ELHALLGATOTT ZENEKAROK A 60-AS, 70-ES ÉVEKBŐL...

Elhallgatott zenekarok-koncert címmel hat zenekar újra közönség elé lépett.

Tizenhét évvel a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után és egy nappal a Magyarországról szóló brüsszeli vita előtt 2018. szeptember 11-n mint oly sokszor és oly régen utoljára a Mini együttes egykori klubjának helyszínére, a Budavári Művelődési Ház (Andrássy Palota) Andrássy termébe voltam hivatalos az ELHALLGATOTT ZENEKAROK A 60-AS, 70-ES ÉVEKBŐL... - KONCERTFELVÉTEL MOM KULTURÁLIS KÖZPONT 2CD+DVD kiadvány sajtóbemutatójára. Másnapi, Franciaországba történő utazásom késleltette írásom megjelenését - ezért elnézést kérek a sajtóesemény szervezőitől, szereplőitől és az olvasóktól - azonban úgy érzem, hogy mondandóm cseppet sem veszít aktualitásából amíg a koncertfilmet a filmszínházak műsoron tartják és a kiadvány megvásárolható.
Talán azért is járna némi pardonkérés, hogy már az ismertető első mondatába engedtem beosonkodni a politikát. Járna, ha a történet - a megszólaltatott zenészek és a hajdan volt közönség vágyai, akarata ellenére - nem a csúf orrával mindenhol szaglászó hatalmi játékokról szólna. Úgy tűnik a muzsika csak nekünk, közönségnek és az előadóknak volt fontos.
A múlt század hatvanas éveinek végétől a hetvenes évek közepéig tartó időszakában létezett Magyarországon néhány (pontos számot lehetetlen megállapítani) együttes, melyeknek fellépései tízezres tömegeket voltak képesek mozgósítani. A korabeli pártvezetés minden elképzelhető eszközt bevetett az érintett zenekarok, előadók ellehetetlenítésére, népszerűségük megfékezésére.
Miért kellett elhallgattatni ezeket a zenekarokat? Miért jelenhetett meg nagylemezük, miért voltak mellőzöttek az akkori médiákban?
A II. világháborút követően, különösen az említett időszakban magukat a politikai, gazdasági és kulturális hatalomból kizárva érző fiatalok - ezeket a posztokat féltékenyen őrizte az újjáépítésben jeleskedő, magát minden hatalom jogos birtokosának érző generáció, a szülők nemzedéke - egyre intenzívebben követelték jussukat, mely olykor-olykor generációs lázadások formájában manifesztálódott. A jelenséggel a politika, lévén, hogy a konfliktus maga nem politikai természetű, nem tudott, és Európa szerencsésebb történelmű fertályán talán nem is akart mit kezdeni. Európa eme fertályán a regnáló hatalom a nyugati reakcióknál - enyhe kifejezéssel élve - hevesebb módon reagált. Az 1956-os forradalom okozta sokkot félig-meddig kiheverő hatalom birtokosai közül egyes, a permanens osztályharctól elfásult, Csermanek Jani aszott emlőiből csepegtetett tejecskénél nemesebb liktáriumra ácsingózó hedonista elvtársak a finom cigaretták, parfümök, kényeskedő elvtársnék és elvtársnők divatos ruhái és a szakadék szélén egyensúlyozó mocskos kapitalizmus egyéb, számukra fontos terméke számára keskeny kapukat vágtak a népi demokráciát a polgári fertő szennyétől elválasztó „cordon sanitaire-be", mely pórusok kínálta lehetőségeket fondor módon kihasználó rebellis eszmék popkultúrának álcázott, ideológiai feromonokkal átitatott csápjai romlatlan ifjúságunk zsenge nyakára fonódtak.
Az ezüsthangon csengő Cservonyeceken megvásárolt hűségű, intézkedési jogkörökkel felruházott hivatalnokok egyes, a fiatalokra jelentős hatással bíró együttesekben, zenészek személyében vélték megtalálni a szocialista lelkesedéstől érintetlenül maradt ifjúság mételyét. A művészeti területek közvetlen politikai irányítása (és a tudományos életé is, mint például Trofim Gyenyiszovics Liszenkó áltudományos elméletének kötelezővé tétele Francis Crick és James Dewey Watson DNS kettős spirál szerkezetéről tett Nobel-díjat érő felfedezése helyett) túlélve a Rákosi-korszakot az elhíresült Három T-vé „nemesedett". A kor zenekarai a Tűrt és Tiltott besorolás között pendliztek a hatalom kiszámíthatatlan szeszélye szerint. Egy-egy koncerten több ezer fős közönség is összegyűlhetett, és önnön népszerűtlensége tudatában a hatalom félt, hogy ezek a zenei események (és minden új, szokatlan társadalmi jelenség) rendszerellenes megmozdulássá fajulhatnak („Bélát a pártba!" „Taurust a kormányba!" 1972 Clark Ádám tér), azonban az együttesek, illetve koncertek betiltása a tűrésnél nagyobb kockázatnak tűnt. A Taurus EX-T 25 75 82 rendkívüli népszerűségével (a közönség létszámát csak a helyszín befogadóképessége határozta meg, első fellépésükre a Budai Ifjúsági Parkban több mint 10000-en voltak kíváncsiak). A Kex együttes és a Syrius zenekar fiatal értelmiségre gyakorolt hatásával vonzotta a belügyi szervek soha nem lankadó, éber tekintetét (ahol ezek az éber tekintetek körbepillantottak, ott nem volt messze a gumibot sem). Az elhallgattatott zenekarok tagjai közül sokan még a 70-es évek elején emigráltak (korabeli szóhasználat szerint disszidáltak). Mások fiatalon, a negyvenes éveik környékén elhunytak.
Kisfaludy András (Kex) és Török Ádám (Mini) szervezésében 2017.december 3-n a MOM Kulturális Központban Elhallgatott zenekarok-koncert címmel hat zenekar, a Liversing, a Bajtala Trió, az Atlas, a Zappa-Syrius emlékzenekar, a Kex Remake és a Taurus még élő és itthon tartózkodó tagjai fiatal muzsikusokkal kiegészülve újra közönség elé lépett. Az estének egy ragyogó kiadvány állít emléket a GrundRecords Kft. jóvoltából ELHALLGATOTT ZENEKAROK A 60-AS, 70-ES ÉVEKBŐL... - KONCERTFELVÉTEL MOM KULTURÁLIS KÖZPONT címmel.
Az album két CD-t és egy DVD-t tartalmaz.
CD1 1:

Atlas:
Szekeres Gábor - dob
Makrai Pál - gitár, ének
Stencli Tamás - szaxofon
Vincze Pál - billentyűs hangszerek
Abbas Murad - pozan
Somos András - fuvola
Szkladányi András - basszusgitár

1. Szombat éjjel (Atlas)
2. Félek, hogy egyszer meghalok (Atlas)
3. Ne várj rám (Atlas)
4. Merre vagy? (Atlas)
5. Töröld le a könnyeidet (Atlas)

Új Taurus:
Anda Bálint - gitár, ének
Bajzáth Zsolt - orgona
Felkai Miklós - gitár
Móré Attila - dob
Zsoldos Tamás - basszusgitár
+
Deák Bill Gyula - ének

6. Szólíts meg vándor (Új Taurus)
7. Megátkozott ember (Új Taurus)
8. Napfényes napok (Új Taurus)
9. Tovább (Új Taurus)
10. Királyi madár (Új Taurus)
11. A lángszívű lány (Új Taurus)
12a. A bika jegyében (Új Taurus)
12b. Politician (Új Taurus)
12c. Moby Dick (Új Taurus)
12b. Black Night (Új Taurus)
12e. A bika jegyében (Új Taurus)
13. Lazítás (Új Taurus)
14. Zöld csillag (Új Taurus)

CD2 2:

Balázs Fecó: 
1a. A kőfalak leomlanak (Balázs Fecó)
1b. Anyám, vígasztalj engem (Balázs Fecó)
1c. Amit nem mondhattam el (Balázs Fecó)

Liversing:
Túry Árpád - ének
Homonnay Zsombor - dob
Kelemen András - gitár
Kálóczy Egon - basszusgitár
Makó Béla - gitár
Pataki László - orgona

2. The Nazz Are Blue (Liversing)
3. It's All Over Now Baby Blue (Liversing)

Syrius:
Pataki László - orgona
Bensó Pál - dob
Szkladányi András - basszusgitár
Vincze Pál - billentyűs hangszerek
Abbas Murad - pozan
Stencli Tamás - szaxofon
Somos András - fuvola
Szakács Tibor - trombita
Vojnits Attila - zenekarvezető
Vasicsek Öcsi János - ének
+
Török Ádám - ének, fuvola

4a. Elfáradtam én már (Syrius)
4b. Virágtánc (Syrius)
5. A vámpír (Syrius)
6. I've Been This Down Before (Syrius)
7. Devil's Masquerade (Syrius)
8. God Is Only One (Syrius)

Kex Remake:
Móré Attila - dob
Zsoldos Tamás - basszusgitár
Fekete István - gitár, vokál
Fejér Simon Pál - gitár, mandolin, vokál
Tóth János Rudolf - gitár, ének
Kisfaludy András - zenekarvezető
Oláh Bence Attila - zongora, orgona, vokál
Kiss Flóra - ének, vokál
Szakonyi Milán - ének, vokál

9. Find The Cost Of Freedom (Kex Remake)
10. Ez volt a Kex (Kex Remake)
11. Zöld-sárga (Kex Remake)
12. Tiszta szívvel (Kex Remake)
13. A család (Kex Remake)
14. Elszállt egy hajó a szélben (Kex Remake)
15. Kanapé (Kex Remake)
A DVD részben a koncert műsorán, részben archív anyagokon alapul, (pl.:Radics Béla a Sakk-Matt együttessel, közönség előtt még nem vetített amatőr felvételen) de a „némaságra kárhoztatott" zenészek mellett a Kádár-kor ifjúság- és kultúrpolitikáját meghatározó szereplők (közülük néhányan a mai napig aktívak, pl.: Lendvai Ildikó, Barabás János, Vitányi Iván) is megszólalnak.
A sajtótájékoztató másnapján egy Párizs környéki kisváros, Compiègne kies főterén, kedélyes borozgatás közben értesültem a Sargentini-jelentés elfogadásáról. Az esemény értékelése politikusok, politológusok, illetve közéleti újságírók és kocsmai beszélgetések hatáskörébe tartozik. Talán szerencsétlennek tűnik ebben az írásban megemlíteni, azonban a GrundRecords Kft. felbecsülhetetlen jelentőségű kiadványa emlékeztet egykori, az élet minden pillanatában tetten érhető éber tekintetekre, az olykor szelíd(nek tűnő), olykor brutális ösztökélésre, mely szerint a hatalom által kijelölt ideáktól - természetesen saját üdvösségünk érdekében - nem kívánatos eltávolodni. A korongokon hallható ismert, de áthangszerelt nóták egy ma már közmegegyezéssel diktatórikusnak tekintett korszak kulturális és politikai környezetének, mindennapjainak közvetítői. Aggályosnak tartom, hogy országunk mai demokratikus vagy demokrácia nélküli viszonyairól olyan emberek döntsenek, akik nem éltek diktatúrában, legyen az kemény, vagy puha, akár mert fiatalok, akár mert Európa eseménytelenebb múltú országaiban élnek és ismereteik olyan hajdani kultúrkomisszárok szerepüket múltszépítő szájából származnak,  akik a bárgyú mosolyú korszakra merő véletlenségből másképp, vagy egyáltalán nem emlékeznek.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
székács lászló
#4. 2018. szeptember 28. 21:58
ez tényleg tyűha :o)
nekem a Rákfogó kimaradt sajna az élményeimből :o) és volt még új Rákfogó is
szerkesztőség
#3. 2018. szeptember 26. 21:12
Régi idők. húszegynéhány éves voltam, rendszeresen jártam koncertekre. Minden csütörtökön Radics Béla éppen aktuális zenekarának előadásait, szombatonként Syriust, vasárnaponként a Mini együttest. Szerda a Rákfogó napja volt. A kor nem csupán a zenekaroknak nem kedvezett, a közönségnek sem. Rendszeresen razziáztak a műsor közben, volt hogy a zenekarnak le kellett állni. Olyan eset is megesett, hogy koncert után a csepeli Radnóti Miklós Művelődési Házból - Radics Béla törzshelye - kilépve egy rendőr szó nélkül felpofozott. Csak úgy, mert ilyen kedve volt. Én persze elfutottam. Kiabált álljak meg, de eszemben sem volt. Mindennaposak voltak a durvaságok az Ifjúsági Park környékén is. Azt hiszem legszívesebben a közönséget is elhallgattatták volna nem csak egyes zenekarokat.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2018. szeptember 25. 18:42
Eliza Beth
#2. 2018. szeptember 25. 18:42
Azt a! Micsoda cikk!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!