Emberek és varjak

Talán nem is olyan feketék, mint amilyennek egyes emberek látják őket.

 

Nincs még egy madár, melyről annyira megoszlana az emberek véleménye, mint a varjakról.

 

Az állatok viselkedését kutató tudósok szerint ők a madárvilág legokosabb, legintelligensebb tagjai, s ezt igazolhatják azok, akik időt szántak már arra, hogy tartósan megfigyeljék mindennapi tevékenységüket, kommunikációjukat, együttműködésüket, környezetükhöz való viszonyukat.

Nem véletlen az sem, hogy a római és kínai mitológiában szerepelnek, s a kelták is a teremtéssel hozták összefüggésbe őket. A Biblia szerint a varjak és hollók táplálták Illés prófétát, amíg a vadonban rejtőzött. A varjú világszerte a teremtés és spirituális erő szimbóluma.

Nagy költőnket, Ady Endrét is megihlették, aki versében szent madaraknak nevezte őket.

 

Az emberek egy része - különösen vidéken - viszont ijesztő, kellemetlen, hangos, piszkos, káros, irtani való dúvadnak minősíti.

 

Több mint egy évszázada zajlik hazánkban a varjak elleni háború.

Herman Ottó, a nagy magyar polihisztor - aki többek között természetkutató, zoológus, ornitológus is volt, s - akit a „madarak atyja" címmel tiszteltek meg -, személyesen is foglalkozott arra vonatkozó kutatásokkal, valósak-e egyes gazdák vádjai a varjakkal szemben.

„A madarak hasznáról és káráról" című könyvében leszögezte:

 

„A természetben nincsen sem káros, sem hasznos madár, mert csak szükséges van. Arra szükséges, hogy végezze az élő természetben azt a munkát, amelyet más teremtmény el sem végezhetne."

 

Ugyancsak ebben a munkájában írt arról, hogy:

 

„Ott, ahol a tudatlanság nem számolva irtja, vagy csökkenti a rovarokat pusztító egyéb állatokat, a rovarkár évente, pénzben kifejezve nem százezrekre, hanem százmilliókra rúg."

 

Ő - igazságos bírónak titulálva magát -, a varjakkal kapcsolatban perdöntőnek tartotta, hogy mit tartalmaz az állat begye. Elhullott varjak begyében túlnyomó részt állati eredetű táplálékot, rovarokat - főleg drótférgeket - talált, mely alátámasztotta azt, hogy „míg bogársága van, nemigen keresi a szemes táplálékot."

Megjegyezte, hogy ha elő is fordul, hogy magokat fogyaszt a madár, arra egyéb munkájával rászolgált, hisz az ő óvó munkája nélkül az a szem, melyet felszedett, meg sem termett volna. A tudós kifejtette, hogy a varjakra azért haragszanak a gazdák, mert az időszakos kártételük azonnal látszik, de a hasznos munkájuk csak alapos megfigyelés után ismerhető fel, pedig hihetetlen mennyiségű kártevőt - pajort, kukacot, sáskát, szöcskét, bögölyt, futóbogarat, levélbogarat, hernyót, drótférget, csirmazt, répabogarat, lótetűt, lárvát, csigát, pockot, egeret, gabonafutrinkát - fogyasztanak el.

A gazdáknak javasolta, hogy tavasszal minél később vessenek, olyankor, mikor a földből a bogarak már előbújtak, és élelemként szolgálhatnak a varjaknak. Az őszi vetést pedig helyesnek tartotta korán elvégezni, hogy megerősödjön, mire elbújnak a rovarok.

Herman Ottó a kisebb kártételek megelőzésére a madarak riasztással való távoltartását javasolta. Elsősorban a hagyományos madárijesztőt, vagy a kereplővel való zajkeltést, melyet a gyerekekre is rá lehet bízni.

 

A varjak illegális üldözése mindig megfigyelhető volt, de az ellenük folytatott háború, hazánkban a múlt század végén érte el tetőpontját. A nálunk fészkelő vetési varjakkal szemben „győzedelmeskedett" az ember. 1971-től korábbi védelmüket az illetékes minisztérium enyhítette, majd a vadászható fajok közé sorolták. Az 1970-2000 közötti években tíz varjúból kilenc kiirtásra került, a lehető legkegyetlenebb módokon. A korábban 250 ezer fészkelő párból csak 25 ezer maradt az ezredfordulóra, a felmérések szerint.

Rengeteg madarat lelőttek, és felakasztották őket karóra tűzve a mezőn, elrettentő példának. Társaik nem tudták elviselni megrendítő látványukat, inkább elmenekültek. Voltak helyek, ahol mérgezett gabonát szórtak ki számukra. Általánossá vált a madarak csapdázása. A fiókákat kilőtték, vagy kiszedték a fészkekből, mikor már tollasodtak. Az ország keleti, északkeleti részeiben egyes emberek élelmezési célra használták őket. Volt olyan község, ahol hosszú rudakra olajos rongyot kötöttek, majd meggyújtották, s ezzel égették ki a fészkekben lévő magatehetetlen fiókákat, otthonukat is megsemmisítve. Előfordult az is, hogy tűzoltók bevonásával, erős vízsugárral távolították el a fészkeket, a kismadarak életét sem kímélve. Rengeteg fát kivágtak, csupán azért, mert varjúfészkek voltak rajta. Ezzel nem csak a fekete madarak életterét szűkítették, hanem a kékvércsék is otthon nélkül maradtak, ugyanis ők a megüresedett varjúfészekben költik ki fiókáikat, május hónapban.

Az irtási munkákat nem iskolázatlan emberek irányították. Központilag kísérleteztek ki - az illetékes minisztérium tudtával és engedélyével - olyan szelektív méreganyagot /F1-es szuper szelektív méreg/, melyet tojásokba injektálva a varjúkolóniák közelében helyeztek el. Néhány nap múlva - elviselhetetlen fájdalmak közepette - az állat, ha evett belőle, elpusztult. Ezzel a módszerrel teljes varjútelepeket számoltak fel.

 

Élve a szabad irtási lehetőséggel, a gazdák többsége meg sem próbálta a riasztással való védekezést, pedig ennek is sok formája alkalmazható lett volna.

 

Az embereken kívül a természetes ellenségek is pusztították a varjakat, mivel zsákmányállataik a nagyobb sólyomnak, héjának, bagolynak, és rókának.

 

Nem tudom, az éppen száz évvel ezelőtt elhunyt Herman Ottó hogyan vélekedne erről a fantasztikus méretű természetpusztításról?

Álláspontját ismerve: „Csak a tudatlan és gonosz ember bánthatja és irthatja a madarakat" - biztos nem örülne e szégyenletes eredménynek.

 

A természet rendjébe való beavatkozás beláthatatlan következményekkel jár. Az ökoszisztéma bonyolult rendszer, mely, ha felborul, nem kívánatos eredményeket hozhat. A varjak kiirtásával olyan mértékben megszaporodtak a rovarok által okozott mezőgazdasági károk, hogy vegyszeres védekezéshez kellett folyamodni.

Az életben maradt madarak urbanizációja az utóbbi évtizedekben megfigyelhető. A lakott területeken kívüli természetes költőhelyeiken nem érezték magukat biztonságban az állandó támadások miatt, ezért húzódtak be a városokba. Kitapasztalták, hogy ott nem lőhetnek rájuk.

Életmódbeli változásuk másik oka, hogy az általánosan elterjedt kemizálás miatt a rovarkártevők száma jelentősen csökkent a szántóföldeken.

Lehet, hogy a vegyszerek sokkal nagyobb összegbe kerülnek, mint az a kár, melyet a varjak - a bogárirtás mellett - a magok időszakos elfogyasztásával okoztak volna, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a vegyszermaradványok, melyek az élelmiszeripari alapanyagokba kerülhetnek, súlyos betegségek forrásai lehetnek.

 

Ne tévesszen meg senkit, ha ősztől tavaszig igen nagy számban lát lakott településeken varjakat, sokszor csókák társaságában. Ők nagyobb részt csak téli vendégek, akik a kemény hideg, és hó elől érkeznek hozzánk, Európa északi, észak-keleti tájairól, főleg Lengyelországból, Oroszországból, Ukrajnából. Több száz, gyakran ezer kilométert is repülnek, hogy enyhébb éghajlatú helyen töltsék a telet, ahol mindenevő tulajdonságuknak köszönhetően akár hulladékokon is képesek áttelelni.

 

A hazai megmaradt állomány védelmét a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kezdeményezte, és 2001-től a vetési varjakat - az évtizedeken át történő irtásuk után - védettnek nyilvánították. Eszmei értékük: 50 ezer forint. Ennyi büntetést fizet, aki elpusztít egy állatot.

Felmerül a kérdés, miért húzódott ilyen sokáig a madarak kiszolgáltatottsága?

Valószínűleg végre rádöbbentek az illetékesek, hogy a vegyszerek sokkal többe kerülnek, mint az a kár, amit a zsenge kukorica megcsipkedésével okoz a varjú. A vegyszerrel kezelt gabona pedig nem lehet olyan egészséges, mint az a termés, amelyet a szorgalmas madarak mentesítenek a kártevőktől.

 

Mióta védettek lettek, a hazai fészkelő párok száma nőtt, jelenleg 30-35 ezerre tehető.

Remélhetőleg hasznos társai lesznek a jövőben a biogazdálkodást vállaló földművelőknek. A vegyszermentes táplálékot - még ha drágább is -, vannak, akik megfizetik családjuk, és saját egészségük védelmében.

Az emberek szemléletének megváltoztatásával jó lenne, ha ismét általánossá válna a gazdák és a szorgos madarak együttműködése, akik csapatosan követve a mezőgazdasági gépeket, elpusztítják a kártevőket, s ezáltal egészségesebb lehet a termény, melyből a mindennapi kenyér készül.

Sajnos, erre még várni kell, mert a gátlástalan pusztítás okozta állománycsökkenés egyhamar nem pótolható.

 

Fontos volna, hogy már a gyermekek is tisztában legyenek az állatoknak a természetben betöltött szerepével, s saját maguk jövője érdekében tanulják meg védeni a varjakat.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#5. 2014. február 19. 22:15
Igen, az ember próbálja kizsákmányolni a természetet, a nagyobb haszon reményében. Lehet, hogy több gabona terem, ha nem a varjak irtják a kártevőket, hanem a vegyszerek, de nem véletlen, hogy ilyen sok a rákos beteg, már gyerekkorban is.
Ahogy írod, nem csak a vetési varjú, de az összes varjúféle rendkívül intelligens.
Igaz, hogy védettek, de illegális irtásuk - bizonyos források szerint - jelenleg is folyik.
Köszönöm, hogy olvastad.
Juhász Kató
#4. 2014. február 19. 22:08
Drága Marám!
Aki alaposan megfigyeli a varjakat, nem hiszem, hogy tud rájuk haragudni. A napokban azt láttam, hogy a közelünkben telelő varjúcsapatban van egy sérült, összezsugorodott lábú példány, aki elkülönül, ha etetem őket, de mindig akad, aki visz neki kaját, és lerakja elé, pedig az egészséges társaiktól féltik a zsákmányt. Magam részéről nagyon tisztelem őket.
Köszönöm, hogy olvastad.
Answer
#3. 2014. február 19. 16:58
Írásod nyomán eszembe jutott, mennyire önző és meggondolatlan az ember. Próbálja maga alá gyűrni a természetet, és amikor cselekedete visszüt, csak akkor kezd(?) gondolkodni, mi is történt valójában.
A varjú és a varjúfélék, úgymint szarkák, csókák, hollók rendkívül intelligens állatok.
A madarak IQ bajnokai.
Ami a tömeges írtást illeti, az gyalázatos tett.
Még előttem van, ahogyan szántást követően a barázdák között bóklásztak fekete barátaink.
Szerencsére, ahogy írod, védetté váltak.
Azt hiszem, az utolsó pillanatban.
Gratulálok a helyzet mélyreható elemzéséhez!
Mara
#2. 2014. február 19. 16:21
Drága Kató! Amerikában egész más szemmel néznek a varjakra.
Szeretettel olvastalak, mint mindég.
Ölellek: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!