképzeltem. "Fázom kint a hideg szélben, kabát vékony, de jó lesz télen."

 

Ülök a padon, egy pályaudvaron, 
elmegy a vonatom, hát hagyom.
Távolba nézek, utánad vágyom, 
nem tudod, az én bánatom.

 

Szememből a könnyek hullnak,
arcok jönnek előttem, újak.
Kezemből a jegy hiányzik,
Esik az eső, szívem is ázik.

 

Fázom kint a hideg a szélben,
kabát vékony, de jó lesz télen.
Zsebem üres, nincs egy fillérem.
Ott leszek, miért ígértem?


Behunyom szemem, s emlékszem,
fogtad a kezem sötétben.
Hold őrzi féltett titkunk,
mit egykor szívünkbe írtunk.


Álmodtunk, mint két gyermek,
Bolondos érzések, remények. 
Út lesz, mit együtt járunk,
Egymásnak lelkünket kitárjuk.


Esik az eső, szívem is ázik.
Kinyitom a szemem, testem fázik.
Bántó szemekkel néznek idegenek,
Nem tudom, mit érezhetnek.

 

Múlik az idő, a kegyetlen,
percek vagy órák, de elteltek.
Hosszú sínek csak csábítanak,
gondok, melyek állítanak.


Elképzelem, hogy jössz felém,
bár lehet, nem vagy már enyém.
Megállsz előttem, s hallgatsz,
de karjaidban már nem ringatsz.


Érezhetném arcomon kezed,
Bőrömön simításod, ne feledd.
Láthatnám szemedben, mi ég,
Hallgatnék, mert szó mit se ér.


Esik a hó, a lelkem is ázik.
Szakadt kabát, pad nem fázik.
Bújnék hozzád, hogy melegíts,
Félnék, hogy el ne veszíts!

 

Múlik az idő, a kegyetlen,
Könny nincs az én szememben.
Jegy a kezemből hiányzik,
rád vártam egészen idáig!

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Tara Scott
#5. 2011. november 18. 17:09
Nagyszerű vers! Szomorúszép. Gratula!
lilyane
#4. 2011. november 17. 21:16
Kedves vers számomra... Nagyon jól elkaptad a vágyakozás érzését. Gratulálok!
acélszívű
#3. 2011. november 17. 16:44
Kedves Balage!
Nagyon szépen köszönöm !
A vesr hosszabb volt , csak végig nem lüldtem el .
Ez volt a teljes , még a vége :

Síneket, nem nézni tovább,
fedjen el téged a homáj.
Emlékeket lelkemből eldobnám,
Szívemet kulcsal bezárnám.


Más karja öleljen át,
derekamat más fonja majd át.
Ázott kabát, mi lekerül,
Május dallama, fény derül.

Ülök a padon, egy pályaudvaron,
kezemben a jegy, el nem hagyom!
Te leszel, ki elmész elöttem,
vissza nézel,számodra eltűnetem!
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. november 17. 13:56
Balage
#2. 2011. november 17. 13:56
Szép, bár szomorú vers. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek