Emlékezés Nórára

Ezzel az írással egy volt osztálytársamra emlékezem.

 

 

Nóra középiskolában volt osztálytársam. Nem kétséges, hogy  mindenki az osztály legszebb lányának tartotta.

Sötétszőke hajából változatos frizurákat kreált, mosolygós, szép arca kedvességet, nyugalmat sugárzott. Testnevelés órán még szembetűnőbb volt a szépsége. Naptól barnult, feszes combjai, arányos, formás alakja vonzották az udvar szélén leskelődő fiúk tekintetét.

Szemet is vetett rá osztálytársa, a nagy vagánynak tartott Zoli, - aki bár rossz tanuló volt, de beszédkészségben nem szenvedett hiányt, ha ki kellett magyaráznia, miért nem tudja a leckét.

-         Politikus leszel, fiam. - mondta neki ilyenkor bölcs tanárunk, s mi jót nevettünk ezen. Nem is gondoltuk, hogy Zoli ezt komolyan veszi és egyszer beváltja.

Azon viszont nagyon csodálkoztunk, hogy ez a jól tanuló, szép lány viszonozta a fiú érzelmeit.

Idővel mindenki tudomásul vette, hogy ők egy párt alkotnak, s egyszer majd házastársak lesznek.

 

Érettségi után mindketten dolgozni kezdtek, s szoros kapcsolatuk fennmaradt.

Mikor már a lányok többsége családanya lett, Nóra is szerette volna, ha a karikagyűrű, - mely évek óta ott volt az ujján - a pap által is megszentelésre kerül, de hiába várt erre. Zoli egyre halasztotta az esküvőt.

Az anyai ösztönök már erősen működtek párjában, de ezzel nem sokat törődött.

Mikor Nóra betöltötte a 30. életévét, Zoli közölte vele, hogy útjaik elválnak, egy másik nőt fog feleségül venni.

-         Hogy tehetsz ilyet? - kérdezte tőle párja. Az egész fiatalságomat neked adtam, veled szerettem volna családot alapítani.

-         Semmid sincs. - mondta neki társa, - a szépségeden kívül, illetve már az is megkopott.

Ettől kezdve kerülte a találkozást Nórával, és készült az esküvőjére.

 

A fiatal nő számára elviselhetetlennek tűnt a kialakult helyzet. Inni kezdett. Józanul nem tudta elviselni, hogy mint egy elhasznált tárgyat, eldobták.

Nem érdekelte már, hogy rendben legyen a frizurája, hogy szépen öltözködjön. Nem látta értelmét az életének.

Munkahelyén rájöttek, hogy alkoholista lett, és felmondtak neki.

Sokáig keresett állást, eredménytelenül. Arcára volt írva életmódja, így nem nyerte el az állásadók bizalmát.

 

Később egy szórakozóhelyen ,- ahová inni járt, - megismerkedett egy nála legalább 20 évvel idősebb férfival, akivel együtt élt évekig.

 

Közben Zoli levelező tagozaton jogot végzett, s 40. születésnapjára diplomát szerzett.

Ezekben az években már aktívan részt vett a politikai életben. A diploma megszerzése után egy lakóhelyén kívül eső körzetben országgyűlési képviselőként indult, s a választást megnyerte.

Jómódú, befolyásos ember lett belőle.

 

Tudomása volt arról, hogy egykori kedvese bánatában milyen sorsra jutott.

Próbált vele beszélni nem egyszer, hogy ne hagyja el magát, - az ital nem old meg semmit,- de a sérült lelkű nő nem tudott talpra állni.

Mikor idősödő élettársa infarktus áldozata lett, végképp elvesztette a talajt a lába alól.

Fogai kihulltak, nem csináltatta meg. Nem evett rendesen, ha megkapta a szociális segélyt, - amelyből tengődött, - italra költötte.

 

Egy éjjel örökre elaludt, miután egy fél liter konyakot elfogyasztott, gyógyszerek kíséretében.

 

Élt: 50 évet. - áll a fejfáján. 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#13. 2012. január 11. 18:44
Pontosan így érzem én is.
előzmény: Answer hozzászólása, 2012. január 11. 17:10
Answer
#12. 2012. január 11. 17:10
Tönkretenni egy életet, aztán mintegy "mi sem történt volna" módon, akár egy előkelő idegen, próbálni meggyőzni valakit, hogy tönkrement életén próbáljon változtatni, hát... enyhény szólva is ördögi magatartás.
Sajnálatra méltó sors, fájdalmas írás.
Gratulálok Katika!
Szeretettel: answer
Juhász Kató
#11. 2012. január 11. 12:48
Kedves Veniam!
Bizonyos szempontból igazad van. Nem mindegy, hogy milyen érzésekkel él az ember.
Elfogadom, hogy a férfiak közt is vannak érzékeny, finom lelkű emberek, pl. a művészek, -
de a férfiak többsége nem ilyen, legalább is így láttam ismerősök körében.

Nóráért igazán kár volt.
A szívtelen ex társa pedig vígan éli világát.
előzmény: hozzászólása, 2012. január 11. 09:03
Juhász Kató
#10. 2012. január 10. 18:46
Igazad van, kedves Violet. A tanulság az, hogy figyelni kell egymásra, mert nagyon törékeny az emberi élet. Néha egy-két jó szó életet menthet.
előzmény: Violet hozzászólása, 2012. január 10. 18:29
Juhász Kató
#9. 2012. január 10. 18:40
Valóban kár. Legjobb barátnője is hasonló helyzetben volt, elhagyta a férje, már ő sem él.

Sajnos, túl késő értesültem a dologról.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. január 10. 18:25
Violet
#8. 2012. január 10. 18:29
Igaz történetedből világosan kitűnik, hogy általában senki sem jókedvéből lesz alkoholista. Ha nincs a közelben egy erős, segítő kéz, egyedül szinte lehetetlen kivergődni belőle. Figyeljünk egymásra!
Figyelemfelkeltő történetedhez gratulálok!
Eliza Beth
#7. 2012. január 10. 18:25
"Nóra jobb sorsra érdemes nő volt."

Kár, hogy ő ezt nem tudta.
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2012. január 10. 17:38
Juhász Kató
#6. 2012. január 10. 17:38
Kedves Mara!
A nők érzelmileg sebezhetőbbek, mint a férfiak.
Nóra jobb sorsra érdemes nő volt.
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. január 10. 11:59
Juhász Kató
#5. 2012. január 10. 17:33
Kedves Csaba!
Valóban nagyon szomorú történet. Ez esetben is az bizonyosodott be, hogy "a szív különös táj".
Gyakran olyan emberek kapnak túlzott szeretetet, akik nem méltók rá.
Szívből sajnáltam Nórát.
előzmény: Bedő Csaba hozzászólása, 2012. január 10. 10:10
Mara
#4. 2012. január 10. 11:59
Kedves Kató,
nagyon szerencsétlen sorsra jutott osztálytársad megrendítő története tanulságos lehetne. Senki sem érdemli meg, hogy érette lassú öngyilkosság felé haladjon.
A politikusokról eddig is megvolt a véleményem, mos Te alátámasztottad.
Szeretettel gratulálok: Mara
Bedő Csaba
#3. 2012. január 10. 10:10
Nagyon keserű történet. Ismét bizonyosodott, hogy a szerelem öl, butít és nyomorba dönt.
Gratulálok az íráshoz, minden jót kívánok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek