Emmanuel Mouret: A szerelem művészete

Nagy kópé Emmanuel Mouret. A szerelem művészete című filmjében fantasztikus - ahogy elmondta, vele sajnos soha elő nem fordult, pedig szeretné - történetekből,

történetmorzsákból áradó vágy-szerelem folyamot alkotott. Egyes epizódok lazán, vagy csupán gondolati síkon kapcsolódnak egymáshoz, más történetek egyesülnek és töretlenül haladnak egy megjósolhatatlan befejezés vagy befejezetlenség felé. „Abban a pillanatban, amikor szerelmes lesz az ember, zene csendül a fülében, mindenkinek másféle muzsikaszó" vallja Emmanuel, és elengedhetetlen késztetést érez, hogy filmje alatt többször csendüljön, több fülekben. Én meg elengedhetetlen késztetést éreztem, hogy a vetítés alatt szinte moccanatlanul adjam át magam a nem is tudom minek, mert ez több volt, mint a szokásos filmnézés. Az ember hitetlenkedik, szurkol, kárörvend, nevet és gondolkodik, aztán az a banánhéj, akarom mondani kitinpáncél, egy helyen, egy időben légyott és légy ott. Majd egy viharos estén a bosszantó áramszünet, a hirtelen felcsendülő muzsika és felébred Pavlov kutyája.*

 

Tíz perc Emmanuel Mouret-el

 

M.D.G.: Nem mindennapi fantáziával megalkotott történetek keverednek, fűződnek egésszé, fonódnak egymásba vagy éppen történnek egymás mellett az A szerelem művészete című filmjében. A fő történet már az alkotás embrionális szakaszában kitüntetett szerepet kapott, vagy fokozatosan emelkedett a többiek elé?

 

E.M.: A film nagyon hűséges maradt a forgatókönyvhöz, de amikor írtam a történeteket, akkor vissza-visszatértem a történeteimhez és azt vettem észre, hogy mindegyik jegyzetem hozzájárulhat egy játékfilmhez, ugyanakkor jónak találtam együtt is az egészet. Ezért gondoltam erre a egy kicsikét sajátságos struktúrára, mely olyan, mint egy novellakötet. Maga a cím foglalja keretbe őket. A címet egy irodalmi „főműből" kölcsönöztem, Ovidius azonos című művéről beszélek.

 

M.D.G.: Egy korábbi beszélgetés alkalmával említette, hogy azért választ vígjátéki eszközöket, mert így anélkül szólhat erkölcsi kérdésekről, hogy közben nem moralizál. Kétség kívül szerencsés megközelítés, egyben elkerülheti az ítélkezést is. Ez is szándékos vállalás?

E.M.: Nem igazán a formához kötném ezt. Úgy írom a filmet, mint aki kérdéseket tesz föl, nem pedig úgy, mint aki válaszokat ad. Nem is ismerek senkit, akinek a szerelem és a vágy kérdésében lehetne valamilyen válasza. Szerintem csak egyedi esetek léteznek, és ezek elgondolkodtathatnak a mi saját kapcsolatunkról.

M.D.G.: Úgy is felfoghatom ezt a filmet, hogy az emberi szabadság határait vizsgálja, feszegeti.

E.M.: Az egyik határ az erkölcs határa. Ha nem akarunk a másiknak rosszat az eleve egy erkölcsi gát. Minden szereplőm eme motiváció szerint viselkedik. Örömöt szerezni magunknak, ugyanakkor jónak is maradni. A másik korlát a saját korlátunk, az érzelmi, emberi korlát. Példa erre a fiatal pár, akik megfogadják, hogy mindent elmondanak egymásnak, megengedik a társuk számára a kis „kalandokat". Sajnos esetükben ez mégsem működik, ezért kénytelenek hazudni egymásnak az igazságról, hogy fönntartsák a vágy szintjét.

 

M.D.G.: Több rendező választja filmjei témájául a szerelem, vágy, kapcsolat kérdéskörét. Nem szeretnék neveket említeni, de sokszor érzem, hogy saját komplexusuk fejeződik ki műveikben. Ezt most nem éreztem. Nincsenek?

E.M.: Nincs benne saját probléma. A szituációkban az a közös, hogy akkor teljesülhet be a vágyuk, amikor a lehetőségek elúsznak előlük. Olyan ez az egész, mintha a vágy egy láthatatlan szereplő lenne, a többiek meg a játékszerei. Mivel nem akarnak a másiknak rosszat tenni a lehetőségeiket elvesztik.

 

*Pavlov kutyája: Kicsit szabadosan, ha valaki ismétlődő külső inger azonos módon reagál. Emmanuel elmondta, az alább olvasható lesz, ez nem szerepelt a koncepciójában, viszont néhai élettani tanulmányaim bennem előhoztak egy ilyen megközelítést.

 

M.D.G.: Az utolsó jelenetnél, az áramszünet miatt beálló sötét, majd az bizonyos felcsendülő muzsika, bennem Pavlov kutyájára emlékeztetett. Önben is motoszkált ez a gondolat?

E.M.: Az igazat megvallva, nem gondoltam, hogy köze lenne hozzá. Arra gondoltam, azt szerettem volna bemutatni, hogy a szerelem és az intimitás között milyen ellentétek vannak.

 

 

Márkus


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek