Egy szarka szíve - Éljen a szerelmesek napja!

Egy makacs ember, egy kemény aura, egy egész "más" ember, ki próbál kívülről erősnek látszani, s ez nem tetszetős, de jó ember! S egy lány, ki pontosan átlát ezen álarcon s felfedezi szerelmes lelkét



 

Vigyázni kell, mert a szarkák okosak!

Ők aztán nem is akármilyen madarak!

Kemény minden pillantásuk,

Nekik büszke csak az aurájuk!

Különleges madarak, akár egy tekintélyes akarat!

Súlyt, ha kell, s törvényt oszt!

De valójában nem gonosz!

 

Tekintélyes Szarka Úr!

...S izzó fényben úszik a mosoly!

Álarc csak, mi tarka szépséged!

De megtéveszteni nem lehet a kékséget!

 

Tudom, hogy fekete tollad mögött mi honol!

 

Egy patak! ... Mi egy szarka szíve!

Mégis úgy érzem, valami bánat ül ott benne!

Büszke, bátor szarka szív!

Benned piciny búbánat virít!

 

De hiszen búbánatra nincs okod!

Szívedben csak szeretet dobog!

De tudom, ha érez a szív, fáj!

S ha fáj, akkor szeret!

Mert fájdalom nélkül, szeretni nem lehet!

 

Kész talány, s rejtelem

Mit e madár fest ott, fent nekem!

Furcsa nekem szárnycsapása, de mégis kedves illanó susogása!

Más ő, mint a többi szarka, kitűnik közülük is ékes mivolta!

 

S no... de hiszen én is más vagyok!

Ez az, mi talán e madárral összehoz!

Mint felhők fuvallata, úgy repülsz az égen

Nincs is szebb madár

Csak ő, ott fent nékem!

 

Tudom minden gondolatát,

S olvasom dallamát, annak ősi, lírai kottáját!

Meglátom, mit más benne nem tudott,

S ez miatt talán minden madár otthagyott!

 

De nem vagy egyedül!

Az én szívem nem érdes!

Melegségtől fényes!

Annyira édes!

S mikor e furcsa, tarka madár kitárja szárnytollát,

Mintha azt akarná, halljam meg ősi, lírai ódáját!

De ha kitárod szárnytollad...

Akkor engedd, hogy megenyhítsen

A tündöklő, ősi szózat! ...

 

Ősi szózat ő... kinek hangja sugárzó

Mitől még e madár szíve is talán olvadó!

 

Fekete, s egyben fehér a palástja,

Nem tudni, mit rejt,

Kettő az egyben aurája!

Kész értelem, s félelem,

Mert nem tudni, mit jelent

A szarka kőszikla érzelem!

 

S félve néz két szép szarka szemed rám,

De én még mindig félve,

De csak mosolygok Rád!

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Sut
#6. 2011. február 13. 17:51
Kedves Stefanotis!

Remek! Valóban becsapós a versed, olyan mintha tényleg a szarkáról beszélnél, mint állatról, de közben tényleg egy férfi áll a szarka jelképes álarca mögött! Nekem átjött! Ügyes vagy nagyon!!!!
Stefanotis
#5. 2011. február 9. 17:48
Kedves Transferry!:)

Köszönöm szépen!!!!!:);)
Transferry
#4. 2011. február 9. 17:36
Szép!!! Tényleg van benne némi rejtvény :-))
Stefanotis
#3. 2011. február 9. 00:47
Kedves Balage!

Köszönöm szépen!:):)

Igen, pont ezért is írtam bevezetőt ehhez, hogy nehogy félreérthető legyen a vers, a tartalmát tekintve!:)
Szeretem legtöbbször burkoltan kifejezni a dolgokat egy-egy költeményben, melyben nem biztos, hogy szimpla mivoltjukban közlöm le a a vers lényegi mondanivalóját!:):) Ez egy sajátos technikám. Pl. a szarka itt, ebben a költeményben tkp. szimbólum csak pusztán, a Kedvest fejezi ki személye! A cél az volt, hogy állat-versnek tűnjön, s az olvasó így is érezze egy darabig a dolgot, s maga döbbenjen rá a valóságra! A sorok mögé látás, ez lenne az olvasó feladata, s megfejteni tulajdonképpen a rejtvényt, amit maga a vers ad fel!:):):) Kissé betyár vagyok tudom,!:D;)

Köszönöm, hogy pályázhattam vele!:):)
Puszi!:)
Üdv.: Stefanotis
Balage
#2. 2011. február 7. 23:09
Bevallom, ha nincs a bevezetőd, valóban állat-versnek véltem volna írásod. Így azonban pályázhat ;o)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek