Eliza Beth: Bár tudnám

Anyámnak

 

 

 

„Úgy hazamennék már holnap!"

Dobolt fülében a mondat,

S ő könnyeit nyelte csendben,

Fájón, tehetetlen.

 

Édesanyja sóhajszavai,

Mint olvadó hó, tavalyi.

Ez a földmélybe szívódott,

Az a lelkébe ivódott.

 

Gubbasztott a párnán,

Mint veréb fa ágán,

Bágyadtan pislogott,

Már sírni sem tudott.

 

Bár tudnám, tudta-e,

Nem lesz több reggele...

Elküldött, menjek el,

Ne legyek ott vele.

 

Úgy sejtem, elaludt,

Lelke a csendbe hullt,

Elfáradt a szíve,

S nem volt ott senki se.

 

Nézem a képeit,

Őrzöm a hamvait,

Oltáron gyertya ég,

Emléke bennem él.

 

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#5. 2015. június 25. 21:21
Szép, megható.
Eliza Beth
#4. 2015. június 25. 20:25
Igen, hiányoznak az eltávozottak, hiába élnek bennünk, az nem ugyanaz.
Köszönöm, hogy olvastatok, fiúk!
Fer-Kai
#3. 2015. június 24. 11:24
Igen.
Answer
#2. 2015. június 24. 09:33
Fájó sorok...
Nagyon tudnak hiányozni!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek