Drogoló

Valahányszor felállok egy-egy drogkonferencia rémületes számadatainak végighallgatása után, csak a tehetetlenség érzése bír úrrá lenni rajtam.

 

 

Két írást szeretnék megosztani Veletek.

 

Az egyik:

 

„Figyelj és hallgass meg!

 

 

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg

És Te tanácsot adsz, nem teljesíted a kérésemet.

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg az érzéseim,

És Te elmagyarázod, hogy miért rossz,

Hogy úgy érzek, akkor rám tiportál.

 

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,

És Te úgy érzed, hogy valamit tenned kell.

Hogy problémám megoldódjon,

Bocsáss meg, de én úgy látom, hogy süket füleket találtam.

Nem kértem mást, csak hogy figyelj rám és hallgass meg!

Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél.

Nem kértem mást, csak hogy figyelj és hallgass meg!

 

Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.

Amikor teszel valamit helyettem

Amit nekem kellene megtennem

Csak megerősíted a gyöngeségemet és a félelmemet.

 

De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek,

- még ha ez az érzés számodra érthetetlen is -

Lehetővé teszed számomra, hogy megvizsgáljam,

És értelmet adjak az életemnek.

S ha ez megtörtént, a válasz világossá válik,

Tanácsra nincs szükség.

 

Talán ezért használ sok embernek az imádság,

Mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást.

Csak figyel és hallgat. A többit ránk bízza.

Tehát Te is kérlek, figyelj rám, és hallgass meg,

És ha szólni akarsz, várj egy picit.

 

Akkor majd én is tudok Rád figyelni."

 

 

 

A másik:

 

„Kedves Szüleim!

Narkós vagyok, eddig hogy nem vettétek észre?

Mindaddig menekülök, míg nem látom magam mások szemében és szívében. Azért kérek segítséget, mert a drog már nem segít, mert nincs menedék önmagam elől. Nem akarok egyedül lenni, mint oly sokszor a kábítós „kis halálban", hanem szeretnék megszabadulni, élni önmagam és mások számára.

Segítsetek szeretetetekkel és bizalmatokkal. Ne oldjátok meg a problémáimat helyettem. Ha mégis így tennétek, csak elveszíteném a tiszteletemet önmagam felé is.

Ne alázzatok meg emberi méltóságomban, ne oktassatok ki, ne prédikáljatok, szidjatok, hibáztassatok, vitatkozzatok! Lehet, hogy nektek jobb lenne így, de a helyzet közöttünk csak rosszabbá válna.

Ne higgyétek el, ha ígérgetek, úgysem tudom betartani. Bár amikor mondom, és amit ígérek, azt komolyan gondolom. Az ígérgetés az egyetlen út a számomra, ahol késleltetni tudom az elvonás várható testi kínjait, lelki fájdalmait. De ha megegyeztünk végre valamiben, tartsátok magatokat ahhoz.

Ne veszítsétek el türelmeteket! Ez csak ártana nektek és nekem egyaránt. Ne erőszakoljátok rám aggódásotokat, hadd tegyem, amit tennem kell. Ne higgyétek, hogy mindent elmondok nektek. Gyakran magam sem tudom, mi az igazság. Ne babusgassatok, és ne próbáljatok megóvni tettem következményeitől. Mindenekelőtt ne szakadjatok el a realitástól, mint ahogyan én tettem. A függőségem annál rosszabbá válik, minél régebben tart.

Most kezdjünk el gondolkozni, tervezni, mi lehet a gyógyulás útja, keressünk egy szakembert, aki segíteni tud. Segítségre van szükségem tőletek, egy orvostól, egy pszichiátertől, aki képes lesz velem együtt megszabadítani ettől a nálam sokkal erősebb hatalomtól."

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Döme Zsuzsa
#4. 2011. február 23. 21:15
A témafelvetés és a cikked is megérdemli a figyelmet. Ráadásul a versben megfogalmazott jogos igény: a meghallgatás vágya minden emberi kapcsolatnak az alapja kellene hogy legyen.
béka
#3. 2011. február 15. 18:50
Kedves Eliza Beth!

Lehet, hogy a Te meglátásod a jó, és ez esetben jogos a felvetés.
Én a gyermek e sorait úgy értelmeztem, hogy ő bizony ígér, de számtalanszor tapasztalta, hogy ezt az ígéretet nem tudja betartani, és nem azért, mert nem akarja. (Ígérgetés: leszokom, nem megyek többé abba a társaságba, rá se nézek a szerre, a családom a fontosabb…..stb.) Tényleg nem tudja betartani, egyedül nem, mert a függőség egy sokkal nagyobb hatalom.
De ha ígér és úgymond megállapodást kötnek (segítséget kérünk, nem szakítod meg a kezelést), akkor a szülei kérjék ezt az ígéretet számon rajta, legyenek ők az erősebbek és következesek
. Sajnos – kevés kivételtől eltekintve – a család is generálja a problémát. Számomra a döbbenetet mindig a második írás eleje okozza. „Narkós vagyok, eddig hogy nem vettétek észre?”

Köszönöm, hogy észrevételedet megosztottad velem.
Legyen szép estéd! :))
béka
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. február 15. 12:12
Eliza Beth
#2. 2011. február 15. 12:12
Nagyban egyet tudok érteni az írás mondandójával, de ez azért igencsak ellentmondásos nekem:
"Ne higgyétek el, ha ígérgetek, úgysem tudom betartani. --- De ha megegyeztünk végre valamiben, tartsátok magatokat ahhoz."
Vagyis ő úgysem fogja tartani magát, de a másiknak kell???? Érdekes felfogás akkor is, ha tudatmódosult az illető. Persze, neki így kényelmes...
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek