Eliza Beth: Haláljáték 1. rész

A kisregényt Andrea Werfl írásai ihlették, amelyek tudtával és beleegyezésével megtalálhatók a történetbe ágyazva

 

 

Sírt...

Mintha a szívét szaggató fájdalom soha nem akart volna enyhülni, szűnni. Úgy érezte, megsemmisül a szégyen súlya alatt. A becsületén, az emberi méltóságán esett folt marta lelkét, tudatát. Gondolatai őrjöngő iramban követték egymást, majd olyan súlyos csend telepedett bensőjére, melynek terhét alig bírta viselni.

Soha nem gondolta, hogy hazugságok hálójába ejti az, akit szeretett. Eszébe sem jutott kételkedni, megkérdőjelezni elhangzott szavakat, tetteket. Bizalma tört össze az e-mail nyomán: elvette, és szilánkjaira zúzta benne azt, ami számára a legfontosabb volt...

Erőtlennek érezte magát, mintha nem csupán a bizalma semmisült volna meg, hanem lényének egy része is.

Elanor összetörten ült a sötét konyhában. Cigarettája felparázslott az esti feketeségben, s a laptop képernyőjének kékes fénye nyújtott némi világosságot. Az e-mail ott állt előtte. Újra és újra elolvasta. Tudata hadakozott még tartalma ellen, ám belső hangja - melyben sosem csalatkozott -, azt súgta: a hír igaz...

Mihez kezd most? Mit tegyen? Hogyan viselkedjen Edennel ezután? Mi lesz a gyermekükkel, a jövővel, amit oly félve tervezgetett, épített? Hogyan tovább?

A bűn nem az ő bűne volt: tudta jól. Mégis felelősséget érzett férje iránt. Hiszen feleségként mellette kell állnia, tántoríthatatlan erővel. Akkor is, ha erkölcsi normái, és szíve szerint összecsomagolta volna Eden holmiját, hogy, mikor a férfi hazatér, a kész tények fogadják...

Eden olyasmit tett, ami az ő normái szerint súlyos, aljas, arcátlan bűn volt, melyre nem jogosíthat fel semmi. Hogyan éljen ezután? Vele?!

Sírástól puffadt arcán, vörös, duzzadt szemeinek fényén fájdalom suhant át. Olyan lelki gyötrelem és kín, melyek nyomát többé nem simítja le érintés, mosoly, csók...

- Eden... Mit tettél?!... - zokogta a csendbe. Kezébe rejtett arcát a szégyen pírjának forrósága járta át...

(Andrea Werfl: Szégyen)

 

 

Aisha Parsons az út szélén állt, feltartott hüvelykujjával mutatta, hogy merre szeretne menni. Egy nevelőintézetből szökött meg néhány órával ezelőtt, és nagyon remélte, hogy még nem fedezték fel az eltűnését! Ha sikerül elég messzire jutnia, mielőtt keresni kezdik, nyert ügye van. Cirka háromszáz kilométert kell megtennie, hogy kijusson ebből az államból. A szomszédban már nem fogják kutatni a nyomát - bizakodott. Ott megszabadul ettől a kis taknyostól is, aki ráragadt és veleszökött.

Lenézett a tízéves kislányra, és elszégyellte magát. Ugyan, mihez kezdhetne Andy egyedül? Talán mégis jobb, ha nem hagyja magára. Úgyis mindenki testvéreknek hitte őket, fürtös-szőke hajkoronájuk miatt. Aisha büszke volt a hajára, hozzá aranyosbarna íriszt kapott a sorstól. Tizenhét évesen még hitte, hogy a szépség a legfontosabb.

 

 

Eugen Kirby boldogan dörzsölgette össze a kezeit. Nem gondolta, hogy az üzlet ilyen hamar - és ilyen jól - beindul! Amikor elkezdte megvalósítani az ötletét, biztos volt benne, hogy sikere lesz, csak nem hitte, hogy ilyen gyorsan!

Először csak egy kis virtuális stúdiót építtetett. Egyszerre egy ember játszhatott benne. Eugen remekül értett a számítógépekhez, olyan programokat írt, hogy mások csak álmodhattak róla. Ez volt a titka a sikerének. Hamar híre ment, hogy nála milyen elsőrangú szimulátor van, mennyire élethű, és semmi nem zavarja meg a játékost az élvezetben!

Eleinte még beérte az autóversennyel, repülőgép-szimulátorral. Aztán egy sötét éjszakán, miután alaposan összeveszett az anyósával, alkotott egy másik programot. Virtuális kínzókamrát készített, a régi, poros leírások nyomán. Elképzelte, hányféle módon végezhetne egyetlen felesége drágalátos anyjával!

Hajdanvolt, letűnt korok föld alatti börtöneit mintázta meg. Tervezett falból kiálló vaskarikát, amihez odaláncolták a rabokat. Kínpadot, amire kifeszítették a szerencsétlen áldozatot, és megkorbácsolták. Mennyezetről lógó láncokat, amire felkötötték, és a talpa alá tüzet gyújtottak. Szúró-vágó szerszámokat, botokat, izzó vasakat. A korbácsok súlyosak voltak, és fajtánként válogatni lehetett: egy-, vagy többágút szeretne, rövidebbet, hogy közelről üthessen, vagy hosszabbat, hogy keményen-élesen csattanjon. Esetleg a szeges fajtát, aminek nyomán azonnal vér serkent!

Természetesen már a modern kor találmányait is bevetette. A váltóáramot, aminek erősségét a leggyengébb ütéstől a halálosig lehetett állítani. Volt ott szike, ha darabolni szándékozott, volt só, hogy a sebre szórva elviselhetetlen fájdalmat okozhasson. Minden eshetőségre készen írt a programba inzulininjekciót, ha éheztetni támadna kedve.

Ennek a programnak az írása közben döbbent rá arra, miszerint mindenkiben ott lakozik a szadista hajlam, csak az emberek túlnyomó többsége elfojtja magában. Hát, eztán már nem kell elfojtaniuk! - gondolta. Nálam majd kiélhetik a ferde hajlamaikat!

Természetesen ő maga próbálta ki, jó lett-e a játékprogram. Feltette a sisakot, ami a háromdimenziós élményt biztosította, hozzá megfelelő hangokat, illatokat kevert a számítógép. Elindította a rendszert. A megjelenő áldozat kísértetiesen hasonlított az anyósára, talán azért, mert az ő fényképéről készítette a leírást.  Kéjes élvezettel, jólesőn borzongva kezdett bele a játékba.

Kipróbált minden eszközt, eleinte még oda tudott figyelni, hogy valamit javítania kell még... aztán elsodorta a kegyetlen játék, és már csak ölni akart. Amikor az áldozat széttépett teste a földre zuhant, szitkozódott egyet, hogy miért is nem bírt tovább uralkodni magán! De aztán levette a sisakot, visszagondolt a javítanivalókra, és hozzákezdett.

Ez két évvel ezelőtt történt. A kész programot tesztelte a barátain, ismerősein. Aztán beépítette a szimulátorba. Nem is kellett túl harsány reklám, és özönlöttek a kíváncsi játékosjelöltek!

Ma már tíz nagyvárosban van stúdiója, ahol egyszerre hat-hat ember játszhat. Mindegyik stúdióban van megbízott embere, aki figyeli a játékosokat. Hogyan, mennyire élik át, mennyire merik átadni magukat a kínzás élvezetének. Ha olyat látnak, aki szívvel-lélekkel kegyetlenkedik, gondolkodás-szemrebbenés nélkül öl, és gyaníthatóan pénze is van, a legnagyobb titoktartás mellett felkínálják neki a kínzókamra valóságos változatát. 

 

 

 

Következő rész...

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#3. 2015. május 23. 11:42
Köszi, hogy olvasod!
Answer
#2. 2015. május 19. 21:29
Igéretes, várom a folytatást!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek