Éjszakai kaland

Erre várt a vörös, csalafinta róka, rég volt már az ebéd, korgott a gyomra. Elindult hát csendben erdei lakából, nesztelenül lépett ki a rókalyukból.

 

Ráborult az este erdőre, mezőre, a tyúkok is elültek a kakasülőre.

Alszik minden jószág, elnémult az udvar, a hold is megpihenni egy felhő mögé tart. Koromsötétségbe burkolózott minden, egy kutya se vakkant az éjszakai csendben.

Erre várt a vörös, csalafinta róka, rég volt már az ebéd, korgott a gyomra. Elindult hát csendben erdei lakából, nesztelenül lépett ki a rókalyukból. Száraz ág se reccsent a lába nyomában, míg elért az első házhoz a faluban.

Addig ólálkodott a kerítés körül, míg a fényes telihold kibújt a felhők mögül. Körútjára indult, a magasból figyelte, hogy itt lenn a földön csend van, minden rendben? Megtorpant és nyomban földhöz lapult a róka, várta, hogy az égi őr a lámpáját eloltsa. Majd a palánkon egy rést megpillantott, rajta át nyomban be is furakodott. Most légy okos róka, szedd elő az eszed! A tyúkokhoz érned nem lesz könnyű neked! Ott a ketrec mellett a házőrző Lompos, véle ujjat húzni bizony nem tanácsos! Töprengett egy percig a szemfüles róka, míg fondorlatos tervét gyorsan kigondolta. Faltól falig osont, az ólat megkerülte, hogy az alvó kutya észre ne vehesse. Aztán alattomos módon nekilátott, s a tyúkketrec alá egy nagy lyukat ásott. Ott akart a hamis bejutni az ólba, rátörni az alvó, ártatlan tyúkokra.

A kakas volt az első, aki megérezte, hogy veszélyben vannak, s a tyúkokat költötte.

Lompos is felugrott, a zajt megneszelte, a róka kócos farkát rögtön észrevette. Éppen iparkodott bejutni az ólba, mikor a jó kutya a farkát elkapta. Odabent a tyúkok együtt a kakassal, csőrükkel csípték, vágták a szárnyukkal. Kint a kutya húzta, dühösen rángatta, azt hitte a róka, reng a föld alatta! Rohant a gazda, kezében vasvilla, felébredt a szokatlan éjszakai zajra. A ludak is szaladtak, nyakukat nyújtva sziszegtek, gágogtak a megrémült tolvajra.

Kellett neked lopni, te ravaszdi róka, kívánni a másét, járni a tilosban? Menekült az álnok verve, megtépázva, kergette őt Lompos, a gazda a nyomában.

Mire gazda s kutyája hazaérkezett, a felbolydult majorság elcsendesedett. Az udvarban az élet rendben folytatódott, miközben a sötét égbolt pitymallott.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#5. 2013. október 12. 18:54
Jó volna nálunk is ilyen rendet tenni!
Szeretettel gratulálok ,kedves Ágnes: Mara
Fer-Kai
#4. 2013. október 12. 10:42
(És persze mindenekelőtt: kinek-kinek a saját kis világában...)
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2013. október 12. 10:17
Fer-Kai
#3. 2013. október 12. 10:17
Egy egészen hétköznapi, jellegzetes vidéki történet - gyakran szerepel mesékben -, de olyan szépen, ízesen van megírva, hogy sokadszorra is jólesik ilyet olvasni. Pláne, hogy leleplezik, megtépázzák, elkergetik a tolvajt... korunkban globális szinten is nagy szükség lenne rá!
agnes-senga
#2. 2013. október 12. 07:43
Katalin! Csuda egy mese, a sok hetyke rímmel, Úgy kellet a rókának, miért akarta a másét. Jó volna, elkapni a tolvajt, ha mindig sikerülne, és megbüntetni érte. Nagyon aranyos a mese.

szeretettel agnes
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek