Érzékcsalódás

.

szarusodik a dobhártyám,

a tavaszdübörgést verik

kalapácsaim,

mintha kiabálnál, gyere,

mintha szélkerekek hajtanák

fülem kőzúzóit

 

üllőkön csattannak neveim,

a napjaim is,

és a régvolt évek,

még mindig nem értem, miért,

és miért csak én nem,

hogy kerítésedben miért kering

feszültséged árama, pedig

már rég megadtam magam