Eltűntek

"Eltűntek az emlékek, vagy talán meg sem történtek..."

 

 

Eltűntek az emlékek,
vagy talán meg sem történtek.
Hiányoznak a szavak,
melyek erőt adnak.
Emlékezni kéne a szépre,
egy boldog gyermeki létre.

 


Eltüntek az évek,
gyorsan repül veled az élet.
Csábítanak még a fények,
nyugodni nem térnek.
Felnézni az égre,
vágyni egy tiszta szívre.

 


Eltüntek a képek,
de lelkedben mélyen égnek.
Szívedben mélyek a sebek,
megmaradnak fájó hegek.
Szomjazni egy érintésre,
várni igaz ölelésre.

 


Eltüntek a könnyek,
nem tudni honnan jöttek.
Hűvös éjjel észrevétlen,
Jársz-kelsz a sötétségben.
Átkarolni, hitet kérni,
karjaiban biztonságot vélni.

 


Maradtak a tények,
s mit durva hangon kérnek.
Gondolataid útra kelnek,
Rabságban célba sose érnek.
Szárnyalni a messzeségbe,
vagy zuhanni a végtelenbe.

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
acélszívű
#3. 2011. november 1. 13:30
Kedves János!
Köszönöm szépen !
janos
#2. 2011. november 1. 08:22
Miért ez a nagy bizonytalanság? Hiszen kezedben a sorsod, próbáld csak meg irányítani, befolyásolni egy keveset. Nagy csalódás ért amint érezhető a versedben. Gondolkozz el csendben egymagadban és kérdezd meg: Ki vagyok én? És a válasz hamar megérkezik ha hagyod szabadon szárnyalni feléd.
Igen Te vagy az aki talpra tudsz állni.
Gratulálok János
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek