Dörmögő Dömötör: A Teáskanna - sziget

Vajon milyen meglepetés vár egy magányos kislányra? Meglehet, hogy köze van egy régi fényképhez a nappaliban?

 

Skóciában, a Teáskanna Szigeten él egy kislány,úgy hívják, hogy Noémi. A szigetet kevesen lakják, s az általános iskolás tanulók száma még ennél is kevesebb. Noéminek eleinte hat osztálytársa volt, de az évek alatt mind elköltöztek a szigetről. Noémi egyedül maradt az iskolában.Most az összes tantermet egyedül használhatja, még a kosárlabda pályát is, de Noémi nem túl boldog ettől. Attól meg még kevésbé, hogy az iskola egyetlen tanárnője minden figyelmét neki szenteli. Noémi máskülönben olyan, mint a legtöbb kislány. Szeret labdázni, hegedülni, ugrókötelezni, buborékot fújni, és hisz a csodákban. Az édesanyjával és a nagyijával él, amióta szülei elváltak. Apjára már csak egy-egy képeslap emlékezteti, amit olykor-olykor hoz a postás. Ami azt illeti, anyu sincs túl gyakran otthon, állandóan üzleti úton van. Noémi kénytelen beérni a nagyi társaságával, aki viszont folyton elszundikál a kanapén.

Noémi tisztában volt vele, hogy az idei tél se ígérkezik valami izgalmasnak. De amit mégiscsak várt, az a hóesés volt. Mindennap odaszaladt az ablakhoz megnézni, esik-e már a hó, de az csak nem akart leesni. Eszébe jutott, hogy felhívja az édesanyját

.-Mit vigyek neked?- kérdezte anyu. - Babát? Képeskönyvet? -  Csak gyere haza minél előbb!- mondta Noémi.

- Holnapután estefelé már otthon leszek.- mondta anyu. Noémi ezt hallván elkedvetlenedett, és szomorúan el is köszönt. - Bárcsak ott lehetnéNoémivel.- gondolta anyu. Emlékezett rá, hogy kislánykorában valahol azt hallotta, hogy mielőtt leesik az első hó, csodák történhetnek. Bárcsak így lenne.. Ha például holnap elmaradna a megbeszélés, még ma hazautazhatna, és…

-Legalább a hó leeshetne!- sóhajtotta eközben  szomorúan Noémi kedvenc macijának, Winnipegnek.-Akkor megkérném a nagyit, engedjen el szánkózni!

Ahogy letette a macit és felemelkedett, hirtelen egy kislányt vett észre az ajtóban. A lánynak rózsaszín ruhája volt, és két nagy nyuszifül éktelenkedett a feje búbján.- Te vagy a Húsvéti Nyúl? Beszélgetni jöttél? –kérdezte Noémi.

 -A nevem Szöszi.–mondta a lány. Ahogy Noémi jobban megnézte, Szöszi szakasztott olyan volt, mint anyu azon a régesrégi képen ott a nappali falán. Persze a nyuszifüleket leszámítva.-Akarsz játszani velem?- kérdezte Szöszi. Hát hogyne akart volna! Végül egészen belefeledkeztek a játékba.Buborékot fújtak,Kő-papír-ollót játszottak,és mire eljött a hajnal, a legjobb barátokká váltak…

-Hoznál nekem  valami innivalót?- kérdezte Szöszi. Noémi a konyhába ment, ám mire visszajött az üdítővel, játszópajtását sehol nem találta. - Milyen furcsa - gondolta - Ez a kislány pontosan olyan volt, mint anyu kislánykorában. Ha ezt elmondom a nagyinak, nem fogja elhinni!

 Másnap amikor anyu felébredt a hotelban, olyan fáradtnak érezte magát, mintha csak egész éjjel játszott volna…És furákat is álmodott. Mért jut most eszébe, hogy Szöszinek becézték gyerekkorában?  Anyu arra gondolt,  hamarosan hazamegy és viszontlátja Noémit. Vajon minek örülne? Mit vigyen neki ajándékba? Nem sejtette, hogy már megajándékozta lányát egy csodával. Mert akik hisznek a csodákban, azokhoz a csodák eljönnek…

Vége

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek