Egy szál fehér rózsa

Hideg, párás reggelre ébredtünk. Melegebben öltözöm a kelleténél.

 

 

Hosszú bicikliútra indulok, a város másik végébe. Időzni fogok, várakozásra készülök. A dupla zokni is elkel a vastagabb nadrág alatt.

 

 

Lassan végigtekerek az életemen. Szemlélődöm a tájon, ráérősen pihen még, korai a friss ébredés.

 

Megérkezem, nem invitálnak, mégis belépek. A bebocsátás ide nem sorszám szerint történik.

 

Az átlényegülés kapujában állok, rajta felirat.

 

A nyugalom városa ez, az örökkévalóságnak emelt alvó állapot.

 

Ameddig a szem ellát síri csend honol. A nemrég érkezettek is otthonukra lelnek, a korábbi haragosok békességben nyugszanak.

 

Szemmel láthatóan egy lélek sem jár erre. Lassan kerekezek a befelé vezető úton, elmúlt életnyi pillanatok memoárjai szólítanak meg.

 

Megszokásból zárom le a biciklim. Nem mintha bárkitől is félteni kellene.

 

Itt ez nem az a jármű, ami rajtam kívül bárkit is hazavisz.

 

 

Néhány hónapja még bizakodón, de keserűn beszélgettünk. Együtt kerestük az életcélokat, kifogyhatatlan ötletekkel, hogyan élhetne tartalmasabb, örömtelibb életet. Biztattam az apró örömök megélésére, önmaga megajándékozására, egy egészséges önzésre, és nem a folyamatos lemondásra.

 

Bizalmatlan volt a fogadtatás, hiábavaló a bátorítás. Bár elfogadta a kezeléseket, de az állapotáig vezető okokat rajta kívülállónak tulajdonította. Hibás volt mindenki, a gyerekkori meg nem értettség, a fiatal felnőttkori sikertelenség, a párkapcsolati magány, a munkahelyi mellőzöttség, sorolhatnám. A kifogások hosszú sora, ami a betegségéhez vezethetett. Kértem, rakja félre a sérelmeket, előre nézzen, ne hátra. Tegyen magáért. Minek? Hisz mások sodorták ide, ő nem tehet róla  - jött a válasz.

 

Ha kívüli az ok, akkor ugye a segítség is kintről várja.

 

Többen próbáltuk jobb belátásra bírni, tennie kell a gyógyulásért, ahogy a betegségért is tett, jócskán lapátolt rá. Jött másik „gyógyító", hasonló érvekkel, kezdeti sikerekkel. Az elutasító reakció ugyanaz volt, a válaszok sora, mindenki hibás a sorsa miatt, csak ő maga nem. A problémákat kereste, nem a megoldásokat.

 

Időzített bomba, a karma nem vár sokáig. Megadja a lehetőséget az életprogram lejátszására, de ha nem abban az irányban halad, a felsőbb én kikapja a testből, nem pazarol további éveket.

 

 

Neki kereken 50 év adatott.

 

Drága Zsuzsi, nyugodj békében!

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
janos
#14. 2011. november 1. 11:20
Kedveseim!
Annyi szépet elmondtatok egymásnak,mennyire szebb lenne az életünk, a Föld kerekség minden zugában, ha mindenki ennyire szeretné egymást mint mi. Meg vagyok győződve, hogy ez nem álnok mellémagyarázás ami történik közöttünk a Tollal.hu-n.
Támogassuk, szeressük, egymást, nézzük el a hibákat mert nincsen tökéletes ember a földön.
Mindannyian tévedünk. Az az igazi barát és segítő társ aki szemedbe azt mondja amit hátad mögött és azt amit érdemelsz, és nem azt amit ,hallani szeretnél. Gratulálok mindannyiunknak bele értve a SZERKESZTŐSÉGET IS. János
Fer-Kai
#13. 2011. november 1. 11:03
A karma egy magasabb természet törvényszerű kiigazítóereje, és mint ilyen, mindig semleges. A hatásaira adott pozitív vagy negatív reakcióink következtében válik "áldássá" vagy "átokká".
Vannak akiknél "meglepően sokat vár", hiszen magasabb szempontok alapján működik, amelyet oly mértékben érthetünk meg, amilyen mértékben feljebb léptünk a létrán.
harunalrasid
#12. 2011. november 1. 10:32
karma, dszosz, sors...hasonló fogalmak...
a biztos halál tudata több fázison keresztül hat: a felháborodás, a kétségbeesés, a tagadás, a vád, a belenyugvás - nem okvetlenül ebben a sorrendben - mind-mind ott van.
szuszi mintha megrekedt volna az egyik fázisban.
de az írásod ettől függetlenül megérint...
Eliza Beth
#11. 2011. október 31. 15:07
Nehéz elhinni, hogy mi magunk alakítjuk a sorsunkat. Pedig........................
Juhász Kató
#10. 2011. október 31. 14:13
Örülök, hogy pozitív tapasztalataid is vannak.
Fontos, hogy az emberek segítsenek egymásnak nehéz élethelyzetekben, jó
tanácsokkal.
előzmény: Dolphin hozzászólása, 2011. október 31. 13:26
Dolphin
#9. 2011. október 31. 13:26
Köszönöm, Kedves Kató!

Nekem különösen személyes szívügyem, mint túlélőnek, hogy a tapasztalataimmal segítsem a sorstársakat.
Mindkét oldalt megéltem. Zsuzsinál azt, hogy nem fogadta el a segítséget, másoknál viszont azt, hogy nyitottak, és időben belátták, változtatni kell a gondolkodásmódon, a "programon", mert végzetes lehet a folytatás.

Üdv. Dolphin
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. október 31. 13:16
Juhász Kató
#8. 2011. október 31. 13:16
A rossz döntések és az azokhoz való ragaszkodás viszik vakvágányra az emberek életét, és a lélek sérülései a testet is megbetegítik.
Írod: bizalmatlan volt a fogadtatás, hiábavaló a bátorítás.
Gyakran látjuk, hogy számunkra fontos emberek
rossz döntéseket hoznak, de nagyon kényes dolog figyelmeztetni, pedig egy kívülálló sokszor
reálisabban tud megítélni egy helyzetet.

Kívánom Zsuzsinak, nyugodjon békében!
Dolphin
#7. 2011. október 31. 13:00
Köszönöm szépen, Kedves Mara.
Szeretettel: Dolphin
előzmény: Mara hozzászólása, 2011. október 31. 12:50
Dolphin
#6. 2011. október 31. 12:58
Kedves Zsuzsa, nagyon találó az idézet, minden benne van. Köszönöm. :)

Átvitt értelmű üzenete is van az idézetnek:
a fent és a lent közötti egyensúlyt megtalálni, egy lehetőség, ami rajtunk múlik. Nem élhetjük a másik életét, csak a sajátunkat. Ahogy éljük, úgy mozdulunk el valamelyik irányba. Képletesen a létra fokán az égbe juthatunk (mennyország), vagy csúszhatunk lefelé is. Megteremtjük a magunk poklát, itt, a földön. A létrán középen, egyensúlyban lenni az ideális. Onnan szemlélni sorsunkat stabil, és biztonságos. Mint a jó navigátor, aki a horizontot, figyelve fel tud készülni a váratlan eseményekre,kezében tartva sorsának (kormány) kerekét.

Üdv. Dolphin
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2011. október 31. 08:52
Mara
#5. 2011. október 31. 12:50
Fogadd őszinte részvétemet. Írásod komoly tanácsokkal látja el az olvasót.
Szeretettel: Mara
Dolphin
#4. 2011. október 31. 12:42
Kedves Ariadne. Ez volt a célom, elgondolkodni azon: döntéseink következménye pillanatnyi élethelyzetünk.
Ki mint vet, úgy arat....
Üdv. Dolphin
előzmény: ariadne hozzászólása, 2011. október 31. 06:05
Döme Zsuzsa
#3. 2011. október 31. 08:52
Weöres Sándor írta - bocsánat, ha nem pontos az idézet, de most nem találom a kötetet - valahol: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Kár, hogy nem mindenki képes megtalálni annak első fokát.
Tetszett az emlékező írás.
ariadne
#2. 2011. október 31. 06:05
Nagyon elgondolkodtató írás!
üdv:ariadne
Hozzászóláshoz jelentkezz be!