Egy patinás folyóirat szerkesztősége

tanúja voltam

Az asszisztens

 

H. Bence fontos ember volt, főszerkesztője egy irodalmi magazinnak. Havonta kétszer jelent meg és kizárólag a helyi művészek alkotásait közölte, verseiket, rajzaikat, vicceiket, pletykáikat. Működött itt kiadó is, a helyi írók olvashatatlanul unalmas műveinek kiadására.

A főszerkesztő úr az egyetemen is tanított, adjunktusi rangban, verstani ismereteket adott elő.

A magazinban közölt verseket ő írta, vagy valamelyik tanítványa.

A magazin előfizetők pénzéből tudott megjelenni, ezért fontos szerepet töltöttek be a terjesztők, akik civilben zsokék voltak a pesti ügetőn. Tekintélyes összegeket markoltak fel ezért, ha elég sikeresen szerepeltek, nemcsak a lovon, hanem az előfizetők szerzésével is.

A magazin csekély állandóra alkalmazott személyzettel működött.  A főszerkesztőn kívül a kiadó igazgatója, egy asszisztens - Irmuska - a "mindenes" és néhány nem létező személy.

A külső munkatársak között megemlíthető egy „szabadúszó" rajzoló, aki a reklámokhoz kliséket készített, egy matematika szakos hallgató, aki a keresztrejtvények szakértőjeként jeleskedett és jómagam. Mindenes voltam én is, ha kellett, írtam verset, regény-ismertetőt, riportot, könyveket csomagoltam, az előfizetők példányait postáztam vagy a főszerkesztő kisfiát sétáltattam. Irmuskától rengeteget tanultam az asszisztensek feladatairól.

-         Tudod, a legfőbb szabály az, hogy mindent ismerni kell, de hallgatni a szabálytalanságokról. Csakis ebben az esetben tarthatod meg ezt a remek állást.

-         Köszönöm, Irmuska, egy életre leköteleztél, mert itt bizony van miről hallgatni, de nem is nehéz. A fizetésemet megkapom, a többi tapasztalatom szórakoztató.

Később sajnos fény derült sok furcsa visszaélésre, sikkasztásra. Engem is beidéztek tanúnak, de „nem tudtam semmit" - hiszen a legfőbb asszisztensi szabályt - a hallgatást - megtanultam. Nem is kaptam büntetést, az állásra pedig már nem volt szükségem.  A vezetőket felelősségre vonták, büntetésből jobb állást kaptak, Irmuska pedig a megújult magazin igazgatójává lépett feljebb a ranglétrán. Megérdemelte, mert ő hallgatni tudott mindenről, amiről nem illett beszélni. Igazi mesterasszisztens volt

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!