Eliza Beth: Hanka és a vonuló pocakok

Az évek folyamán sok pocakkal megismerkedett.

 

 

 

Hosszába csíkos, világos, gyűrt anyagú ing. Ismerte már az enyhe sörhas gazdáját. Ő szinte mindig hasonló inget hordott, legalábbis ott, bent. A nő csak egy pillanatra emelte fel a szemét, nyugtázta a látványt és dolgozott tovább. Már nem idegesítette a szeme előtt elnyúló, kék állvány. A léc, ahogy magában nevezte, holott fémből készült.

Nehezen szokta meg, hogy ha mozgást észlel a szeme sarkából, és ősi önvédelmi ösztöntől vezérelve felnéz, tekintete egy másik tekintet helyett korlátba ütközik. Az elébe tornyozott, beépítésre váró alkatrészhalom némán terpeszkedett a sok kicsi ládikában, elfogva Hanka elől a kilátást. A polcrendszer összekötőjét éppen szemmagasságba tették a karbantartók. Ha felnézett, általában egy vonuló pocakot látott. Csak keveseknek adatott meg, hogy az arcukat is megmutassák a szalagon dolgozónak. Ezek egyike Bóbita, akinek felturbózott frizurája sem ért a korlát magasáig, vagy néhány termetesebb férfi a Góliát-klánból, akiknek a feje a polc fölött imbolygott. Ők alapból kiestek Hanka önszórakoztató játékából.

A nő hébe-hóba suttyomban mosolygott. Olykor rábólintott saját gondolatára, néha viszont érdeklődve lehajolt, hogy átlásson a dobozok és a léc közti résen, ellenőrizni a találatot.

Az évek folyamán sok pocakkal megismerkedett. Ott volt például az a hatalmas, kerek hordó, melynek gazdája Döbrögi uraság önteltségével haladt el előtte. Tartása a terhes nőkére emlékeztette Hankát. Zsebeiből csavarhúzók nyele kandikált, nadrágjánál csak a karja volt olajosabb. Karbantartó, megy, ha hívják, és sokszor hívják.

Az a hosszú vékony fiú, akinél túlzás lenne pocakot emlegetni, hiszen még a hasa is behorpadt, mindig úgy ment, mint akit a belei kergetnek nagyon hamar megtalálni a legközelebbi kishelyiséget. Állandó társa ellenben fel-le rugózva járt, mint ki pompás paripája hátán vágtat a végtelenben.

Ujjnyi vastag, rikító sárga csövek jelentek meg Hanka látómezejében. Látszólag semmi sem tartotta őket, csak úsztak a levegőben. Pólóujjtól csuklóig tetovált kar, a vastag bicepszen tigris vicsorog, erős marok, szoros nadrágszíj fölött övtáska, domború mellkas, majd újra a csövek. Karcsi, a villanyszerelő készül valahol kábelt cserélni.

Ráérősen andalgó kockahas, kigyúrt izmok, a testtartása alapján a szalagon dolgozó fiatal lányokat bámulja, felhívná magára a figyelmüket. Minthogy van mit nézni rajta, kap egy mosolyt, egy odakiáltott kedveskedő szót, így aztán láthatóan megvidámodnak a léptei.

Feszes egyenpóló, a gömbölyű csípő felett karcsú derék, majd természetellenes méretű mellek. Enyhén hullámos rézhaj, lófarokba kötve himbálózik a hátán. Ez Bibi lesz a túlszivacsozott melltartójában! - kukkantott át a polc alatt Hanka. Talált! Cigi az ujjai között, sietős léptek, kis kitérő sasszé. Kékkockás westerningnek köszön, a cigit gyorsan a háta mögé rejti. Az ingben kisportolt test, alatta fekete farmer, felette mosolygó arc. Hanka nyugtázta, hogy főnöke megérkezett, tekintetük egy bólintásnyi időre összekapcsolódott.

Irattartó tábla, rátűzött A/4-es lappal, a toll a tetejére csíptetve, mindez egy vasalt, fehér ing hóna alatt. Gazdája tétován járkál. Keresgél, figyel, megfigyel. Már megint ellenőrzést kaptak! - legyint gondolatban a nő. Testhezálló fekete póló, fekete nadrág tol egy kiskocsit mindenféle jóval megrakva. A karcsú leányzó társa nagy zacskó zsemlét visz. De miért vannak hárman és ki lehet a harmadik pólóban? Egy kukkantás, és „aha, Móni az!" Szaporán haladnak, hamarosan nyit a büfé

Szemből sietős, hosszú lábak, pocak semmi, jobb keze könyökben hajlítva, biztosan telefonál. Mint szinte mindig. Kolos összetéveszthetetlen figura, általában pasztellszínű inget hord, ma halovány mályvát. Az ő tekintete a magasban keresendő. Sötét szemek néznek vissza Hankára a léc fölött.

Műszakváltás ideje közeledett, sorra érkeztek a dolgozók. Az apróléptű, férfiszem-vonzó, formás csípő, pink dzseki az ő elmaradhatatlan, zacskónyi gyümölcsével. A derékig lógó szürke hátizsák, amit tulajdonosa időnként egy válldobással próbál helyre igazítani. A nagykockás rövidnadrág, mely csak a fagyok beköszöntével nyúlik le bokáig, a hozzá tartozó kék-piros póló, ma a kilences, amit nagy fehér szám jelez a hátán és a mellén. Égnek álló kefehaj a léc felett, dús szakáll alatta, Pokolgép feliratú fekete póló, csuklón himbálózó szütyő. Hanka tudja, hogy a sok szőr közül gyönyörű barna szempár néz a világba. Robi ráérősen megy, ma korábban érkezett a szokottnál, talán elhozta valaki kocsival. Kazalnyi rasztafrizura a léc alatt és felett, neonzöld izomtrikó, szélsebes járással, szűk, tépett farmerban. Láttára felbukkan az örök kérdés Hanka fejében, hogy a csudába tudja tisztán tartani azt a kóctömeget?

És csak jönnek, jönnek a nagy pocakok, kis pocakok és pocaktalanok, míg a munkaidő végét számláló óra komótosan a célegyenesbe vánszorog, hogy azután néhány percig Hanka lehessen egy másik pocakfigyelő játéka.

 

 


A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Zsigmond
#10. 2016. július 6. 20:04
Nagyon nemes gesztus ez, köszönöm. Amúgy nem, nem hallottam még a Karcolatról, hacsak nem a Mikszáth műveiről van szó :). De mindenképpen megnézem, mert bármilyen lehetőségről is hallok, annak utánanézek.
Még egyszer köszönöm!
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2016. július 5. 20:42
Eliza Beth
#9. 2016. július 5. 20:42
Magunk ellen beszélek, de hallottál már a Karcolatról? (karcolat.hu) A köszöntő szerint pont rád várnak. Mármint a műfajodra :D
előzmény: Zsigmond hozzászólása, 2016. július 5. 20:10
Zsigmond
#8. 2016. július 5. 20:10
Nem riasztottál el, hanem köszönöm az őszinteséget. Én a kommentekre alapoztam volna, de így, hogy alig írnak, nehéz tudom, hogy ki mit gondol. Nem könnyű olyan fórumot találni ami elektronikus; ugyanis pl. könyvbemutatókra se mehetek, mert nem tudtam még kiadni a kötetet. De már kész van, csak még itt-ott javításra szorul. Szerettem volna egy parányi olvasótábort, amely várja a kötetem megjelenését. Lehet túl nagy cél volt, de részben ezért is regisztráltam ide.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2016. július 4. 22:42
Eliza Beth
#7. 2016. július 4. 22:42
Bocs, nem akartalak elijeszteni az oldalról. Attól, hogy nem szólnak hozzá, még lehet, hogy olvassák... Azt nem tudom ellenőrizni. Sajnos.
előzmény: Zsigmond hozzászólása, 2016. július 4. 22:14
Zsigmond
#6. 2016. július 4. 22:14
Szívesen.

Név szerint Szappanos Melinda ajánlotta nekem ezt az oldalt. Mivel nem találtam megfelelő kommunikációs csatornát a leendő kötetem bemutatásához, így elfogadtam ezt a lehetőséget. De ezek után lehet, hogy már csak egy regényrészletet teszek fel, s az lesz az utolsó is. Viszont a véleményedre továbbra is kiváncsi lennék.

Köszönettel:

Zsigmond
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2016. július 2. 18:01
Eliza Beth
#5. 2016. július 2. 18:01
Köszönöm.

Hogy hová lettek? Talán elfogytak... A szerzők szokták véleményezni egymást, sima olvasó ritkán szólalt meg, nagyon ritkán. A szerzők meg... lehet, szétszéledtek (/tünk, mondhatom, mert én sem voltam sokáig).
előzmény: Zsigmond hozzászólása, 2016. július 1. 13:07
Zsigmond
#4. 2016. július 1. 13:07
Szívesen; ez nálam becsületbeli kérdés. Ha valaki elolvassa a művemet, akkor én is elolvasom és véleményezem az övét. Ahogy láttam, jó pár műved van (Isteni sakkjátszma, Anyatanya, Három nővér hálójában stb.) így mindet nem tudtam elolvasni. Közülük csupán az Anyatanya egyik részletét olvastam el, amely Kurt-ről, Duke-ról és Lauráról szólt. Ezek alapján te már többé-kevésbé elismert szerző vagy, ha mondhatom ezt; s ehhez csak gratulálni tudok.
Korábban jóval több hozzászóló volt? S miért koptak ki? Elnézést az újabb "költői kérdésekért"...
Sejtettem, hogy nem fognak sokan hozzászólni, s nem is azt terveztem, hogy csak itt fogom bemutatni a kötetemet, de örülök, hogy ide is felkerült pár részlet. Külföldön is tervezek publikálást, ezért is fordítok magyarról idegen nyelvre.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2016. június 30. 22:12
Eliza Beth
#3. 2016. június 30. 22:12
Kösz, hogy elolvastad.
A költői kérdést milyen okkal tetted fel?
Látható, hogy senki sem szólt hozzá, de ez csak azt jelenti, amit én tudok, te viszont valószínűleg nem, hogy sajnos kivesztek erről az oldalról a hozzászólók. Alig páran maradtak, akik véleményeznek. Én magam sem jártam itt már hosszú ideje... kipihentem, hogy évekig szerkesztője voltam ennek az oldalnak.
Zsigmond
#2. 2016. június 30. 00:36
Nyelvtani-grammatikai értelemben nem elemeztem a művet, mert én nem vagyok annyira jó megfigyelő... örülök, ha a saját művemmel tisztában vagyok.
Jó a fogalmazásmód; az olvasás közben olykor azt hittem már egy férfiról van szó, de az elején és a végén, s persze közben is tudtam, hogy nő az illető :)
Igazából én mindig a tartalmat szoktam vizsgálni, sose a fogalmazásmódot, hogy pl. ki milyen egyedi, különleges szavakat használ, az az ő alkotói szabadsága.
Eddig hányan szóltak hozzá a művedhez?
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek