Douglas Murray: Európa furcsa halála, Bevándorlás, identitás, iszlám

Muray könyve tényeken és nem ideológián alapul, nyíltan szembeszáll a politikai korrektség hazug szellemiségével. Olyan tapasztalatokat oszt meg, melyeket csak kevesen ismernek.

 


Murray kronologikus sorrendben mutatja be azokat az eseményeket, melyek során bevándorlók árasztják el Európát, melynek jól látható következményei a bűnözés és a no-go zónák, terrorizmus. A többségében muzulmán vallású embertömeg teljesen átformálja mindennapjainkat, életünket. A legális és az illegális bevándorlás közötti elmosódó határvonal miatt elveszik a remény, hogy ez a folyamat megállítható, vagy mint kívánatos, ellenőrizhető, megfordítható legyen. Azok a bevándorlók, akik már megérkeztek, és jogtalanul tartózkodnak a kontinensen, egyre nehezebben lesznek kitoloncolhatók. Minden új bevándorlóval Európa jövője rossz irányba változik.
Európa elveszítette bizalmát hitében, hagyományaiban és az örökségében - a brit szerző szerint a civilizáció a holtak, az élők és a meg nem születettek egyezsége - és az európai népek nem rúghatják fel ezt a „szerződést" melyre sikerrel támaszkodhatnánk a hódító kultúrával szemben. A mainstream, többnyire liberális médiában és az egyetemeken a political correctness érvényesül, minden kritikát idegenellenesként, rasszistaként és iszlamofóbként bélyegeznek meg.
A politikusok tagadják, hogy a migrációhoz való hozzáállásukon változtatni kellene. Azonban a bevándorlási válság során Kelet-Európa ellentétes magatartást tanúsít a Nyugattal szemben, melynek okát abban látja, hogy az utolsó ötven év jóléte elfejtette nyugattal az élet tragikus dimenzióit, mely nem törlődött ki a kelet-európaiakból. Ezeknek az országoknak nem volt olyan lelkiismeret-furdalásuk sem, mely szerint felelősek lennének a világ összes problémájáért.
Elismerve Murray megállapításainak helyességét, ezen a ponton vitába szállnék a szerzővel, a régió múltjának általa talán nem, vagy kevésbé ismert alakulása szerintem döntőbben befolyásolta Kelet-Közép-Európa válaszát a tömeges migráció jelenségére.*
1920. június 4-én írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában azt a békediktátumot, mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot. Franciaországnak, valamint Angliának elemi érdeke volt, hogy 1918 után ne jöhessen létre még egyszer egy Habsburgok vezette erős, soknemzetiségű Dunai monarchia. Ebben a törekvésükben szövetségesekre leltek a szerb, szlovák, román, horvát és szlovén nemzetiségekben, akik akár a történelemhamisítás eszközével is, befolyásolni próbálták a párizsi békekonferencia döntéshozóit, saját államaik bővítése érdekében. Thomas Woodrow Wilson elhíresült 14 pontjából a 10. és 11. vonatkozott Magyarországra, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaira, amennyiben az államok határainak a nemzeti választóvonalak szerinti átrendezését javasolta. Figyelembe véve a tényt, hogy az etnikai határok éppen a koncon osztozkodó-marakodó utódállamok túlzó, és a győztes hatalmak által támogatott követelési miatt nem valósultak meg, érdemes felidézni az országcsonkításban leginkább érdekelt magyarországi nemzetiségek előéletét.
A románok őseinek a vlachoknak 1201-ben történik első okleveles említése. Részben szervezett telepítés formájában, például a tatárjárás következtében elszenvedett népességveszteséget IV. Béla király a 13. században a Balkánon élő vlach pásztornép szervezett betelepítésével kívánta orvosolni, részben folyamatos beáramlás következtében foglaltak el területeket Nyomulásuk azonban agresszívé vált és egyre erősödött. A 18. században számuk 250 000-en volt Erdélyben, de e század végére megközelítették a 800 000 főt. Az 1784-ben kitört Hóra oláh parasztlázadása egyértelműen etnikai, vallási jelleget öltött.
Az 1396-ban elszenvedett nikápolyi vereség után tömeges mértéket öltött a délszláv népek betelepítése Magyarországra. A 15. században közel félmillióra tehető a szerb népesség. Az elkövetkező századokban egyre nagyobb tömegben telepednek le az országban. 1690-ben a kancellária felhívására a balkáni szerbek támogatásban részesítették a császári csapatokat a törökök ellen, majd a hadjárat kudarca után Csernojevics Arzén pátriárka, a későbbi szentendrei metropolita vezetésével körülbelül 40000 szerb menekült Magyarországra. Az I. Lipóttól kapott kiváltságaikat I. József és III: Károly megerősítette. A Rákóczi-szabadságharc alatt császári oldalon a magyarok ellen harcoltak.
A szlovák etnogenezis a a késő középkorban a Magyar Királyság területéhez köthető. A magyar honfoglalás hatására a szláv népesség nagy része beolvadt a magyarul beszélő népességbe, azonban a töredék szlávnyelvű törzsek népessége növekedett a 13. századi ruszin, és a 15. századi huszita cseh bevándorlással, (mindkettő hatása kimutatható a nyugat-, illetve a keletszlovák nyelvjárásban), illetve a tatárjárás után betelepülő morvákkal, lengyelekkel. Szlovák nemzeti identitásról a 17-18. század óta beszélhetünk.
Mind a szerbek, mind a románok - bár különböző mértékben - lényegesen kisebb kulturális távolságra voltak a magyaroktól, mint a most Európába özönlő afrikai és ázsiai, túlnyomó részt iszlám vallású migránsok, és a szlovákok esetében pedig alig beszélhetünk kulturális különbözőségről, integrálásuk, integrálódásuk nem történt, nem történhetett meg. Az integráció elmaradása egyértelműen a trianoni országcsonkolás egyik, bár nem egyetlen előfeltételének tekinthető.
A magyar lakosság és Kelet-Közép-Európa népeinek az aktuálpolitkai történelemhamisítás züllesztő hatásától mentes tagjai e történelmi tapasztalatból okulva aggodalommal tekintenek Európa elmúlt évtizedeinek legsúlyosabb válságára, melynek során néhány év alatt közel-keleti és afrikai bevándorlók százezrei, milliói özönlik el Európát.
Murray szerint folyamatos a törekvés az európai közvélemény meggyőzésére, hogy az ne ismerje fel a negatív változásokat.  A tömeges bevándorlás hívei folyamatosan hazudnak a tömeges migrációt illetően. Eleinte azt állították, hogy a migráció gazdasági növekedést eredményez, azonban ez az állítás a tények ismeretében nem tartható. A szerző egy vizsgálatra hivatkozik, mely megállapította, hogy a bevándorlók Angliában 15 év alatt 95 milliárddal többet vettek ki a szociális rendszerből, mint amennyit adók formájában befizettek. Egy új állítás szerint az öregedő kontinens életszínvonalának fenntartása érdekében szükséges és kívánatos a migráció. Amikor kiderült, hogy az öregedő társadalom érve sem tűnt meggyőzőnek, a sokszínűség, a kulturális gazdagság előnyei kerültek előtérbe.  Murray szerint ez valóban vitathatatlan, de megjegyzi, hogy „az első indiai konyhaművész gazdagíthatja a helyi konyhákat. A következő száz azonban nem hoz magával százszor érdekesebb indiai konyhát, ráadásul rossz egyezség a kicsit több nemi erőszak és a lefejezés.
A Nyugat-Európát sújtó terrorcselekményekről megjegyzi, hogy „Az ISIS-hoz hasonló csoportok az iszlám lehető legrosszabb értelmezését képviselik. Muszlimoknak és nem muszlimoknak egyaránt. De ez az iszlám szövegeknek egy interpretációja, és  egy érvényes értelmezése azoknak a tanoknak, amelyek Mohamed életéből, tanításából vezetnek le."
„Európa öngyilkosságot követ el, legalábbis vezetői úgy döntöttek, hogy öngyilkosságot kövessen el." Ennek egyik oka a leginkább a németekre jellemző „önvád zsarnoksága". Elismeri, hogy a rasszizmus, kolonializmus bűn, ugyanakkor kettős mércét vél felfedezni: „Az egyik legjelentősebb és leghosszabb ideig fennálló gyarmattartó hatalom az Oszmán Birodalom volt. Róluk miért nem esik szó?"
Murray szerint másik ok az „európai fáradtság", Európa elvesztette önmagában való hitét, túl sok vallásháborún, nemzetek közötti háborún, eszmék közötti összecsapáson ment keresztül és a politikai elit azt a látszatot kelti, mintha Dante, Goethe és Bach Európájának olyan űr lenne a szívében, amit csak az egész világ tölthet be. 
Murray szerint nagyobb eséllyel fog fojtatódni az eddigi politika, mintsem hogy művelői hirtelen hátraarcot hirdessenek. „A képviselők mindent megtesznek, hogy a helyzet tovább rontsák úgy és olyan gyorsan, ahogy csak tudják." Kasselben egy lakossági gyűlésen Walter Lübcke kerületi elnök kijelentette, hogy aki ellenzi a hivatalos bevándorlási politikát az hagyja el Németországot. Egy szír bevándorló, Aras Bacho cikket írt, melyben kifejtette, hogy a menekülteknek elege van a gyűlölködő németekből. Nem akarnak ilyen országban élni. „Nem akarunk egy országban élni veletek. Elmehettek, és el is kellene már mennetek. Németország már nem felel meg nektek, akkor miért maradnátok? Keressetek magatoknak új otthont."
A szerző végszava: „Az európaiak a múlt és a jelen rabjai, s ennél fogva már nincs megfelelő válaszuk a jövőre nézve. S pontosan ezért fog bekövetkezni a halálős csapás."

 

Európa furcsa halála
Douglas Murray
Könyv
Alexandra kiadó, 2018
368 oldal, keménykötésű fűzött A5 méret
ISBN 9789634471332

 

* Murray ha nem is tartja döntő jelentőségűnek Kelet-Közép-Európa népeinek ez irányú történelmi emlékeit, valószínűleg megsejtette e terhelt múlt tapintható jelenlétét: „Mi nyugatiak azt hisszük, hogy megállt a történelem és mi szabadságot vettünk ki. Minden rosszat eltávolítottunk magunkból az emberi haladás ürügyén. Úgy csinálunk, mintha mi nem halnánk meg, úgy csinálunk, mintha az élet értelme az lenne, hogy még több dolgot vásároljunk és klassz helyekre menjünk nyaralni. De a Kelet-európaiak még nem felejtették el, hogy a történelemből nem lehet szabadnapot kivenni: előfordulhat, hogy elsöpörnek egyik vagy másik irányból jövő erők, és hogy óvatosan kell bánni a társadalommal."

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek