Egy amatőr festő emlékére.....Édesanyámnak

Amatőr festőként sosem kerültek kiállításra a képei míg élt...



Amikor ezt a képet festette még nem gondolta, hogy utolsó alkotásai lesznek. Akkor még nem tudta, hogy pár év múlva már ilyen szabadon lehet a lelke, mint ahogy  hajó a tengeren.
Nem tudom mi volt akkor a lelkében. Nem tudom kire gondolt. Nem tudom tudta-e milyen rövid az élet....
Amikor ezt a festményt lefotóztam, abban reménykedett, hogy az életében kiállításra kerülnek a festményei. Tévedett......
Amikor ezt a festményt mutatta nekem az arca még ragyogott az élni akarástól .... az alkotói boldogságtól..... a reménytől...


kep




Ez a kép a falon lóg édesapámnál....féltve őrzi...
Amikor lefotóztam azt mondta anyu neki festette. Tele a szeretet színével. Akkor még nem tudta, hogy valójában szerette őt....még most se tudja. Leéltek több tíz évet egymással, a szeretet közöttük igen viharos volt. Sokan azt mondták a családban anyu nem tudott szeretni senkit magán kivül.
Most csendben sírok, miközben írom ezeket a sorokat. Mit tudnak az emberek a szeretetről? Én tudom, hogy tele volt a szíve, de volt valami ami mindig keserítette az életét.

87' - diagnosztizált autoimmun betegség....azóta szenvedett. Hogy tudná az ember felhőtlenül kimutatni a szeretetét? Hogy tudná élvezni az életet amikor beteg évtizedekig, máról holnapra él, a semmiből épít várat, egyszer fent egyszer lent?
Ki az aki valójában tudja mit akart az élettől? Mért nem vihette többre? Mért nem hittek benne? Mért nem volt senki aki felkarolta volna a tehetségét? Mért hiszi mindenki azt, hogy ő olyan rossz volt? Mért nem emlékszik senki a jóra, arra amikor jobban volt, arra mikor mosolygott, arra mikor alkotott, arra mikor szeretett, arra mikor a semmiből csinált valamit, arra hogy mennyit adott is.
Könnyű emlékezni arra, hogy nem tett semmit, hogy egoista volt, hogy átgázolt embereken, hogy kényszer helyzetbe juttatott embereket....

Én emlékszem jóra is....

 Emlékszem mikor szeretett,
 Emlékszem mikor nevetett,
 Emlékszem mikor sírt a lelke,
 Emlékszem mikor átölelt.
 Emlékszem mikor remélte,
 Emlékszem mikor hitte,
 Emlékszem mikor elhitte,
 Emlékszem mikor rám nézett.
 Emlékszem mikor szenvedett,
 Emlékszem mikor remélve,
 Emlékszem mindig várt engem,
 Emlékszem mikor végleg elment.....

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Ruder - Jana
#5. 2014. május 18. 12:47
Aki így tudott festeni, az csak jó ember lehetett...
Csarnay Krisztina
#4. 2011. május 16. 23:38
És köszönöm, hogy ide feltettétek megérdemli ha már nem élhette meg, hogy dicsérik.
Csarnay Krisztina
#3. 2011. május 16. 23:37
Anyu legszínesebb festménye :-)
markusdeak
#2. 2011. május 16. 23:22
Örizd az emlékeid. A második kép, a japán, nagyon elkapta a fametszeteik hangulatát. Igen szép.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!