Egy kis fájdalom

A maró érzés újra és újra beléd hasít.

 

A maró érzés újra és újra beléd hasít. A kín, amelyről azt hinnéd, az idő haladtával halványodni fog, mégis visszatérő ismerősként látogat meg téged. Szerettél. Viszontszerettek téged. Vagy csak viszonzatlanul szenvedtetek az érzelmeitekkel. Megbántottak. Megbántottál másokat. Becsaptak, és te is bűnös vagy ebben a szerepjátékban. Hibákat hibára halmozol, a válladat óriási súly teszi próbára. Úgy hiszed, még bírod, talpon bírsz maradni, de tudod, a térdeid úgy remegnek, akár a szíved. Ha összeesel, mindennek vége, ki segítene újra talpra, és indítana téged utadnak az élet hullámaiban? Küzdj ellenük! Sodródj velük addig, amíg azok előre visznek! A nyomorúságos múlt hozhat virágzó termést a jövőben.
Az ember társas lény, éppen ezért magányában csak egy elveszett kiscica, aki nem találja az otthonát. Kétségbeesetten bolyong, zsákutcába téved, ám mire visszafordul, és kiérkezik onnan, addigra az eddig bejárt, megszokott út megváltozik. Nem tudod, honnan indultál, merre tartottál. Arra veszed az irányt, amerre a leghalványabb reményfoszlányt reméled. Kimerültél, álomba kívánsz merülni, szomjas vagy és éhezel. S akkor mégis... mégis valóra válik a lehetetlen. Ott terem a segítő kéz, amely betakar téged, ételt és tejet ad neked, megfürdet, szíve melegével oltalmaz téged. Vajon mindig számíthatunk valakire, ha elvesznénk magunkban, gondolatainkban, lényünkben? Mindig akad egy barát melengető biztonságot nyújtó karja, amely oltalmaz minket? Akkor is ott áll az a valaki, ha nekünk fogalmunk sincs érzelmeiről?
"Annyira a magaménak akartalak, hogy szívem szerint nyakörvet akasztottam volna a nyakadba. És ez engem is megrémisztett." /Nana c. animéből mondja Oosaki Nana/
Önző módon a kezemben akartam tudni a kezed erős szorítását, kegyetlen dolgokra voltam képes, amelyekről fogalmam sem volt, hogy azokkal szenvedést okozhatok neked. Amit a saját örömömnek hittem, a tiédnek is azokat gondoltam. Azt hittem, ha engem ez boldoggá tesz, akkor te is ugyanezt fogod érezni. Tévedtem. Csak veszekedtünk, dührohamok gyötörtek, nem akartalak elengedni. A kezed azonban nem eresztett el. Velem voltál. Nem hagytál el, csak elmentél. Hogyan változhatnék meg, ha egyszer ez az örömet árasztó szerelem a kínok kínjába is átvergődhet? A magam sorsának lennék kovácsa? Ha megváltoznék, talán... A szerelmem nem múlik, csak a körülmények változnak. Vajon a minket összetartó piros fonál elszakadhat egyszer? Ha egyszer elszakad, nincs, ami hozzád kötné életemet, számunkra csak a halál vár. Harcolnom kéne magam ellen? Ha harcolok is, csak a sanyarúság lesz mellettem, ám legalább a kezed szorítása nem hagyna alul. Kettőnk szerelme csak akkor maradhat életben, ha együtt lehetünk. Éltetjük egymást, tápláljuk egymás gyökerét, akár a víz. A tűz feléget mindent, de a víz minden életnek a forrása, újrateremtője.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
ChiliPapaya
#10. 2013. március 3. 16:35
Köszönöm szépen!
előzmény: Balage hozzászólása, 2013. március 2. 10:18
Melinda1979
#9. 2013. március 2. 11:39
Ha belátod a hibáid,az már jó jel!Legnagyobb probléma,mikor nem látjuk be azokat!És az az ember aki így tele van érzelmekkel,az NEM rossz ember...tehát??!
előzmény: ChiliPapaya hozzászólása, 2013. március 1. 17:24
Balage
#8. 2013. március 2. 10:18
Tetszett az írás és a kép is hozzá. Grat!
Csilla
#7. 2013. március 1. 19:35
Írásodat olvasva átéreztem fájdalmas vívódásodat.
Önvádaskodás, megválaszolatlan kérdések és jó néhány bölcs gondolat......
Elsősorban önmagaddal kell jóban lenned ahhoz, hogy másokat feltétel nélkül tudjál szeretni......
Ha már felismerted a hibáidat, és igyekszel változtatni, akkor jó úton haladsz.
Sok sikert kívánok neked:
Csilla
ChiliPapaya
#6. 2013. március 1. 17:24
Köszönöm, ez valóban sokat modó idézet. A gond forrása, a bonyodalom, az, hogy képtelennek érzem erre magamat. És amint tévútra térek, végtelenül rossz embernek tartom magam, teli s tele hibákkal
előzmény: Melinda1979 hozzászólása, 2013. március 1. 11:01
Melinda1979
#5. 2013. március 1. 11:01
Írásodat tökéletesen megértettem ....Egy idézetet szeretnék ide betenni,és szerintem nagyon meg fogod érteni a mondanivalóját!Próbálj e szerint cselekedni,és meglásd minden jóra fordul :)
“Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.” (Buddha)
Rézi
#4. 2013. március 1. 10:57
Önzőségünkben van,hogy azt hisszük,ami nekünk jó,az a másik félnek is.Ám ez legtöbbször nem így van....!
Tetszett,gratulálok,Béla-Rézi
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek