Apró jelekkel, rezdülésekkel.
Eliza Beth: Édesanyámhoz

No comment.
Hófehér szobában ősz hajú anyóka,
Otthon egy polc mélyén pihen a paróka.
Rebbenő tekintet - örülni sem képes,
Szíve mélyén tudja, az élete véges.
Hónapok óta kísért a mondat:
„Úgy hazamennék már holnap!"
Sóvár szemmel nézett rám az ágyból,
Alig láttam könnyem fátyolától.
Megfogtam két kezét, ráncos volt és gyenge,
Búcsúzott az élettől - mint a naplemente.
Ereje elfogyott, nem volt, mi itt tartsa,
Szemét lehunyva indult a nagy útra.
Az Úr így akarta, elvitte magához,
Az idő - ígérte - majdan megnyugvást hoz.
Te ott fenn, én itt lenn, sohasem feledlek,
Édes anyukám, örökké szeretlek!
Vissza a főoldalra
Apró jelekkel, rezdülésekkel.
Megható sorokkal emlékezel.
Jó, hogy kiírtad magadból.
Az elszakadás Édesanyádtól mindig fájni fog, de örökké ott él a szívedben, kedves Eliza.

csak a szép emlékek éljenek.
