Életinterjú dr. Batári Gyulával

A történelem az élet tanítója 80 életév, 55 szakmai év, mintegy 1000 közéleti írás és 150-200 év tanítása a megjelent könyveken keresztül.

Ő Batári Gyula, irodalom-, művelődés- és sajtótörténész, akit szerencsém van ismerni, és életét mélyebben is bemutatni...

 

 

A család...

 

Budapesten született 1931. október 20-án, mindig a fővárosban élt. A biblia- és a történelemszeretetet otthonról hozta? Milyen volt a gyerekkora, iskolai évei?

-       Nagyon szerettem a szüleimet, jó kapcsolatom volt velük gyermek és felnőttkoromban egyaránt. Hívő, vallásos családban nőttem fel, ez meghatározza egész életemet. A harmóniára való törekvés mindig jelen volt életünkben. Emlékezetem szerint szerettem gyereknek lenni. Szerencsésnek tartom magamat, mert többször lehettem felnőttek között, mozgalmas közösségi életet éltek szüleim, így sokat hallottam a „felnőttek dolgáról" is. Kiváló tanáraim voltak. Büszke vagyok arra, hogy többek között Halápy János festőművész, és Szentkuty Miklós neves író is tanítottak. Tanáraim és osztálytársaim kedveltek és kellőképpen értékelték irodalmi és történelmi tájékozottságomat.

Egyetemet az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán végeztem könyvtár szakon. Szakdolgozatomat Radnóti Miklósról írtam, különös tekintettel a korabeli irodalmi folyóiratokkal kialakult kapcsolataira. A művet alapos bibliográfia egészítette ki. Ez megalapozta későbbi sajtótörténeti érdeklődésemet. Itt doktoráltam 1974-ben. Doktori disszertációm „Régi magyar orvosi folyóiratok 1802-1867" címmel sajtótörténeti jellegű munka volt. Később „A tudományos szaksajtó kialakulása Magyarországon (1721-1867)" című könyvem 1994-ben jelent meg. A „Fejezetek a külföldi magyar sajtó történetéből (1853-1920)" című kötetem 1999-ben jelent meg.

Minden bizonnyal kora gyermekkoromból és érdeklődésemet meghatározó iskolai éveimből ered a közéleti dolgok iránti nyitottságom, és ennek köszönhetem a közösségi életben való aktív tevékenykedést.

 

Ön mit örökített át mindezekből fiának?

-       Nagyon jó a kapcsolatom fiammal, Gáborral. Érdeklődése, hivatása hasonlít mindkettőnkére, hiszen ő is szerkesztő, (újság)író és költő. Feleségem is bölcsész, magyar és könyvtárszakon végzett és sajtótémában doktorált, szintén az ELTE-n. Ezért fiunk nevelésében közös szellemi alapokon indultunk el. Az úgymond általános gyermeknevelésben nemcsak a saját szüleim mintáját követtem, hanem feleségem szüleinek mintáját is, hiszen nagyon szoros volt a fiam kapcsolata velük. Mindemellett törekedtem speciális, saját nevelési módszereimet is megvalósítani.

 

Miben nyilvánul ez meg?

-       A biblia, a mitológia, és a történelemszeretete úgy gondolom, ennek a nevelési mintának köszönhető. Gyerekkorától fontos számára az olvasásszeretet, az irodalom és a holtnyelvek iránti érdeklődés.

 

A munka...

 

Gyermekkorában mi szeretett volna lenni?

-       Ahogy visszaemlékszem először katona, majd mérnök.

 

Milyen munkahelyeken dolgozott? Milyen volt a kapcsolata a főnökeivel, kollégáival?

-       Egyetemi tanulmányaim elvégzése után először az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központban kezdtem el dolgozni, majd több mint 10 év után az Országos Széchényi Könyvtárban. 15 évig szerkesztettem az „OSZK Híradót". Innen mentem nyugdíjba.

Több évtizedes tevékenységem során főnökeimmel és kollégáimmal jó, együttműködő kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolatom volt.

Ez talán annak is köszönhető, hogy szerettem a munkámat, képességeimhez mérten és érdeklődésem szerint megfelelő helyeken dolgoztam.

 

Ha jól érzékelem a munkája a hivatása és hobbija is egyben?

-       Igen, szerencsés vagyok. Az irodalom, a történelem, a tudomány-, sajtó-, orvos-történet kutatása, szeretete jellemzően az érdeklődési körömben és munkáimban is jelen vannak.  Közülük kiemelkedő jelentőségű a sajtótörténet. Minderről bővebben 55 éves szakmai munkásságom, mintegy 1000 írásom, könyveimen, tanulmányaimon keresztül közel 150-200 év tanítása mesél.

1960 óta jelennek meg rendszeresen tanulmányaim, cikkeim különböző folyóiratokban, hírlapokban. A kezdetekkor, nem rendszeresen, de jelentek meg cikkeim a Magyar Sajtóban. Több könyvem is napvilágot látott, elsősorban az olvasásszociológia és a sajtótörténet köréből. Bibliográfiai tevékenységem is említésre méltó, részt vettem a „Külföldi időszaki kiadványok a magyar könyvtárakban a XVII. századtól 1970-ig" című kiadványsorozat szerkesztésében is. Tagja voltam a „100 lap 200 cikk. Szemle a magyar sajtóból" című lap szerkesztőbizottságának.

 

Említsen könyvei közül néhányat

-       „A tudományos szaksajtó kialakulása Magyarországon (1721-1867)" című könyvem 1994-ben jelent meg. A kötetről számos elismerő elemzés, kritika jelent meg. Rá öt évre „Fejezetek a külföldi magyar sajtó történetéből (1853-1920)" című kötetem jelent meg. Az ebben közölt tanulmányok jellegzetessége, hogy a tárgyalt időszaki kiadványok mindegyike a történelmi Magyarország határain kívül látott napvilágot.

Számomra nagyon kedvesek a magyar írók olvasmányairól, és olvasásszociológiai témákról összeállított könyveim: „Írók könyvek közt. Kortárs magyar írók vallomásai olvasmányaikról" „Írók és könyvek. Magyar írók könyvekről és az olvasásról".

Három éve jelent meg kötetem „Olvass, tanulj, kutass, alkoss!" címmel, ami életműösszegzés, egyfajta válogatás a sajtóban megjelent cikkeimből, költeményeimből, novelláimból.

Gyimesi László író így írt a könyvről: „Ez a mű tisztelgés és aggodalom, múltismeret és jövőteremtési igény, ami egyszerre jellemzi ezt a hiánypótló kötetet a szakember pontosságával, a műélvező ízlésével, az alkotó igényeivel. Ott a helye az ínyenc olvasók kéz-közeli polcán. Batári Gyula ízig-vérig bibliofil értelmiségi, nem egyszerűen a könyvek barátja, hanem a Guttenberg galaxis csillagjáró szerelmese. Ebbe a kötetbe szellemi kalandtúráiról készült úti jelentéseinek javát gereblyézte össze a jórészt másutt megjelent írásokból."

 

A cikkek, könyvek írása mellett folyóiratokban verseivel is találkoztam...

-       A magam szórakoztatására már 16 éves korom óta írtam időnként verseket. Először egy író, szerkesztő ismerősöm biztatására, felkérésére kerültek nyilvánosságra verseim 1994-ben. Majd különböző antológiákban az 1990-es évek végétől jelennek meg költeményeim.

 

A közösségi élet, kikapcsolódás...

 

Szabadidejében közösségi életet is élt, szakmai műhelyek életre hívója, aktív szervezője volt...

-       Igen, életem legaktívabb 25 éve a közéleti tevékenységemben is tükröződött. Két szakmai szövetségben voltam és vagyok tag jelenleg is. A Magyar Orvostörténelmi Társaság (MOT) vezetőségi tagja voltam 1972-95-ig. A MOT-on belül működő Általános Tudománytörténeti Szakosztály titkára voltam éveken keresztül. Itteni tudományos tevékenységemért 1985-ben Zsámboky János emlékéremmel tüntettek ki.

A Magyar Újságírók Országos Szövetségének több mint 40 éve vagyok tagja, sok szakosztály tevékenységében közreműködtem. A Kiemelt Évfordulók Szakosztályának létrehozásakor egy ideig annak titkára is voltam. Tagja voltam a Nonprofit Szakosztályon belül a Társadalmi Célú Reklámtagozatnak, amely több kulturális rendezvényt szervezett és az Idegenforgalmi Szakosztálynak.

 

40 év a MÚOSZ-ban... Mire emlékszik vissza szívesen?

-       Magára a patinás székházra, ahol számos engem érdeklő témában szervezett, jó hangulatú rendezvényen vettem részt. Ezek a kellemes találkozások emberileg és szakmailag is igen jól hatottak rám. Szerettem a kollégák közt ilyenkor elidőzni, hosszabban elbeszélgetni.

Aztán emlékezetesek még számomra a buszos utak, amiket az Idegenforgalmi Szakosztály szervezett több ízben. Ilyenkor elhagyva a székházat, de mégis szakmai társaságban tudtunk kikapcsolódni. Szép idők voltak.

 

Mi az Ön szakmai hitvallása? Milyen útmutatást adna szíve szerint a fiatal újságírók számára, hogy igazán betölthessék vállalt hivatásukat?

-       Vallom, hogy a történelem az élet tanítómestere. Lényegesnek tartom az olvasás, a tanulás, a kutatás, és ezek birtokában magát a hiteles alkotás szeretetét. Tehát az útmutatásom a fiatal újságírók számára, hogy törekedjenek a múlt megismerésére, az összefüggések keresésére is. Szívemnek kedves lenne, ha lennének néhányan olyan követők, akik a sajtótörténeti tevékenységet választanák hivatásuknak.

 

Mi a hobbija, kikapcsolódása?

Sokat olvasok, rendszeresen hallgatok zenét. Ma már ritkábban, de moziba, színházba és néha koncertekre is eljárok. Tavasszal és nyáron a budaörsi telkünkön élvezem a természetet, szívom a jó levegőt. Szoktam sakkozni és kedvelem a kártyajátékokat is. Baráti köröm főleg egyetemista társaimból áll, amit kiegészítenek volt munkahelyi kapcsolataim.

Családi vonás nálunk, hogy szeretjük a természetet, a növényeket, fákat, virágokat és nagy állatbarátok vagyunk. Nemcsak messziről szemléljük és gyönyörködünk bennük, hanem egészen közelről, a lakásunkat is megosztjuk évek óta. Korábban papagájjal, most a szeretett kutyáinkkal élünk együtt.

 

Köszönöm az interjút, amit nagy szeretettel ajánlok jubileumi születésnapjára!

 

Vajda Márta

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Döme Zsuzsa
#2. 2012. január 5. 20:22
Kedves Vajda Márta!

Ismerősnek tűnt a név nagyon, s nem tudtam, miért, honnan. Sehogy sem hagyott nyugodni a dolog. Hosszas gondolkodás, keresgélés után fölfedeztem, hogy egyszer régen, 1997-ben egy közös antológiában mindketten szerepeltünk (a Mesék, versek kicsiknek, nagyoknak Óperencián innen címűben).

Örömmel ismerkedtem meg cikked alapján közelebbről is dr. Batári Gyulával. Köszönöm, hogy ezt lehetővé tette a szerkesztőség.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek