Eliza Beth: Édesanyámhoz

No comment.

 

 

 

Hófehér szobában ősz hajú anyóka,

Otthon egy polc mélyén pihen a paróka.

Rebbenő tekintet - örülni sem képes,

Szíve mélyén tudja, az élete véges.

 

Hónapok óta kísért a mondat:

„Úgy hazamennék már holnap!"

Sóvár szemmel nézett rám az ágyból,

Alig láttam könnyem fátyolától.

 

Megfogtam két kezét, ráncos volt és gyenge,

Búcsúzott az élettől - mint a naplemente.

Ereje elfogyott, nem volt, mi itt tartsa,

Szemét lehunyva indult a nagy útra.

 

Az Úr így akarta, elvitte magához,

Az idő - ígérte - majdan megnyugvást hoz.

Te ott fenn, én itt lenn, sohasem feledlek,

Édes anyukám, örökké szeretlek!

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Fer-Kai
#12. 2015. november 2. 18:22
Jólesnek Neki a szavaid - a figyelmed, szereteted - , és a maga módján válaszol is.
Apró jelekkel, rezdülésekkel.
zsuzsahorváth
#11. 2015. november 1. 14:00
Eliza, Ő mindig Veled marad...a szívedben-lelkedben él tovább...
Megható sorokkal emlékezel.
Döme Zsuzsa
#10. 2015. október 31. 19:14
Te ott fenn - én itt lenn... Sajnos, ehhez nem is lehet, nem is szabad gratulálni.
Jó, hogy kiírtad magadból.
Csilla
#9. 2015. október 29. 18:12
Könnyfakasztó sorok.
Az elszakadás Édesanyádtól mindig fájni fog, de örökké ott él a szívedben, kedves Eliza.
Melinda1979
#8. 2015. október 28. 12:01
Fájdalmasan gyönyörű vers!
Juhász Kató
#7. 2015. október 27. 18:57
Kívánom, hogy az idő hozzon megnyugvást, és
csak a szép emlékek éljenek.
Eliza Beth
#6. 2015. október 27. 10:46
Köszönöm, hogy olvastátok!
Mimmy
#5. 2015. október 27. 10:38
Gyönyörű szomorúság.
szerkesztőség
#4. 2015. október 26. 21:25
Nagyon szép és fájó gondolatok. :-(
Answer
#3. 2015. október 24. 22:28
Igazi emlékezés!
Balage
#2. 2015. október 24. 18:19
Nagyon szep bucsu
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek