Dörmögő Dömötör: Egy kis farkas meglepetése

Egy hideg téli éjszakán bársonyos zúzmara borította az erdő fáinak leveleit. Minden élőlény kicsit fázósabban bújt társaihoz. Csak egy kis farkaskölyök küszködött az álomnak nevezett mumussal.

Karácsony éjszakájához közeledve a kis farkaskölyök nem mindennapi meglepetésre készülődött. A tavaly ugyanis bemerészkedett a közeli faluba, és ott a bokor mögé rejtőzve belesett egy házikó ablakán. Olyan szeretetteljes légkört látott az ablaküvegen keresztül, hogy ámulatba ejtette. Csodálkozva nézte, hogy a szülők-sütnek főznek, a gyermekek fenyőfát díszítenek. Reggel is arra vitte az útja, és megdöbbenve észlelte, hogy a csizmácskákban, amit az ablakba helyeztek rengeteg ajándék van. Messziről kémlelte a gyerekek önfeledt nevetését, a boldogságot az arcukon már jó 100 méterről is felfedezni vélte. Ekkor valami meg nem magyarázhatatlan érzés szorította el a torkát. Belényilallt a felismerés, hogy talán ő is adhatna ajándékot az embereknek a jövő télen.

Lázasan forgolódott vackában, minduntalan azon töprengett, milyen meglepetéssel álljon elő. Olyan kicsi még, soha senkinek nem okozott eddig öröme az életben. De mit is tudna nyújtani ő, egy kis ordas, a nagy erdő lakója?

Pénze nincs, vásárolni mégse mehet be a közeli város szupermarketébe. Most mitévő legyen?

Olyan meglepetésre volna szükség, ami nem kerül pénzbe, és a maga kicsi erejéből is meg tudna valósítani. Elhatározta énekelni tanul. Édesanyját addig nyaggatta, míg meg nem tanított neki egy szép áriát. Egész évben szorgalmasan gyakorolt. Eljött hát a várva várt Karácsony este. Hősünk megint a falusi kis porta előtt leskelődött. Mikor elérkezettnek látta a pillanatot, torkaszakadtából, szíve minden melegével nekikezdett produkciójának. Alig hallatott néhány magas C-t, a ház ura csőre töltött puskával rontott ki az udvarra. Gyorsan beszaladt a tyúkólba és ott nézelődött, ellenőrizte háziállatai épségét. Feldühödötten kiabálta:

-„ Te szemtelen ordas farkas! Tűnj el a portám közeléből „.

A kis farkaskölyök leforrázottan, megalázottan kullogott el. Nem akart ő lopni, hisz most az egyszer nem kapni akart, hanem adni. Koncertet akart adni, ezzel a produkcióval akarta megörvendeztetni a kis ház lakóit.

A gyerekek kinéztek az ablakból, és a holdfényben megpillantották, hogy a kis ordas milyen csalódottan oldalog el. Megsajnálták és szóltak szigorú apjuknak, hogy most bizony nem lopni jött a farkas, hanem énekelni szeretett volna. A családfő ekkor megbánta goromba viselkedését, és bevallotta, ezúttal alaposan „félreismert ordassal” hozta őket össze a gondviselés. Fogtak egy kis báránycombot, amit az ünnepi asztalról csentek el, és a gyerekekkel kivitték az udvar kerítéséhez. Jó hangosan kiáltottak:

„Kicsi farkas jó estét!

 Hoztunk neked vacsorát.

 Ha nem lopod el a kislibát,

 mi se lövöldözünk rád!

 Béküljünk ki, nincs harag?

 Éljünk együtt mihamarabb!”

A kis ordas meghallotta az ajánlatot, és immár bátrabban közeledett a kerítés felé. Illedelmesen meghajlott és elfogyasztotta a fenséges falatokat. A kis család az ablakba könyökölve hallgatta a kis farkaskölyök énekét. A kis ordas élete legszebb estéjét tudhatta a háta mögött ezen a Karácsonyon. Mindenesetre az embereknek is feledhetetlen élményt nyújtott. Még sokáig emlegették azt az őszinte érzelmekről túláradó ötletet, miszerint egy önérzetes kis bundás énekkoncertet adjon az embereknek hálája kifejezéseként.

Pedig néhanapján az ember el is gondolkodhatna azon, hogy milyen alapon ragadta át a vezérbotot, és miért uralkodik állatok és növények fölött?

Hisz ő is csak egy a sokból, egy élőlény, aki ha így folytatja rendre kiírtja maga körül a környezetét. Ahhoz képest, hogy milyen okosnak tartja magát, elég szánalmas, hogy nem ismeri fel: ha nem lesznek állatok, és kipusztítja a növényeket is, ő is könyörtelenül odaveszik. Az állatok és a növények jól elvannak nélkülünk is, sőt. De fordítva ezt aligha mondhatnák el. Ezért volna fontos mihamarább felismerni a legfontosabb teendőnket: békében és harmóniában élni környezetünkkel, féltő gonddal óvni bolygónkat, élőhelyünket.

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!