Eliza Beth: Anyatanya - részlet

Döme Zsuzsa kérésére

Kyra nagyon figyelt. Bár a kamerával ott lábatlankodott a média, igazán jó képet nem bírtak készíteni a halott lányról. Csak a vörös haja látszott a filmen, az arca jótékony takarásba került.

Kyra átkapcsolt a másik csatornára, de ott is ugyanazok a képsorok fogadták. Remek! Felkapta a telefont, és tárcsázott. Rövid megbeszélés után feltúrta a fiókjait, valamit magához vett, aztán kocsiba ült, és elhajtott a szerkesztőségbe. A saját ruháiban ment, de parókában és szemüveggel. Szoktatta magát új külsejéhez, de a méreténél nagyobb ruhákban nem érezte magát kényelmesen, azokat csak akkor hordta, ha muszáj volt.

Az anyja már várta, a lap fotóriporterével együtt.

- Megvannak a képek - referált Richard Duncan. - A rendőrök nem engedték túl közelről fotózni a halottat. De azért nekem van egy jó portrém róla. Mivel türelmes voltam, és nem tágítottam onnan, iratok híján meg nem derült fény a nő személyazonosságára, csinálhattam egy közelit a lap számára, és közzétehetek egy felhívást, hogy jelentkezzen, aki ismeri.

- Remek! - örvendezett a lány. - Nekem is van néhány portrém - szedte elő a képeket a táskájából.

A fotós megnézte őket, és visszaadta.

- Nem ő a halott lány - jelentette ki magabiztosan.

- Tudom - bólintott Kyra. - Ez én vagyok. Azt szeretném, ha az én képemet összeolvasztaná a halott lányéval.

- Ezt tisztázzuk! Rosszul értettem, vagy tényleg azt akarja, a maga képe jelenjen meg az újságban?

- Csak egyben! Egyetlenegyben! - helyeselt a lány.

- Nem hiszem, hogy törvényes lenne - kételkedett a fotós.

- Ugye tudja, Richard, hogy ezt a lapot én csak vezetem, de nem az enyém? - avatkozott közbe a mama. - Kyra a lányom, valójában ő a lap tulajdonosa. Ezt a kis szívességet megtehetné neki!

- Tehát ön a munkaadóm, kisasszony? Ezt vegyem fenyegetésnek? - A hangsúlya azt fejezte ki: csinálom, vagy repülök?

- Ne! A világért se! - tiltakozott Kyra. - Én csak egy extra újságot akarok, amit magam kézbesítek, és ha megnézték, azonnal kicserélem az igazira, a hamisat pedig megsemmisítem. Soha senki nem fogja megtudni. De ha az ön morális ítélőképességét bántja egy ilyen apró trükk, akkor majd megkísérlem magam összehozni a montázst. Bár biztosan nem lesz olyan jó minőségű, mintha egy szakember készíti - próbált hatni a fotós szakmai hiúságára.

- Nem tudom, kinek szánja a képet, hölgyem, de ugye tudja, hogy elég rossz vicc?

- Nos... az illető kiforgatott mindenemből, én pedig szeretném, ha lenne emiatt némi lelkifurdalása. Nagyon szeretném! - tette hozzá keményen.

A férfi vizsgálódva nézett egyik nőről a másikra. Aztán megadóan bólintott egyet.

- Rendben. Megcsinálom. De aztán nyomtalanul eltüntesse! Mert attól a pillanattól fogva, hogy átvette tőlem, én tudni sem akarok róla. Letagadom azt is, hogy egyáltalán láttam azt a lapot!

 

Hajnali kettőkor Kyra kezében volt az újság reggeli számának néhány példánya. A címlapon virított a hír az öngyilkosról. Voltak annyira elővigyázatosak, hogy a közeli portrét a második oldalon helyezték el, hiszen minden újságpavilon ablakából nagybetűkkel ordítanak a friss hírek. Ha Corydon meglátná az igazi képet, akkor nem érhetné sokkszerűen a hamis látványa!

Kyra szerdán reggel kialvatlanul, izgatottan indult munkába. Az igazi lapot elrejtette a táskája mélyén, a hamisítottat pedig betette Corydon íróasztalára. Pedánsan odaigazította a férfi keze alá, véletlenül se fordulhasson elő, hogy nem néz bele! Aztán leült a saját asztalához, és várt. Bosszúszomja kiszíneztette vele a hamarosan bekövetkező eseményeket. Lelkében dédelgette az érzést, s bár a józanabbik énje tudta, nem méltó hozzá ez a viselkedés, megalázott énje a kezét dörzsölgette fenyegetően. Most végre megfizet az az átkozott!

Nyolckor pontosan megérkezett az áldozat. Biccentett a titkárnő felé, és bement a szobájába. Kyra az elmúlt két nap alatt úgy tapasztalta, első dolga, hogy egy cigaretta mellett átfutja az újságot. Sejtette, már csak perceket kell várnia...

 

 

Corydon szokás szerint az újsággal kezdte a napot. Az öngyilkos nőn átsiklott a figyelme. Este már látta a híradóban, nem volt újdonság. Inkább fontosabb, őt érdeklő cikkeket keresett a címlapon. Átfutotta, aztán lapozott egyet. Azon nyomban meghűlt ereiben a vér!

Döbbenten bámult a képre, amely ugyan csukott szemmel ábrázolta a lányt, mégis lehetetlen lett volna nem felismerni. Ez Kyra Channing! Tekintetét nem bírta levenni a fotóról.

Amikor múlni kezdett a sokk hatása, beleolvasott a kísérőszövegbe. Ismeretlen nő, nincs nála okmány... jelentkezzen, aki felismeri... a cím, ahová szállították... azonosítás végett megtekinthető...

Idegesen túrt bele a hajába. Az nem lehet, hogy Kyra... és akkor eszébe villant, ahogy a lány hozzávágja a kocsija kulcsait, és azt mondja: „Ahova én megyek, ott egy lélek sem jár ilyennel." Egy lélek sem! Lélek...- lüktetett az agyában. Nem azt mondta, hogy egy ember sem, hanem lélek...! Összerezzent, amikor éles csörrenéssel szobája csendjébe vágott a telefon.

 

 

Kyra tíz percet adott neki, aztán a mobiljáért nyúlt. Már előzőleg beállította a készülékét, hogy ne küldjön hívószámot. Feltárcsázta Corydon közvetlen irodai számát. Már az ötödiket csengette, amikor a férfi végre felvette.

- Corydon - szólt bele fahangon.

- Hello, Theo! - búgta bele a saját hangján, rágógumi nélkül Kyra.

- Kyra? - eszmélt a férfi. - Hát mégsem te vagy a képen! - Tekintete megint az újságcikkre meredt. Nem tudatosult benne, hogy hangosan kimondta a gondolatait.

- De igen, én vagyok. A másik oldalról hívlak, de csak pár percet kaptam...

- A másik oldalról? Lemegyek hozzád. A szemközti pizzériában vagy?

- Nem...

- Akkor honnan...?

- A lét másik oldaláról, Theo! Arról, amit ti, élők, túlvilágnak neveztek... bár innen nézve a ti világotok a túlvilág!

- Kyra, ne játssz velem! - nyögött fel a bankár.

- Nem játszom. Ahogy említettem már, csak pár percet kaptam, hogy elmondhassam neked...

Megszólalt volna a csengő a titkárnő asztalán, de Kyra elővigyázatos volt, és elnémította, nehogy behallatsszon a telefonba. Így csak villogott a szerencsétlen készülék. Corydon veszettül nyomta a gombot, ám beszélgetőtársa figyelmeztette.

- Hiába csengetsz, Theo, nem hallják. Senki nem lehet tanúja a beszélgetésünknek.

- Honnan tudod, hogy csengetek? - kapta fel a fejét gyanakodva a férfi.

- Látlak. Itt állok melletted, csak te nem láthatsz engem. Nem engedték meg.

- Kik nem engedték meg? - értetlenkedett Corydon. Úgy érezte, képtelen követni az eseményeket. Nem volt egy értelmes gondolata.

Kyra élénken maga elé képzelte áldozatát. Önkéntelen, berögződött mozdulatait, amiket ő maga talán észre sem vesz. Sejtette: szokása szerint beletúr a hajába, ahogy emelkedik az adrenalinszintje.

- Ne borzold a hajad, már csupa kóc! Fogy az időnk, Theo! - figyelmeztette sürgető hangon. -Azért jöttem vissza, hogy elmondjam: keresni fogok valakit odaát, aki visszaadja neked azt, amit ellenem elkövettél. Minden erőmmel segíteni fogom azt az embert! Addig nem nyugszom, amíg bosszút nem áll rajtad - helyettem! Légy átkozott, Theodor Corydon! - ezzel bontotta a vonalat.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#5. 2010. november 20. 13:15
Mostanában sokat csuklok.... vajon miért? Eddig ráfogtam a vízre...
előzmény: Balage hozzászólása, 2010. november 19. 15:00
Balage
#4. 2010. november 19. 15:00
Nekem ez megvan!!! DEDIKÁLTAN!!!
Csak épp éccsanyám lenyúlta, most ő olvassa.
De ha egyszer megkaparintom...
Eliza Beth
#3. 2010. október 23. 12:19
Kedves Zsuzsa, ha ide fel tudsz evickélni, oda sem lesz nehéz :-) Főleg, hogy a másik beírásnál odatettem a közvetlen linket, még keresned sem kell :-) Csak rá kell kattintani, máris olvashatod.
Persze ezt nem azért mondom, hogy ne nézz körül nálam! :-)) Szeretettel várlak ott is!
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2010. október 23. 10:53
Döme Zsuzsa
#2. 2010. október 23. 10:53
Hú, hát ez irtóra izgalmas!
Köszönöm, hogy feltetted, megtiszteltetésnek érzem. Technikai antitalentumságom tán nem akadályoz meg benne, hogy rövidesen fölevickéljek a honlapodra - ilyesmire még sosem vállalkoztam; de idővel meg kell tanulnom ezt is. Köszi.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek