Eliza Beth: Kilenc sötét virágszirom

Kilenc gyermekedet kellett eltemetned, drága nagyi, de nem hagytad, hogy legyűrjön a feketeség. - Vedres- Nagy Ibolya: Varázs-mandala c, képéhez

 


Drága jó nagymamám!

 

Ma megint eszembe jutottál, mert láttam valami szépet, ami rád emlékeztetett.

Hat vagy hétéves voltam, amikor filctollal kifestettem az egyik horgolmányodat. Emlékszel? Édes istenem, de megszidtál érte! Még most is fülembe cseng a hangod. De annyira szép volt az a terítő, gyermekfejemet megragadta mintájának tarkasága, leheletfinom csipkézése, muszáj volt kiszínesítenem! Sokkal szebb lett utána. Rajzoltam rá piros szívecskéket, de te azt mondtad, csak kifelé mutogatom a jóságomat, a lelkem sötét, ott a bizonyíték középen. Azért tettem tönkre a munkádat. Ekkor elkezdem sorolni, hogy a fekete virág első szirma Kati néni, a második, Jani bá, a harmadik Feri bácsi, aztán Örzse néni, Juci néni, Marika néni, Peti bá, Öcsi bácsi, és az utolsó az apukám, és te minden virágsziromra ejtettél egy könnyet.

Kilenc gyermekedet kellett eltemetned, drága nagyi, de nem hagytad, hogy legyűrjön a feketeség. Összeszedted magad, értünk, miattunk, és szereteted körbefont minket, unokákat, majd aranyvirágként az égbe, a csillagokig nyújtózkodott. Mi ebben a puha melegségben, védetten éltünk a szárnyaid alatt.

Bár te nem ismerted el, tudom ám, mert a temetésed után anyu elárulta, hogy büszkén mutogattad a rokonoknak a színes terítőt, még a barátnőidnek is eldicsekedtél vele. Rám pedig hetekig csúnyán néztél, és büntetésből meg kellett tanulnom horgolni, hogy tudjam, mennyi munka van egy olyan apró, kerek gyönyörűségben. Akkor elhittem, haragszol, pedig csak jó ürügyet találtál, hogy velem is megszerettesd a hobbidat. Szerencséd volt, és nekem is, hogy örököltem a kézügyességedet, ha már anyut nem tudtad ránevelni az ilyen finom, nőies foglalatosságokra. Neked köszönhetem, drága, egyetlen nagymamám, a te tudásodnak és kitartásodnak, hogy ma ismert és keresett népművész vagyok.

Drága jó nagyi, kérlek, egyengesd utamat továbbra is a te régi bölcsességeddel, és vigyázd földi lépteimet, míg eljön az ideje, hogy újra együtt lehessek veled.

Szerető unokád:

Vali.

 

 

 

Az ihlető mű

Játék részletei...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#21. 2015. április 26. 20:15
Lám, a feketeség nem mindig hordoz negatív jelentést, és minden rosszban van valami jó. Kedves levél a gyermeki lélek rejtelmeiről.
Eliza Beth
#20. 2015. április 26. 12:54
Szégyen ide, szégyen oda, én ezt már teljesen elfelejtettem. Elkezdtem olvasni, és csak csodálkoztam... aztán azért ismerős lett
:-)))))
Eliza Beth
#19. 2012. június 11. 12:28
Köszönöm, Mara! A "visszaemlékezés" kapcsán kérlek, olvasd el lejjebb, amit írtam.
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. június 11. 07:13
Mara
#18. 2012. június 11. 07:13
Kedves Eliza BethBeth,
a mandala kapcsán íródott ötletes és tanulságos visszaemlékezésedhez szeretettel gratulálok: Mara
Eliza Beth
#17. 2012. június 10. 22:25
Mennyire? Ajjaj! Már most isszuk a levét!
Köszönöm!
előzmény: Báró von Shenczky hozzászólása, 2012. június 10. 22:19
Eliza Beth
#16. 2012. június 10. 22:24
Tényleg! Milyen szép szirmos pupillád volt! :-))
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. június 10. 21:59
Báró von Shenczky
#15. 2012. június 10. 22:19
Bizony, az egykori "jóindulatú" szigornak sok jó eredményt köszönhetünk. A mai lazaság, és túlzott szabadság nem tudom mennyire lesz gyümölcsöző. Megihletett rendesen a mandala. Gratulálok kedves Liz!
Fer-Kai
#14. 2012. június 10. 21:59
Az a fekete olyan, mint egy pupilla, és a szemet is szépnek - sőt a lélek tükrének - látjuk.
előzmény: Violet hozzászólása, 2012. június 10. 10:42
Eliza Beth
#13. 2012. június 10. 21:57
Köszönöm a látogatásodat, Zsuzsa!
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2012. június 10. 21:35
Döme Zsuzsa
#12. 2012. június 10. 21:35
Harmónia született.
Eliza Beth
#11. 2012. június 10. 21:14
Köszönöm, Ili, hogy olvastál. A többit épp akkor írtam, amikor te is nekem :-)
előzmény: dezsoili hozzászólása, 2012. június 10. 21:11
Eliza Beth
#10. 2012. június 10. 21:11
Próbálok így együtt válaszolni:

Balage!
Igazából nem tetszik az a fekete a közepén. Erőszakos, kihívó, kirívó. Olyannyira, hogy bár a kék a kedvencem, elvonja róla a tekintetemet. Ezért próbáltam meg valahogy kedvesebbnek feltüntetni.

Violet!
A történetem totál kitaláció. Volt ugyan nagymamám, de az egyiket nem is ismertem a másik meg nem nagyon foglalkozott velünk. Nagyon ritkán írok igaz történetet. Valahogy mégis azt hiszik róla :-)
Lehet, hogy a mandalák "visszaszoktatnak"?

Fer-Kai!
Igaz, kicsi az esély, de ez Ibolya bűne, annyi szirmot rajzolt :-)
Amúgy a valószínűségét lehet növelni, ha megfelelő környezetbe helyezed, vannak nálunk szaporább népek, és vannak járványok pl... (igaz, ott tán nincs filctoll és csipke)
A történet nagyija igazi, nevelő szándékú nagyi, nem csak kényeztető...

Jana! Kató! Answer! Csaba!
Köszönöm a figyelmeteket!
dezsoili
#9. 2012. június 10. 21:11
Nagyon szép megemlékezés! Gratulálok! Picit elpityeredtem. Eszembe jutott az én drága nagyikám is, amint mesélte, hogy neki 6 lánytestvére halt meg egyetlen hét alatt. A legkisebb 8, a legnagyobb 18 éves volt. Torokgyík. A dédanyámat éveken át kezelték idegösszeomlásban, végül mégis csak kibírta. Hogyan? Nem tudom, nem is akarom megtudni. Az ember hatalmas túlélő... Isten áldja meg a drága eleink emlékét.
Bedő Csaba
#8. 2012. június 10. 16:46
Nagyon tetszett, szép történet.
Gratulálok!

Minden jót!
Answer
#7. 2012. június 10. 16:37
Az a fekete ott középen...
Elviszi a gondolatot a gyász felé, pedig sok helyén a világnak a fekete nem a halál jelkép színe.
Most megmutattad, hogyan kell röviden, komoly érzelmi tartalmat átadni.
Köszönöm!
Fer-Kai
#6. 2012. június 10. 16:18
A kilenc eltemetett saját gyermek valószerűsége szerencsére csekély, de előfordulhat(ott) ebben a nagyon sötét legújabb korban.
Rokonszenves pedagógiai elv, ami nem törődik a rövidtávú, olcsó népszerűséggel, mer nem szeretetreméltónak látszani egy magasabb, segítő szándék, cél érdekében.
Juhász Kató
#5. 2012. június 10. 12:24
A fantáziád csodás, nagyszerű lett ez az írás,
illik Ibolya Varázs-mandalájához.
Violet
#4. 2012. június 10. 10:42
Kedves Eliza!
Mikor elkezdtem színezni ezt a mandalámat elhatároztam, hogy csak a kék és a sárga árnyalatait fogom használni. De már régóta tudom, hogy a mandala készítésnél nincs helye az elhatározásnak. Különösen nincs egy olyan mandala esetében, melynek a varázs-mandala nevet adtam.
Így, mikor a fekete színű zsírkréta felé nyúltam, már nem is csodálkoztam. A kész mandalát viszont sokáig kétkedve néztem, nem tudtam, miért lett a virág fekete. Most már tudom, miért.
Még egy érdekesség! Átszoktatott balkezes vagyok, tehát a jobb kezemet használom íráskor, színezéskor. Most viszont alig kezdtem színezni, mikor már önkéntelenül átvettem a zsírkrétát a bal kezembe és végig a bal kezemet használtam.
Nagyon mélyen érintett az igaz történeted, köszönöm!
Ruder - Jana
#3. 2012. június 10. 10:24
Le a kalappal...
Ez is szívet- lelket gyönyörködtető történet...
Balage
#2. 2012. június 10. 09:50
Nagyon ügyes. Hihetetlen, hogy ez a kép milyen irányba indítja el a fantáziádat. Tetszett. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek