Egykori diáktársak elmélkedése

Társadalmi problémák, egy osztálytalálkozón felvetve

 

Húszéves érettségi találkozóra gyűltek össze a város elit gimnáziumának egykori diákjai. A szervező - aki a mindennapi életben is az - megállapította, hogy mindenki megérkezett, aki jelezte részvételi szándékát.

- Barátaim! - kezdte beszédét. - Húsz éve, hogy ezekből a padokból felállva elindultunk, hogy megváltsuk a világot, vagy legalábbis kis hazánkat. Szeretett osztályfőnökünk - aki már nincs közöttünk -, emlékeztek, azt mondta, mi egy olyan csapat vagyunk, hogy tehetségünknél, szorgalmunknál fogva forradalmi változásokat hozhatunk majd a saját munkaterületünkön.

Minden társunk diplomát szerzett. A huszonkilenc főből tizenheten nem tudtak eljönni. Tízen külföldön dolgoznak, s mi, tizenketten, akik itt vagyunk, élettapasztalatainkat most elmondhatjuk egymásnak. Őszintén beszélhetünk arról, hogy nagyratörő vágyainkból mit tudtunk megvalósítani, s mik a terveink.

Magam is megdöbbentem azon, hogy tíz társunk hagyta el az országot, hogy orvosként, művészként, kutatóként, természetvédőként távoli tájakon, vagy más kontinensen tevékenykedjen. Az okokról általában nem nyilatkoztak, de nekünk, itthon maradottaknak ez azt sugallja, hogy ők nem találták meg helyüket e hazában.

Talán te tudsz nekünk mondani ennek okairól valamit, Zsolt - fordult tekintélyes pocakkal rendelkező, politikusi pályát választott osztálytársuk felé.

- Rendkívül nagy gond, hogy nincs szinkronban a képzés és a szakember-szükséglet. Családok - nagy anyagi áldozatok árán - iskoláztatják gyermekeiket. Mikor végeznek, kiderül, hogy itthon nem tudnak elhelyezkedni, vagy csak olyan alacsony bérért, mely nem biztosítja számukra a családalapítás lehetőségét. Munkát adni az embereknek - ez a politikusok egyik legfontosabb feladata, s ennek megoldásához kimagasló tehetségű emberek kellenek. Sokkal könnyebb egy város önkormányzati képviselőtestületébe bejutni, mint egy nagyvállalat alsó-, vagy középvezetői állásába.

A települések irányításában - de megkockáztatom, még a parlamenti képviselők körében is - sok az átlagosnál gyengébb képességű ember, nem beszélve az erkölcsi tartásról. Aki bekerül, az általában anyagi előnyöket akar szerezni saját maga, és környezete számára. Amíg az emberek úgy választanak képviselőket, hogy nem is ismerik őket, konzerválódik a jelenlegi helyzet. Szerintem öt-tíz évre visszamenően vizsgálni kellene egy politikai pályára lépő ember életét, - mit tett, mit tesz a közösségért, milyenek a képességei, elhivatottsága, feddhetetlen-e, van-e koncepciója, amit meg akar valósítani, s ami majd számonkérhető tőle.

- Úgy hallottam - szólt közbe a képzőművészként tengődő osztálytárs -, az uniós pénzekből minden magyar állampolgárra a korábbi években hatszázezer forint jutott.

Kíváncsi lennék, hol landolt az engem illető pénz? Kérdezem én, - a művészeteket miért nem támogatja nagyobb mértékben az állam, s miért nincsenek olyan pártatlan pályázatok, ahol bemutathatom műveimet, s szakértő zsűri bíráskodik? Egy-egy pályázatnál már előre látható, ki fogja megnyerni. Mindig azok, akik közel állnak a tűzhöz.

Egyébként látom, mi folyik a falvakban is. Állami pénzből megvalósult üzemek, műhelyek hosszú ideje állnak, be sem indultak. A vidéki turizmusra folyósított pénzek évek óta be nem fejezett házakban, elvizesedett borospincékben, képviselők birtokainak kerítéseiben öltöttek testet. A turizmushoz ezeknek a milliónként elcsurgatott pénzeknek semmi köze nincs.

- Ne háborogj, barátom! - hűtötte le az elégedetlenkedő művészt a környezetvédelem területén dolgozó osztálytárs. - Ilyen dolgok mindig voltak, és lesznek. Nekem általában van bajom az emberekkel. Gátlástalanok, a gépkocsikból kidobálják nem csak a csikkeket, papírhulladékokat, de a vizes- és sörösflakonokat is. Az országutak mentén - nézzetek szét! - mindenütt ott a rengeteg szemét. Minősíti egy ország népét, hogy becsüli meg környezetét.

A városokban a házak többségének homlokzata festékkel van elcsúfítva. Vannak, akik kifejezetten vadásznak a frissen tatarozott házakra, hogy megrongálhassák.

Emberek százezreit ivóvízzel ellátó forrásokba gyakran szennyvíz kerül. Vegyszerekkel telített a levegő, a termőföld, és az élelmiszerek jelentős része is. Nem is gondolnátok, hogy mennyi veszélynek vagyunk folyamatosan kitéve, s nekem ezek ellen kell küzdenem nap mint nap.

- Az emberek viselkedéséről beszéltél - vette át a szót a pedagógus. - A környezet védelmének oktatását már óvodás korban kellene kezdeni. A kisgyermekek fogékonyak minden jóra. Természetfilmekből megismerhetnék a növényeket, állatokat, az embernek azok védelmével kapcsolatos feladatait. Tudjátok, milyen sokan élik le életüket, s halnak meg úgy, hogy a környezetükben élő virágokat, fákat, növényeket nem ismerik? Hogyan várható el valakitől a természet és a környezet védelme, ha nem is ismeri azt?

Újra a szervező jött javaslatával:

- Minden gyermek születésekor ültetni kellene a szülőknek egy fát. Ezt a család közösen gondozhatná, később madáretetőt telepíthetne rá. Nem jelentene különösebb megterhelést az embereknek, ha tavasztól őszig virágot nevelnének a házuk, lakásuk ablakában. Ezek gondozása már a gyermekekre rábízható.

- Igen, éppen úgy, mint a kis háziállatok ellátása, sétáltatása is - vette át a szót az állatorvos. - Ismerek olyan gyerekeket, akikről sok felnőtt példát vehetne. Gyakran találkozom sajnos bántalmazott állatokkal.

- Látod, én meg bántalmazott emberekkel találkozom minden nap - szólalt meg az eddig érdeklődéssel figyelő pszichológus. - Nagyon sok ember indul szorongva munkába, durva, teljesíthetetlen feladatokat kiszabó főnökétől, vagy az agresszív ügyfelektől félve. A kapcsolatok általános javításán kell fáradoznunk, hogy minél kevesebb legyen a stressz életünkben. A családi viszonyok is meghatározóak. Igen sok ember káros szenvedély rabja, és ezt megsínyli a családja.

- Sajnos, ezt igazolhatom - kapcsolódott be a beszélgetésbe a jogásznő. - Az italozó, kábítószert élvező férj vagy feleség előbb-utóbb ultimátumot kap. Gyakran az anyagi gondok jelentenek megoldhatatlan problémát egy házasságban. A tartós munkanélküliség sokszor válással végződik. Az sem ritka, hogy egyik ember uralkodni akar a másik felett. Rabszolgájának tekinti, fizikailag bántalmazza, kisajátítja házastársát, nem engedi, hogy baráti kapcsolatokat ápoljon, egyéni képességeit kibontakoztassa, hogy önállóan közlekedjen, programot csináljon. Nem véletlen, hogy a mai fiatalok lényegesen kisebb számban kötnek házasságot. Nem akarnak ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülni.

- Kétségtelenül sok a beteg ember. Képzeljétek el, már három hónapos előjegyzések vannak a rendelőben - mondta a kardiológus. - Egyre több a fiatalkori szívbetegség. Az emberek általában csak akkor jönnek, amikor már baj van. Mennyivel könnyebb lenne megelőzni, mint gyógyítani a betegségeket. Az iskolában a jelenleginél is nagyobb hangsúlyt kellene helyezni az egészséges életmódra való nevelésre, a helyes táplálkozásra, a naponkénti testmozgásra, a természet üdítő, gyógyító erejének hasznosítására. Betegség esetén már gyógyszert kell szedni. Őszintén megmondom, minden gyógyszernek van mellékhatása, s ezek gyakran kellemetlenebb tüneteket, és súlyosabb következményeket okoznak, mint maga az alapbetegség - elnézést, de ezt te is tudod, Mártika - nézett a vele szemben ülő gyógyszerészre.

- Azért higgyétek el, kezd megváltozni az emberek szemlélete. Sokan fordulnak a természetgyógyászat felé - bizonygatta egy népszerű fitneszklub vezetője. - Tanúsíthatom, egyre több a rendszeres vendégünk, hét végén ki sem tudjuk elégíteni az igényeket. Az emberek rájönnek, hogy a munkájuk során jelentkező fizikai és lelki terheléseket valamilyen természetes módon ellensúlyozni kell. Nem panaszkodhatom, úgy érzem, ez egy felfutóban lévő üzletág.

- A zsúfoltság nálunk is nagy - szólalt meg hátulról egy öblös férfihang.

- Te jogász lettél, Péter, ugye? - kérdezte valaki.

- Igen, s most börtönigazgató vagyok. Nem kis feladat a megtévedt, bűnözővé vált embereket helyes útra téríteni, zsúfolt körülmények között az uniós elvárásoknak megfelelő szinten gondoskodni róluk.

- Át kellene sok mindent értékelni - javasolta a szervező. - Az elítélteket nem a társadalomnak kellene eltartani, hanem bűnükért nekik kellene vezekelniük, legalább azzal, hogy munkájukkal magukat fenntartják, s ezen felül értéket termelnek. Valahol hiba van, ha a börtön sok ember számára vonzóbb, mint a szabad élet.

Újra a pszichológus kért szót.

- Tudjátok, vannak dolgok, melyek csodákra képesek, és nem kerülnek pénzbe. Az, hogy hogyan viszonyulunk embertársainkhoz. Egy mosoly, egy kedves köszönés, egy előzékeny gesztus a közlekedésben - s máris jobban indul annak a napja, aki ezeket kapja.

- Így igaz - helyeselt a szervező. - Nem minden pénzkérdés. Szerintem nagyon hasznos lenne, ha gyermekek, felnőttek hazai és nemzetközi viszonylatban cserelátogatások, csereüdülések formájában ismerhetnének meg idegen tájakat, embereket. Ez különösen a fiataloknak fontos, hogy látókörük szélesedjen. Vagy például lehetne különböző mozgalmakat indítani.

- Mire gondolsz? - kérdezte a pedagógus.

- Mondjuk: „Adj másoknak egy jó tanácsot!" „Ments meg egy állatot!" Folytathatnám: „Nemzeti fogyókúra" - amit nem eszel meg, add a szegényeknek. Manapság sokan pocsékolnak, szemétbe kerülnek olyan használati tárgyak, ruhák, magazinok, könyvek, melyeknek tudnának örülni azok, akiknek ez is érték.

Hirtelen az órájára nézett.

- Már várnak bennünket a szomszédos étteremben a vacsorával. Menjünk át, s majd ott folytatjuk a beszélgetést - mondta, s kitárta osztálytársai előtt a tanterem ajtaját.


 

(Ezt jól összeszedted, Katókám! :-) Eliza)


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#12. 2014. június 12. 16:00
Kedves Karola!
Te is Miskolcon élsz? Örülnék, ha találkoznánk holnap a könyvheti rendezvényen.
Köszönöm az elismerést, de tudom, hogy vannak hibáim, melyeket igyekszem javítani.
Aki írásra adja a fejét, nem engedheti meg magának, hogy elhallgassa a társadalmi problémákat. Engem
gyerekkorom óta foglalkoztat a társadalmi igazságtalanság, mely napjainkban még inkább szembetűnő, mint évtizedekkel ezelőtt volt. Ez az írás nem annyira, de a
"Kirekesztve" című könyvem igazi társadalomkritika, mely a gazdagok és szegények közötti szakadék növekedését mutatja be, és valós képet fest a rendszerváltás nyerteseiről és veszteseiről.
Köszönöm a figyelmed.
előzmény: hozzászólása, 2014. június 12. 09:27
Juhász Kató
#11. 2014. április 16. 13:41
Kedves Zsuzsa és Csilla!
Köszönöm, hogy olvastatok.
Csilla
#10. 2014. április 15. 20:53
Nagyszerűen felépített, gördülékeny írás. Ittam a szavaidat, Kató. Remek képet festettél a jelenlegi, szomorú helyzetünkről.
Kérdéseket teszel fel, és megadod a helyes irányba mutató választ.
Nagyon tetszik a beszélgetés folyama, saját gondolataidat adod szereplőid szájába.

Örülök, hogy tartalmasan tölthettem az estémet, ismét érdemes volt benézni hozzátok.

Szeretettel gratulálok és ölellek:

Csilla
Döme Zsuzsa
#9. 2014. április 15. 14:13
Kedves Kató!
Éles társadalomkritika ez a javából - igényes megfogalmazásban, ügyes szerkesztésben.
Gratulálok.
Juhász Kató
#8. 2014. április 11. 23:00
Örülök, hogy tetszett.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2014. április 10. 09:41
Eliza Beth
#7. 2014. április 10. 09:41
Ezt jól összeszedted, Katókám! :-) Eliza
Juhász Kató
#6. 2014. március 15. 13:47
Köszönöm, hogy olvastad.
előzmény: Answer hozzászólása, 2014. március 14. 17:21
Answer
#5. 2014. március 14. 17:21
Volt diákok széles körét sorakoztattad fel, mármint hivatásuk alapján.
Kiváló ötlet így egymás mellé tenni véleményeket, tapasztalatokat.
Gratulálok az íráshoz!
Juhász Kató
#4. 2014. március 14. 14:12
Örülök, ha tetszett, Évikém!
siktár éva
#3. 2014. március 14. 09:53
Szívesen "voltam jelen" ezen az osztálytalálkozón kedves Katica!

Szeretettel gratulálok írásodhoz. REMEK.

Évi
Hozzászóláshoz jelentkezz be!