Egy színésziskola, ahova a Celebek is szívesen járnak

"a színész, elsősorban ember, s csak másodsorban művész"

 

 

 

Körbejártuk a Budapesti színésziskolákat, s megnéztük hol mit és hogyan tanítanak. Elsőként a Kazán István Kamaraszínház színészképző stúdiójába jártunk, amit Kriszt László rendező vezet. Láthatólag jó hangulatú, de ha kell, fegyelmet, koncentrációt követelő órát láttunk, s bizony olykor kemény szavak is elcsattantak. Két alkalommal voltunk ott, és igazán érdekfeszítő képzést láthattunk. Erről beszélgetünk a Fészek Művészklubban, ahol a stúdió működik.

 


- Több korosztály, műveltségi szint, emberi tapasztalat, ezzel summázhatnám a látottakat. Hogy férnek meg egymással, ezek a legkülönbözőbb korosztályú és irányultságú növendékek?

Két részre oszthatnám a csoportot, az egyik fele beszédtechnikára jár, a csapat másik része pedig kimondottan színészképzésre. Az egy másik dolog hogy a kettő nincs egymás nélkül, s ezt mostanára mindenki tudja. A különbség csupán annyi, hogy ki amire jelentkezett, azt többet tanulja, de mindenkinek van beszédtechnika és helyzetgyakorlat órája.

- Jó sokan voltak, alig fértek el!

A látszat csal. Talán azért mert kicsi a próbaterem, s véletlenül mindenki jelen volt. Sajnos nem ez a jellemző, de hát mindenki magáért dolgozik, tanul. Itt mindenki szabadon választotta azt, amiért ide jár. Bevett szokás nálunk az, hogy a leendő növendék mielőtt elkezdené a tanulmányait, többször megnézi az óráinkat, s csak ha majd eldöntötte a látottak alapján, hogy járni akar e, aztán ülök vele le, hogy kijelöljük a célokat s a hozzá vezető utat. Összefoglalva, nem árulok zsákbamacskát, az érdeklődő nézzen meg, lássa hogyan tanítok hogyan látom a világot a színházat mint olyant.

- Láthatóan sokan elfogadták akkor!

Hát, akiket látott azok igen, de ugyanannyian vagy talán még-többen nem. Nem mindenkinek tetszik az hogy, itt dolgozni kell, hogy követelek. Persze, ha kell, pszichológus vagyok, ha kell, jó-barát vagy szigorú rendező. A mai korosztályok máshoz szoktak, másképpen szocializálódtak, mint én.

- Igen, az szinte minden mondatából kivehető volt, hogy az emberi megközelítést, az őszinte emberábrázolást mennyire fontosnak tartja.

Talán ez így egy kicsit általános megközelítés, de lényegét tekintve igen, fontosnak tartom, hogy a növendékeknek elsősorban emberileg kell többé, jobbá és értékesebbé válnunk, persze ezt iszonyatosan sok munkával, kitartással, s majd csak ezekre építve lehet bármit is értékkel bíróan elsajátítani. "a színész, elsősorban ember, s csak másodsorban művész"

- Nem rejtem véka alá, mielőtt eljöttem ide, azért megnéztem önöket a neten, s azt láttam, hogy jó sokan jártaik ide, közismert vagy kevésbé ismert Celebek, modellek vagy szerepeltek éppen az előadásaikba.

Soha nem néztem azt, hogy ki honnan jött, engem az érdekelt, hogy ha már ezt az igazán nem könnyű pályát választotta, mennyi munkát hajlandó bele tenni, s ha igen akkor mindig partner voltam ebben. Volt akinek sikerült, nem is egynek, s volt akitől hamar megváltam, mert úgy gondolta hogy a semmivel is lehet eredményt elérni, ami igaz lehet máshol, de nem a színház világában.

- Mondana egypár nevet?

Nem tenném, ha nem haragszik, mert hogy az a bizonyos közeg, /Celeb-Modell-közeg/ egy mindenfajta teljesítmény nélküli világ, s az engem egyáltalán nem érdekel, persze ott is vannak ritka kivételek. De azért kimondottan örülök, ha nagy ritkán egy-kettő közülük tovább tud lépni, egy sokkal értékesebb, tudást igénylő szintre. A mi színésziskolánkba adott erre a lehetőség, s nem egy modellnek vagy celebnek sikerült is. Én azt szeretem, ha valaki megharcolva saját magáért, minőségileg eljut valahonnan valahová. Balzac mondja: " az ember az, amivé válni akar"

- Gondolom, sokan szeretnének énekessé, színésszé vagy táncossá válni!

Az utánpótlás, az új generációk ömlesztve jönnek erre a pályára, de akinek nincs "egyértelmű" tudása, aki azt nem szerzi meg, nos az hamar kihullik ebből a kiélezett világból. Amit látok az elmúlt több évtizedes tanítási tapasztalatként az az, hogy elsősorban "tanulni kell megtanulniuk" a mai fiatal generációknak.

- Mert úgy látja, hogy rosszak a pedagógiai alapelvek az iskolákba?

Azt nem tudom, de azt viszont tapasztalom, hogy a lexikális tudás, amire egyébként (sajnos) manapság az oktatási rendszerünk épül, teljesen téves, hiszen hol van az értelem, hol van az, hogy értsük is azt, amit tudunk, sehol. A "mitől az, amitől az ami" filozófiai gondolat szinte ismeretlen fogalom manapság.

- A beszélgetésünk vége fele, hogyan különböztetné meg az önök képzési metodikáját, rendszerét a többi színésziskoláétól?

Sok iskola igyekszik színvonalas képzést biztosítani a növendékeinek, az egy más dolog hogy sikerül e! Van, hogy hozzá nem értő tanárok tanítanak, de az is előfordul, hogy az egyébként jó tanároknak nem sikerül átadni a tudásukat, a növendékek érdektelensége vagy lustasága miatt. Minden színészképző iskola másképp közelíti meg a színészmesterséget. Tanítási szempontból pedig, mindig a végeredményben mutatkozik meg az, hogy mennyire értékkel bíró a képzés. Sajnos a növendékek túlnyomó többsége azt gondolja, hogy ha végig csinálja így, úgy, amúgy az általános három éves képzést, és szerez egy OKJ-s bizonyítványt, akkor ő már attól színész. Ez csak akkor lehet igaz, ha szigorú és jó képzést kapnak, s ők maguk is mindent beleadva dolgoznak, tanulnak, gyakorolnak, de még akkor is csak ott tarthatnak, hogy tudják azt, hogy mennyi mindent nem tudnak, ezért fontos hogy jó színésziskolát és jó tanárokat találjanak. Ha a színésznek sikerül hiteles alakítást nyújtania a színpadon, akkor azzal tud azonosulni a közönség, s akkor eléri a színház azt, amitől színház. Én, csak a beletett mennyiségi és minőségű munkába hiszek, az igazi csodák csak ezek után lehetségesek. Van egy kínai mondás: "jó tanítványt találni nagyon nehéz, jó mestert találni, még nehezebb"

- Köszönöm az interjút!

 

 

 

 

Fotó: Telegdy István

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek