Dörmögő Dömötör- Téli álom ( mese a bölcs medvéről)

Mese a bölcs medvéről és a problémák megoldásáról.

A téli álom

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy nagy erdő, ahol lakott egy bölcs öreg medve. Mivel nagyon okos volt, ezért minden állat az erdőben őt kereste fel, ha gondjaik voltak, s ő nem is volt rest, mindig segített, ha tudott és nagyon hasznos tanácsokkal látta el az erdő többi lakóját. Igen ám, de lassan közeledett a tél, sok dolga lett volna mielőtt téli álomra szenderül. Gyűjtögetni kellett volna, elrendezni a készleteit, s még sok más dolog, de egyszerűen soha nem tudott rájuk időt szakítani, ugyanis minden nap minden órájában volt valaki, aki felkereste, s rázúdította a problémáját. A mókusnak fogfájása volt, a farkas báránybőrben akart járkálni, a szarvasnak szerelmi gondjai voltak, a sünnek azt mondták, hogy túl szúrós a természete, a vakond elhagyta a szemüvegét stb. Sose volt vége a panaszáradatoknak. S csak egyre közeledett a tél… Be kellett látni ez így nem mehet tovább. Tehát másnap nagyon korán felkelt, olyan korán méghozzá, hogy még az erdő lakói mind aludtak. Elment hát elintézni az élelem begyűjtését, készletei felhalmozását, s az összes más dolgot, amit még el kellett végeznie. Egy ideig nem is volt baj, egészen jól haladt, ám nemsokára ébredeztek az erdő lakói, akik miután megreggeliztek, megmosakodtak elmentek felkeresni a medvét, hisz olyan nagy volt ez az erdő, hogy mindig akadt valaki, akinek szüksége lett volna tanácsra, segítségre. Ám ezen a napon azzal kellett szembesülniük, mikor a medve barlangjához értek, hogy annak lakója nincs sehol. Kétségbe estek vajon hová is tűnhetett a medve. Viszont hamar rá kellett jönniük, hogy a pánikolással nem sokra mennek, így elindultak felkeresni a medvét. Viszont nem volt olyan könnyű dolguk, mint hitték, ugyanis a medve egészen az erdő végéig elment, hogy megtaláljon mindent, amire a téli álom idején szüksége lesz. Míg intézte a dolgait, észre se vette, hogy arra szállt egy bagoly, s megpihent a mögötte lévő fán. Csak akkor fedezte fel, mikor az megszólította. – Mond csak medve, mi járatban vagy erre? Messze van innen a barlangod, s különben is nem igazán láttalak még erre felé. – A medve elmesélte neki, hogy próbálkozott minden nap a téli álmára felkészülni, illetve azt is, miért nem tudott ezekkel haladni. – Hát ez tényleg nehéz ügy – mondta a bagoly. – De nem megoldhatatlan, úgy vélem az lenne tőled a legbölcsebb, ha elmondanád az erdőben élőknek, hogy mindenkinek vannak problémái, és gondjai, de nem mindig másoktól kell segítséget kérnünk a megoldásukra, hanem saját magunknak is foglalkoznunk kell vele, hisz ezzel tanuljuk meg a problémáinkat kezelni, ezzel fejlődik a személyiségünk. Valamint okosan kell hibázni. – medve nem igazán értette, hogy miként lehetne okosan hibát elkövetni, mikor, ha valaki okos, az fel tudja mérni, melyik helyzetben mit kell csinálni. Így rá is kérdezett a bagolynál, hogy pontosan, mit ért ez alatt. – Ez nagyon egyszerű – válaszolt a bagoly- úgy lehet okosan hibázni, hogy bár a legtöbben igyekeznek nem hibát véteni, olykor-olykor mégis megesik, hogy elkövetünk kisebb nagyobb hibákat, mivel ez az élet rendje. Ám, ha tudunk tanulni ezekből a hibákból, később nem követjük el őket, illetve nem alkotunk velük újabb problémákat, hanem okosabbak leszünk általuk. A lényeg az, hogy nem kell keresnünk az ilyen helyzeteket, sőt ha lehet hallgassunk a bölcsebb, tapasztaltabb illetőkre, de ha semmiképp se tudjuk kikerülni őket, akkor az a legokosabb, amit tehetünk, hogy tanulunk belőlük. S az ezekből nyert tudásunkat hasznosítjuk a későbbiekben. – A medvének nagyon tetszett a bagoly válasza, ezért meg is jegyezte, hogy a bagoly még bölcsebb nála. Majd a jó tanácsra hallgatva megindult hazafelé a szerzeményeivel. Fél úton találkozott az őt kereső állatokkal, akik mikor meglátták egyszerre, egymást túlharsogva akarták elmondani az aktuális gondjaikat, bajaikat. Végül nagy nehezen elcsendesedtek, s kérdőn néztek a medvére, várva az újabb jó tanácsokat. De medve nem tanácsokkal látta el őket, hanem elmesélte, hogy mit hallott a bagolytól, valamint elmondta, hogy neki a téli álmára kell készülnie, azonban így nem tud haladni a dolgaival. Mikor meghallgatták az állatok nagyon elszégyellték magukat, illetve rájöttek, hogy igaza van a bagolynak. Hiszen eddig tényleg nem próbálkoztak megoldani a problémáik, hanem mindig másra, pontosabban a medvére akarták hárítani azok megoldását, terheit. Így rádöbbenve hibájukra, bocsánatot kértek a medvétől, s mind segítettek neki a téli álomra felkészülni. Amikor pedig eljött a téli álom ideje, a medve becammogott a barlangjába, eligazgatta a levelekből készített ágyát, majd elszenderült. A mese itt véget ér, de annyit még elmondhatok búcsúzóul, hogy mikor a medve téli álma véget ért, onnantól csak a nagyon nehéz, megoldhatatlan problémák esetén kértek tőle tanácsot, valamint a bagolytól, hogy ne mindig a medvét terheljék. S mikor eljött a következő télre készülés, mind segítettek a medvének az újabb téli álomra felkészülni.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek