Egy géniusz ifjúkora

A szellemi háttér megrajzolása arra is keresi a válasz - feltehetően nehezen megadható - választ, hogy mindez hogyan hatott, hathatott-e Neumann János tudományos fejlődésére.

 

Egy géniusz ifjúkora

Neumann János emlékkiállítás a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban

„Egy elméletről soha nem lehet azt állítani, hogy azt a tapasztalat bebizonyította, hanem csak azt, hogy az a tapasztalat legjobb ismert összefoglalása." (Neumann János a kauzalitásról és a rejtett paraméterekről)

Két, a felnőtt kor küszöbéig sikeresen felnevelt gyermek édesapjaként sem tudom megérteni azt az anyai szigort, az iskolán kívüli életünk négy fal közé kényszerítését, mely testvéremmel együtt részünkre megadatott. A hermetikus kalitka rácsainak tágítását gimnazista koromban, egy unalmasnak ígérkező tanítási nap, a pad koptatása és egy feltehetően rosszul sikerülő orosz dolgozat megírása helyett, a Közlekedési Múzeum titokban történő meglátogatásával kezdtem. Akkor két dolgot biztosan nem sejthettem, ez a kiruccanás tekinthető nagy ívű iskolakerülési pályafutásom kezdetének, és ami ennél sokkal örömtelibb, hogy majd negyven évvel később rendszeres résztvevője lehetek a múzeum kiállítás megnyitóinak. A háborút szerencsésen túlélt tárgyak, melyek között Neumann János gyermek- és ifjúkorát töltötte, árulkodnak arról a családi miliőről, ahol a huszadik század legnagyobb matematikusa formálódott.

A nagyközönség először láthatja ezeket a tárgyakat, melyeket Selmeczi György őrzött meg. Bútorok, képző- és iparművészeti alkotások, könyvek, szóra bírható néma tanúk. Selmeczi György: A szellemi háttér megrajzolása arra is keresi a válasz - feltehetően nehezen megadható  -  választ, hogy mindez hogyan hatott, hathatott-e Neumann János tudományos fejlődésére. Szeretnénk színesíteni, árnyalni az életrajzokban általában elhanyagolt, Budapesten töltött évekről adott képet.

Margittai Neumann János Lajos (Dr. Neumann Miksa, az apa I. Ferenc József magyar királytól 1913-ban nemesi rangot kapott, ezóta használja a család a Margittai előnevet) 1903. december 28-án született, elsőszülött fiúként. (Testvérei: Mihály 1907-1989, Miklós 1911- , Márciusban ünnepelte századik születésnapját.) Mind a három fiú a Fasori Evangélikus Gimnáziumba járt. Neumann János a középiskola után Budapesten matematikát, kísérleti fizikát és kémiát, Berlinben filozófiát, kémiát, matematikát, fizikát tanult, majd a zürichi Szövetségi Műszaki Főiskolán vegyészmérnöki diplomát kapott. Berlinben, Göttingenben, Princetonban tanít. Részt vesz a Manhattan-tervben (atombomba), 1944-től vesz részt a számítógép kifejlesztésében. 1957. február 8-án hunyt el. Valószínűleg az első kísérleti atombomba felrobbantásakor elszenvedett radioaktív fertőzés következtében kialakult szarkóma okozta halálát. Tudományos munkássága kiterjedt a kvantummechanikára, alkalmazott matematikára, számítástechnikára (Neumann-elv), aero- és hidrodinamikára, meteorológiai előrejelzésre, közgazdaságtanra (játékelmélet), részt vett az atombomba és a hidrogénbomba kifejlesztésében.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
béka
#5. 2011. május 1. 19:53
Köszönöm válaszod, bár újabb kérdések és gondolatok fogalmazódtak meg bennem. (Az iskolakerülés háttere szakmailag is érdekelt.) Válogathattál, mégsem választhattál, mert működött a determinizmus, és én sajnos nem hiszek abban, hogy ennek pályáját teljes egészében magunk rajzolhatjuk meg. Talán épp a határozatlansági reláció miatt….:-)) Kritikus és független gondolkodásúnak lenni ritka kincs (és megbecsülendő az ilyen ember), hermetikusan zárt kalitkában ennek létrejötte lehetetlen, tehát te döntöttél, később mégis kitaszítottak világának említed. Vajon lett volna mit eltékozolni, ha a kalitkában maradsz? Megmutatkozhatott, kibontakozhatott volna ott bármi tehetség is?
A függetlenség öncélú örömének megtapasztalása nélkül vágytad-e volna valaha is az elfogadást ?
Örülök, hogy olvashatlak itt a Tollalon.
előzmény: markusdeak hozzászólása, 2011. május 1. 16:17
markusdeak
#4. 2011. május 1. 16:17
Kedves Béka!
Igen. Rejtett paraméterek, de talán megfejthetők. Bizonyos megközelíthetetlenséggel - egy másik géniusz, Heisenberg fogalmával, határozatlansági relációval - rekonstruálhatók a hatások. Két szülő, eltérő elfogadás, mintakövetés, szintézise az ingereknek. Innen nézve szerencsés gyermekkorom volt, válogathattam. Mégis úgy érzem működik a determinizmus, de ennek a pályáját mi magunk rajzoljuk meg. Ezek azok a pozitív és negatív hatások, amire kiváncsi vagy. Az iskolakerülés, bár későbbi életemet megnehezítette, szabaddá tett, és azt hiszem kritikus és független gondolkodásúvá. Eltékozolt tehetségemből mára valamennyit visszaszereztem, bár ez mellékes körülmény. Függetlennek lenni öncélú öröm, megoszthatatlan, inkább átok, a kitaszítottak világa. Ezért szeretem a Tollalt és érzek hálát, mert úgy érzem itt elfogadtak.
előzmény: béka hozzászólása, 2011. május 1. 13:01
Answer
#3. 2011. május 1. 16:04
Mennyi apró véletlenen múlik valaki élete, pályája, sorsa. Azt mondják nincsenek véletlenek, de szerenecse létezik. Van olyan, hogy valaki már ötévesen is tudja mi lesz az, ami kitölti majd az életét. Aki hátrafelé tekintget az elmúltakra, valószinüleg úgy van vele , mint én, sok minden alakulhatott volna másként is.
Neumann János sikereit a tehetsége vitte oda, amit elért.
Örömmel olvastalak!
béka
#2. 2011. május 1. 13:01
Az, hogy egy családi háttér miként hat a szellemi fejlődésre, azt hiszem, nagyon megfoghatatlan. Neumann szavait kiragadva „rejtett paraméterek”.
Talán magad tapasztalataiból is tudnál párhuzamot vonni. Szívesen olvasnék (mint hiteles forrásból) írásaidban iskolakerülési éveidről, annak életedre gyakorolt pozitív és negatív hatásáról. Nekem tetszett ez a saját gyermek- és ifjúkorod felvillantásával induló, érzelmi töltettel átvezetett kis kóstoló Neumannról.
Szép napod legyen!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek