Dörmögő Dömötör: Dorka és a jéghegy királylánya

Történet egy lányról, aki igaz barátra lelt, s megmentette a kastély népét.

  Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, akit Dorkának hívtak. Nem voltak barátai, ezért gyakran a könyveket bújta a szobájában. Nemrég költöztek új házukba, amit folyamatosan újítottak. Napkollektorokat is vettek, hogy felszereljék a tetőre.

   Dorka anyukája minden reggel elment a sarki pékhez, hogy kakaóscsigát vegyen lányának, mert azt szerette a legjobban reggelire. Ezen a téli reggelen is elment vásárolni. Dorka a szobájában épp egy szakácskönyvet olvasott. A nokedli készítésénél nyílt ki a könyv. Eltervezte, hogy délre meglepi a szüleit, és elkészíti. Ekkor hirtelen a szobájában lévő álló tükör körül a lepedő megmozdult. Ezt a tükröt a dédmamája hagyományozta rá. Kikötötte, hogy csak Dorkáé lehet. Le volt terítve fehér lepedővel. A lány odament, és lehúzta a fehér lepedőt. A tükör hirtelen elkezdett forogni, és beszippantotta. Egy kietlen tájon ébredt, nagyon hideg volt. Azt hitte csak álmodik. A távolban látott egy nagy hegyet, és a hegy tetején egy kastély volt. Messziről furulyaszó hallatszott, és elkezdte követni a hangot. A szép furulyajáték a kastélyig vezette. A kastély kapuját egy manó őrizte, akinek a kezében furulya volt.

- Mit keresel errefelé?- kérdezte a manó.

- Én csak a szobámban álltam a tükör előtt, és utána itt ébredtem fel. Magam sem tudom, hogy mi történt.

- Tükör... Emlékszem egy idős nénire, aki szintén így keveredett a vidékünkre.

Hogy is hívták? Már emlékszem. Anna.

- Az én dédmamámat is így hívták.

- Ő sokat segített nekünk. Biztos téged is azért küldött, hogy segíts.

- Én? Hiszen én is segítségre szorulok. - sírta el magát Dorka.

- Gyere be! Biztos fogad a királylány.

A manó beengedte Dorkát a kastélyba.

Dorka bement a palotába, ahol még hidegebb volt, mint kint. A királylány barátságosan fogadta.

- Hallottam mit mondtál a manónak. Te Anna dédunokája vagy. Segítened kell nekünk!

- Én hogyan tudnék nektek segíteni? Én csak a szobámba szeretnék visszamenni!

Dorkának potyogtak a könnyei.

- Ne sírj! Vissza fogsz jutni. Ígérem. De előtte segítened kell! A birodalmamban nincs elég fa ahhoz, hogy befűtsük a kastélyt. Már hónapok óta fagyoskodunk. Ha így megy tovább, mind megfagyunk.

- Hogyhogy nincs fa?

- Sajnos nem gondoskodtunk az újraültetésről.

- Itt sokat szokott sütni a nap?- kérdezte Dorka.

- Igen, sokat. De ennek ellenére is hideg van.

- Napkollektor!

- Micsoda? Napkonnektor?

- Nem. A napkollektor egy olyan készülék, ami a nap energiáját felhasználva áramot termel, és a vizet is felmelegíti.

- Mi az az áram?

- Az jó dolog. Fényt ad, és meleget.

- Hogyan juthatnánk hozzá?

- Vissza kell mennem az én világomba, és elhozom neked az áramot, meg a napkollektort.

- Ebben tudok segíteni. Gyere a szobámba!

A királylány szobájában egy ugyanolyan tükör volt, mint amilyet Dorka örökölt a dédmamájától.

- Hisz ez ugyanolyan tükör, mint az enyém!- kiáltott fel Dorka.

- Pontosan. Én is a dédmamámtól kaptam.- mondta a királylány.

- Akkor kezdjük!

Dorka odaállt a tükör elé, és a másik pillanatban a szobájába találta magát.

Anyukája már mindenhol kereste, és mérges is volt rá.

- Merre jártál?

- Én... a könyvtárban. - füllentett Dorka.

- Gyere! Egyél valamit!

- Nem vagyok éhes. Anya! Hol vannak a munkások, akik a napkollektort szerelik?

- A tetőn.

Dorka kiszaladt a szobából és a tetőre vitte az álló tükröt. Úgy fordította, hogy a napkollektorok és a munkások is belekerüljenek. A tükör zavaros lett, és beszippantotta őket.

- Jöjjenek gyorsan! Siessenek! - mondta Dorka a munkásoknak.

A munkások nem értették, hogy hová kerültek.

- Az apukám azt kéri, hogy a kastély tetejére kerüljenek a napkollektorok.

A munkások elkezdték a szerelést a királylány nagy örömére. A kastély kezdett felmelegedni. Már Dorka sem fázott. Örült, hogy tudott segíteni a királylánynak, akivel örök barátságot kötött.

- Köszönöm!- mondta a királylány.

- Nagyon szívesen. Hívj, ha segítség kell! Ha tudok, segítek.

- Szeretném, ha eljönnél hozzám beszélgetni. Olyan magányos vagyok.

- Szombatonként el tudok jönni. - mondta Dorka, és beszippantotta a tükör a munkásokkal együtt.

   Ha a tükör széttört volna, az én mesém is tovább tartott volna.

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Rég múlt idők