Érlelődő idő

...megszületik egy új létezés.

 

A megkövült idő kagyló-mélyén
igazgyöngyként rejtőzik a lélek. 
Gyöngyházfényű börtönébe zárva
várja, hogy valaki végre megtalálja.
De nincsen ki kutassa, se aki keresse,
bánat-óceánba veszik a reménye.
Ha majd felizzó szabadság-vágy
feszíti szét a kagyló fénylő héját,
a szavakból kibomlik az igazság.
Megérti az érlelődő idő jelét,
tudja, hogy elérkezett a cselekvés.
A lélek kagyló-börtönéből kitörni kész,
s a háborgó idő-óceán elcsituló ölén
megszületik egy új létezés.

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
zsuzsahorváth
#7. 2013. november 17. 21:20
Köszönöm kedves szavaitokat!
Answer
#6. 2013. november 6. 21:40
Érdekes gondolat, szépen megírva!
Megfogott!
Csilla
#5. 2013. november 6. 20:48
Tetszett a versed, kedves Zsuzsa.

Szép, derűlátó.

Ölellek:

Csilla
Juhász Kató
#4. 2013. november 6. 17:19
Gyönyörű példával mutattad be a lélek szabadulását.
Kívánom, így legyen!
Gratulálok!
Bedő Csaba
#3. 2013. november 6. 14:17
Nagyon jó szókapcsolatokat és kifejezéseket használsz a versben. Igazán remekre sikeredett.

Gratulálok, minden jót!
Mara
#2. 2013. november 6. 14:01
Kívánságod teljesüljön!
szép versedhez szeretettel gratulálok: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek