Égessem el?

Legalább annyi hasznuk legyen hogy meleget adnak. Égessem el Robin Hoodot, Csutakot a mikrofonjával együtt? Három forintos könyv. Mikszáth Kálmán: Krúdy Kálmán csínytevései.


Kemény kalap és krumpliorr. Delfin könyv.

Walter Scott, Bulgakov, és sok más neves író művei, hevernek egy zsákban egymásra hajigálva.

Blangaroni fáraó, Mándy Robin Hodd-ja. Istenem mennyit olvastam, hányszor éltem át a kalandokat! Ez meg itt a Repülő osztály. Ni, Erich Kastner eltűnt miniatűr cimű regénye! Hát ezt nem! Ezt nem égethetem el. A kőbaltás embert?

Kizárt. Ilyen nincs ebben a tetves életben!

Álltam a zsák felett és szikrát szórtak a szemeim. Szedegettem ki a könyveket és csak forrt bennem a düh. Hát itt van vége a világnak!

Ezeket elégetni?

„ - Van itt egy csomó könyv ami nem kell. Vidd el. Már mind kopott és van amelyiknek fedele sincs, meg olyan is amiből már hiányoznak a lapok. Égesd el a kályhádban!"

Nem mondom büszke vagyok a kályhámra. Magam építettem téglából. Olyan kellemes mellette üldögélni. Mióta megvan, tudom milyen a családi tűzhely körül ücsörögni.

Égessem el? Hogy üljek mellé ha tudom hogy ebben égnek el a kedvenc könyveim?

Tudom hogy meredek hasonlat, de nekem Auswitz jutott eszembe.

Kis rece hiába lóbálja a rugós táskáját, megy a kremába. Süle meg aki papírt eszik, most őt eszi meg a kegyetlen tűz.

Az én kályhám nem krematórium, és én sem vagyok tömeggyilkos.

De hova tegyem ezt a zsák könyvet?

Minden szobában könyv van, minden helységében a háznak könyves polcok, tele rakva. Egy falatnyi hely sincs ahova még beszúrhatnék egy könyvet, egy csodát.

Átkozott dilemma.

Napokig kerülgettem a zsákot, halasztva a döntést. Aztán egyik délután a nejem csak foghegyről oda vetette:

-Ott állnak a zsákban a könyvek. Láttam hogy kotorásztál benne. El kellene intézni őket. Különben is odakinn tönkre mennek.

El kellene intézni...

Jules Vernét kéne először félre tenni. A dunai hajóst, azt sokat olvastam, láttam is filmen. Vagy inkább Fejes Endrét, régi már ez a könyv. A Mocorgó. Ezt is láttam filmen. Ők égjenek először.

Ez valami borzalom.

Itt az egész gyerekkorom.

Az aranybánya titka, Az elcserélt kalap. Félvarázs.

Az isten verje meg hát ezek neveltek! Kartal visszatér...

Na ebből elég!

Tüzre vágom mind, hisz annyi a könyv mint a szemét. Azt sem tudom hova rakjam őket, és a büdös életben nem fogom őket elolvasni, de még a gyerekeim sem! Ebben a telibe lökött világban minden digitalizált. Le is van töltve belőlük egy csomó hát mit érzékenyülök el azon, hogy egy halom papírt elégetek!?

Legalább annyi hasznuk legyen hogy meleget adnak.

Égessem el Robin Hoodot, Csutakot a mikrofonjával együtt?

Három forintos könyv. Mikszáth Kálmán: Krúdy Kálmán csínytevései.

Olyan sárga a papírja hogy szinte málik.

Emlékszem rá olvastam valamikor, de már csak hangulatát tudom felidézni.

Ezt is félreteszem, majd valamikor elolvasom.

Kiegyeztem magammal. Válogatok, kegyetlen önkritikát gyakorolva, meg emberelem magam.

Fél óra alatt végeztem is velük. Kinyírtam őket egytől egyig. Tűzre velük had égjenek!

Kosárba szedtem őket és nekiálltam begyújtani a kályhába.

„Végetek van!" Összeszorított álkapoccsal markoltam beléjük.

Átválogattad őket?- hajolt fölém a nejem.

Zavartam felpillantottam, mint akit rajtakaptak a legnagyobb bűnön ami létezhet a világon.

-Persze, nem látod hogy begyújtok velük!

- Ezekkel? Hiszen ezek nem is könyvek, hanem újságok!

- Igen, de ezek is a könyvek között voltak.- dacosan felnéztem rá. - Nem vagyok gyilkos!

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Döme Zsuzsa
#8. 2012. október 28. 21:41
Nem sokat változhattam, mert most is ugyanaz a véleményem. Kellemes olvasmányélményeket, emlékeket ébresztettél bennem...
Csilla
#7. 2012. október 28. 20:17
A könyv a legjobb barát, nem szabad megválni tőle, az eszmei értéke felbecsülhetetlen.
Nagyon jó írás, tetszik :-)
ariadne
#6. 2012. október 28. 18:50
Én sem bírnám elégetni őket, teli a pincetárolóm régi könyvekkel, delfin, albatrosz stb, szétesve, megsárgultan, csak a helyet foglalják. A napokban betörtek a tárolómba, fizikai fájdalmat éreztem, hátha vittek a könyveimből. pedig valószínűleg semmiféle értéket nem képviselnek. Filléres emlékeim. Ahogy írtad, csak néhány egykori hangulat érint meg, amikor olvastam őket:) Valószínűleg ehhez ragaszkodom:) Naponta a fejemben jár, hogy elő kellene keresni ezt vagy azt. De lehetetlenség ennyi könyv között. Kidobni meg nem bírok belőlük. A könyv az szent:)
puszillak:ariadne
Döme Zsuzsa
#5. 2010. november 15. 18:50
A címbeli kérdésre: a világért sem! Jó, hogy a könyveknek megkegyelmeztél. Én egyiket-másikat "véletlenül" ott felejteném egy ablakpárkányon, egy parkban vagy a játszótéren - hátha valaki elolvassa!
A Micimackót, az Egri csillagokat, A lipcsei Tamás-templom karnagyát, A Sugár úti palotát meg még egy-két kedvenc könyvemet én úgy négy-ötévente újraolvasom. Minden életkoromban mást fedezek fel bennük. Üdvözlettel: Zs.
Eliza Beth
#4. 2010. november 10. 19:26
Egyetértek!
előzmény: hozzászólása, 2010. november 10. 17:50
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek